Pólóra vetkőzött finn szurkolók kiáltoztak-énekeltek a labdarúgó Eb-selejtezőn az Üllői úti stadion lezárt szektora melletti sarokban, elvégre északi hőérzékkel meleg tavaszi idő volt péntek este Budapesten. A tizenegy Celsius-fokban a magyar drukkerek is felhevültek, de nem az egyébként itthon is különlegesen kellemes novemberi klímától, hanem Dzsudzsák jobb oldali akciójától, melynek végén a csapatkapitány keresztbe küldte a labdát a kapu előtt, azaz a befejezés – bár a nyolcadik percben bemutatott szóló többet ígért – lövésnek és beadásnak sem volt jó...
A találkozó élénk tempóban zajlott, de inkább csak küzdöttek, mint futballoztak a felek, amint arra – a kvalitások alapján – számítani lehetett. Honfitársaink mezőnyfölényben játszottak, ám ugyanúgy nem tudtak helyzetet kialakítani, akár a szívós, sőt a birkózásban egyenesen legyűrhetetlen „rokonok". Jellemző a vendégek futballfilozófiájára, hogy mögöttem a finn televízió riportere csaknem elalélt a gyönyörűségtől, amikor – fél óra múltán – Hetemaj beívelését Pukki gyöngén és veszélytelenül a kapu mellé fejelte. Két perccel később pedig akkorát kiáltott a szpíker, hogy hangja talán a Csinibaba című filmben is „megénekelt" Helsinkiig elhallatszott, mert Pukki kiválóan lőtt tizennyolc méterről, és labdája épphogy elment a jobb kapufa mellett. Kezdtek felnyomulni az északiak...
 |
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Eremenko húsz méteres rúgása is nagyjából ott hagyta el a pályát, ahol Pukki lövése, azaz akadt miért izgulni. Hát még a negyvenharmadik percben! Akkor Pukki kiválóan játszotta meg Uronent, akinek labdáját a válogatottsági örök listán a második helyezett Fazekas Lászlót (92) utolérő Király Gábor kapus a jobb kapufára ütötte. Ahogyan az első félidő eleje a finn drukkereknek, úgy a háromnegyed óra hajrája a magyaroknak volt meleg...
A szünet utáni szakasz kezdete megint Dorogra, Tatabányára és a Hungária körútra emlékeztetett, mert a vendég szurkolók azt skandálták: Suomi, s ez hazai füllel úgy szólt, mintha a Szuromi kiáltás hangzott volna fel. (Az ifjabbak kedvéért: Szuromi Antal, akit mindennek lehetett nevezni, csak antifutballistának nem, a hatvanas-hetvenes évek remek csatára volt.) A finnek üvöltését aztán elnyomta a magyaroké, mert Tőzsér előreívelése után Gera lőhetett a tizenhatosról, ám a nyolcvanadik válogatottságát ünneplő középpályás inkább csak hazaadott. Aztán a másik törzsgárdistát, a nemzeti együttesben a 84. alkalommal fellépő Juhászt – bordasérülése miatt – le kellett cserélni, és az ember eltűnődött: vajon idehaza hányan találták volna el a Fiola, Lang, Kádár, Forró védőnégyes összetételét? (Lehet, hogy annyian, mint Finnországban.)
