Az archívum afféle gyors reagálású hadtestként viselkedik, mondjuk, egy nagy művész halálakor – Bessenyei Ferenc, Gera Zoltán vagy Margitai Ági esetében rövid időn belül változtattak műsort a szerkesztők. De nem csak szomorú események alakíthatják a műsort, s nem csak az archívum áll rendelkezésre: amikor 2014-ben Kertész Imre megkapta a Szent István Rendet, nagyon hamar elkészült a Sorstalanság tízrészes hangjáték-változata.
Tavaly összesen 64 új rádiójáték került adásba a Kossuth rádióban. A hangjátékokat a Magyar Rádió Nonprofit Zrt. a törvényi előírásoknak megfelelően az MTVA-tól rendeli meg, a darabok részben ott, illetve egyéb gyártóműhelyeknél készülnek. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2014-ben hirdette meg először a Cserés Miklós-pályázatot, amelynek keretében a testület 22 új magyar hangjáték elkészüléséhez nyújt anyagi segítséget, összesen 49 millió forint értékben.
|
László Endre rendező, Szabó Ernő, Gobbi Hilda és Sütő Irén a Szabó család 1961-es felvételén
Keleti Éva / MTI |
A pályázók a Tilos Rádió, a Magyar Rádió, a Magyar Katolikus Rádió és a Lánchíd Rádió számára kívánták felkínálni a pályaműveket. A Cserés-pályázat eredményeképpen az idén egyebek mellett elkészül Mészáros Péter Üzemzavar és Radio Free Moscow című rádiójátéka, de Papp Gábor Zsigmond rendezésében Fellini egyik korai írása, az Akarsz velem álmodni is. Szemző Tibor Danilo Kis Fövenyóráját rendezheti meg, és játék készül Térey János Asztalizenéjéből Béres Attila rendezésében, Anger Zsolt pedig Boldizsár Ildikó A mindenek útja – A Fekete Világkerülő Ember meséi című művéből készíthet tízszer 15 perces sorozatot.
Lenyomni a Szabó családot
Negyvennyolc éven át minden hétfő este (ismétlés: csütörtökön) találkozhattak a rádióhallgatók a Szabó család tagjaival a Kossuthon. Az 1959-ben kezdődő saga 2007-ben, a 2500. adással ért véget. Szabóék életére a hatvanas években voltak a legtöbben kíváncsiak. Az eleinte Liska Dénes, Baróti Géza és Forgács István által, majd Bozó László, Erőss Ágota és Kopányi György által írt rádiós szappanopera hallgatottsága később fokozatosan csökkent. De nemigen akadt olyan rádió-, illetve hangjáték, amely „lenyomta” volna a családregényt. Egészen a Tasnádi István, Gimesi Dóra, Jeli Viktória és Vészits Andrea nevével fémjelzett Időfutárig.
Az eddig három évadot megélt sorozat annyira bevált, hogy a Pagony kiadónál már négy kötet is napvilágot látott a rádiós forgatókönyv alapján, s az is előfordult, hogy az esti műsorsávban több mint 100 ezren hallgatták ezt a műsort. A Napközben című műsor sávjában, pontosan 3/4 tízkor pedig a 400 ezres hallgatottságot is elérte az Időfutár.
S hogy az adásba kerülés után mi lesz a hangjátékokkal? Volt időszak, amikor a hangtárból gyakorlatilag majdnem korlátozás nélkül le lehetett tölteni a rádió műsorait, ennek már jó ideje vége. Jelenleg hat hétig hallgathatók vissza a műsorok.
A pánik napja
Túl jól sikerült hetvenhét évvel ezelőtt az Egyesült Államokban a CBS rádió halloweeni rémisztése: 1938. október 30-án sugározták Orson Welles, H. G. Wells novellája alapján készített, A világok harca című hangjátékát, amely olyannyira realisztikusra sikerült, hogy sokan elhitték: egy Marsról érkezett űrhajó landolt New Jersey állam egyik farmján, és megkezdte a Föld leigázását. Welles úgy rendezte meg a Mercury Társulat előadását, mintha az egy hírműsor lenne a marsbeli támadásról. Az emberek kirohantak az utcára, pincébe bújtak, megtöltötték a pisztolyukat, és megpróbáltak védekezni a Mars-lakók támadása ellen, nem tudva, hogy ezzel épp a rádiójáték pánikba esett közönségének szerepét játsszák el.
