Eugene Ionesco viszont sosem volt Kiskezdő. Eleve Nagykezdőként kezdte. Öreg is lett volna már a kiskezdőséghez, negyven körül járt, amikor elkezdte írni abszurd drámáit. Ezekből rögtön nagy botrány is lett, a nagy botrányból világhír. A szabad világban már rég tudtak róla, hogy Ionesco abszurdjai a XX. század legjelentősebb színpadi művei közé tartoznak, amikor Magyarországon még mindig nem volt szabad játszani őket.
De aztán a diktatúra odáig satnyult, hogy szabad lett. Nagyjából három évtizede. És akkor gyorsan be is mutatták Ionesco két úttörő abszurdját, a Különórát és A kopasz énekesnőt egy estén. 1986 februárjában Kaposvárott Ascher Tamás rendezésében, azon év decemberében pedig a Pesti Színházban Kapás Dezső rendezésében. Mindkét előadásban ugyanaz a színésznő játszotta a Különórában a diáklányt és A Kopasz énekesnőben a szobalányt. Ez volt Kaposvárott Csákányi Eszter, a Pesti Színházban pedig Eszenyi Enikő. Idézzék maguk elé a két nagyszerű, de teljesen más alkatú színésznőt – képzelhetik mennyire más diáklányt látott a közönség Kaposvárott, mint Pesten. Koltai Tamás azt írta a Kritikában a pesti előadásról, hogy „a Tanítványt játszó, rövid matrózruhás Eszenyinek erotikus imágója van”, miáltal a tanár-tanítvány viszony „az előadásban mindvégig a látens szexualitás árnyalatát kapja”. Én ugyan a kaposvári előadást sajnos nem láttam, de az a benyomásom, hogy Csákányi Eszter és Lukáts Andor viszonyának valamelyest másmilyen lehetett az árnyalata.
Ha a kedves olvasó nem olvasta még a Különórát, ezt a „tragikus komédiát”, nem ajánlom neki, hogy meghaljon, mielőtt bepótolja a mulasztását. Fillérjébe sem kerül, megtalálja a művet ingyen a hálón (http://adattar.vmmi.org/dramak/393/kulonora1.pdf).
Ha a kedves olvasó leszűri ezen műből a megfelelő tanulságokat, sosem fog egy tanerővel vitatkozni azon, hány füle marad, ha a pedagógus megeszik egyet, mert ha ebben a kérdésben ellenvéleményt hangoztat, miként Eszenyi Enikő tette pályája hajnalán, akkor hiába hivatkozik fogfájásra, bele fogják vezetni az újspanyol nyelvek filológiájának az alapjaiba, s azokból aztán senki nem kerül ki élve, miután az újspanyol nyelvek különbözősége abban a hasonlóságban rejlik, amelyben különböznek egymástól. Ugye értik?