Utóélet lehet a CD-kiadás, és bár előfordult, hogy az MTVA kiadott évszakokhoz köthető esti meséket, nagyobb kiadók megjelentettek néhány hangjátékot CD-n – Csaplár Vilmos Igazságos Kádár János című műve vagy Csalog Zsolt Parasztregénye például ilyen –, arról azonban nem lehet beszélni, hogy a lemezpiacot elárasztanák a hangjátékok.
Drága, de megéri
Az északi és a déli modell. Kőrösi Zoltán író szerint leegyszerűsítve ez a két iskola létezik a hangjáték gyártási mechanizmusainak leírására.
Korábban az északi közrádióknál nagy belső műhelyek munkálkodtak az új művek gondozásán, elkészítésén, a déli országokban azonban elhanyagoltnak számított a műfaj. Aztán a hagyományosan több erőforrásokkal rendelkező közmédiumoknál, például BBC-nél is kiszervezték a produkciók gyártását.
Elsősorban azért, mert a csatornák vezetői a hangjátékokat a meglehetősen költségigényes műfajok közé sorolták. Nem alaptalanul: egy tucatnyi színészt foglalkoztató, eredeti produkció nagyságrendekkel többe tud kerülni, mint egy ugyanilyen hosszú, néha zeneszámokkal dúsított rá diós beszélgetés.
„Mindenképpen a hangjáték mellett szól viszont, hogy azok többször sugározhatók, és nincsen elévülési idejük, már ha megfelelő minőségűek. Vagyis hosszú távon még olcsóbbak is, mint az egyszer használatos magazinműsorok” – így az író, akinek cége, a Kaneta Produkció Kft. több mint negyven benyújtott pályaművéből hét hangjáték megvalósítására összesen 20,7 millió forintot nyert a Cserés-pályázaton. Kőrösi Zoltán volt egyébként az utolsó a Magyar Rádiónál, aki egy személyben irányította a Magyar Rádió művészeti főszerkesztőségét, ahol „szerves egységben működött a produkciós jellegű és az élő, kortárs irodalommal foglalkozó munka” – aztán ahogy az ő munkaviszonya, úgy a főszerkesztőség is megszűnt.
A rádió vezetősége ezután inkább a külső gyártású produkciók projektmenedzsmentjére fókuszáló megrendelői-szerkesztői modellt vezette be. „Az elmúlt évekig ez a szemlélet az új gyártású, irodalmi jellegű produkciók számának radikális csökkenéséhez vezetett, ami hosszú távon ugyancsak nem célszerű.” S hogy miért? Főleg azért, mert a közszolgálatnak nagyon fontos feladata, sőt kötelessége a kortárs kultúra, ezen belül az irodalom dokumentálása. Már csak ezért is örvendetes szerinte, hogy a pályázat elindítása mellett döntöttek, a korábbiaknál nagyobb keretet biztosítva a hangjátékok készítésére.
S hogy itt nem az egyik fő nyertes cég vezetője beszél Kőrösiből (a Kaneta mellett ugyancsak hét hangjátékra nyert pénzt az Országos Katolikus Rádió Alapítvány, a többi pályázó 1-2 mű megvalósítását kezdheti el), hanem az író, az indoklásából látszik. Azt mondja, a kiírás a szerzőt helyezte előtérbe: a nyertes pályázatokban szereplő hangjátékok írói kellemesnek mondható honoráriumnak örülhetnek. Gyenge pont viszont a kiírásban, hogy a kiválasztás folyamatában nem volt köztes állomás a szinopszis és a kész szövegkönyv között. Célszerűbbnek tartaná, ha egy treatment (cselekményvázlat és egy kidolgozott jelenet) alapján a kiválasztott írók minimális garanciát, honoráriumot kaphatnának a kész hangjáték megírásáért.
