A Magyar Általános Kőszénbánya (MÁK) Rt. legendás vezérigazgatója 1944. márciusi letartóztatásáig és kiebrudalásáig itt lakott. – Diplomaták, külföldi vendégek mindig kérdezték, mi e csodálatos villa, annak egykori tulajdonosának a története. Állandóan azzal szembesültem, hogy milyen keveset tudok Vida Jenőről. Amikor 2014-ben, a holokauszt-emlékév keretében belevágtam a kutatásba, azzal szembesültem, e jelentős személyiségről milyen kevés dokumentum és fotó maradt fent – mondta lapunknak a Franciaországra szakosodott külpolitikai elemző.
Vida (Weil) Jenő 1872. augusztus végén született a pár hónappal később Budapest néven egyesült székesfővárosban. Apja cipész volt, a háromgyerekes család nehéz körülmények között élt. A legidősebb fiú életében döntő változást 1886 hozott, Jenő ekkor nyert felvételt a Budapesti Kereskedelmi Akadémiára. A többi között ide járt Weiss Manfréd és Zwack Samu. A Weil fiú nem volt éltanuló, inkább biflázott, de már ekkor kitűnt azzal, hogy gyorsan átlátott dolgokat.
|
Vida Jenő
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum |
A végzés után, 1889-ben a Grünwald és Társa szeszipari vállalkozáshoz vették fel. Az ügyes gyakornok gyorsan haladt a ranglétrán, 1897-ben csábították át a MÁK Rt.-hez, az első világháború kirobbanásakor már a cég igazgatójaként tisztelték. Termelés, rendelés, szállítás. Meg a munka – így írták le Vida Jenő világát a Magyarország 30-40 leggazdagabb embere közé tartozó vállalatvezető ismerősei. Fejérdy Gergely szerint a menedzser egyik legnagyobb érdeme, hogy miközben Magyarországon csökkent a szénkitermelés, a MÁK növelte a profitját. Vidának köszönhetően a szénbányászati cég több lábon álló – egyes vélemények szerint Európa top 50-es elitjéhez tartozó – vállalattá alakult át.
Az 1920-as évektől az egykori szeszipari gyakornok nagy erőkkel támogatta a hőerőművek építését, az országos villamosítást, a bauxitcement elterjedését. A Horthy-rendszerrel kezdetben voltak súrlódásai, a MÁK tatabányai tárnáiban foglalkoztatott bányászok nem lelkesedtek a Tanácsköztársaságot leverő rezsimért. Vida Jenő ugyanakkor támogatta a kormányzó újraiparosítási politikáját, Magyarország gazdasági fellendítését. Jó viszonyban volt vezető politikusokkal, így Bethlen Istvánnal és Teleki Pállal is. 1927 januárjában kinevezték a felsőház tagjává, a döntést katolikus és református egyházi vezetők is támogatták.
– Hívő zsidó ember volt, sosem gondolt arra, hogy kikeresztelkedjen, de toleránsnak mutatkozott más vallások iránt. Felsőgalla-újtelepen finanszírozta egy katolikus templom építését, ezért elnyerte a Vatikán elismerését – mesélte a Gyáriparosok Országos Szövetsége tiszteletbeli elnökéről a monográfia szerzője. A MÁK vezérigazgatója hitt a kapitalizmusban, de sosem feledkezett meg arról, honnan jött. Nagy gondot fordított arra, hogy cége segítse a rászorulókat. 1933-ban a nyereség 28 százalékát fordították szociális célokra. A puritán ember hírében álló Vida támogatta a szegény sorból származó tehetséges fiatalok tanulását.
|
A Bérc utca 13-15. alatti villa homlokzati rajza
Forrás - Ferkai András: Buda építészete a két világháború között
|
Horthy egyik legbizalmasabb gazdasági tanácsadójának tekintette Vidát, akinek – a munkája mellett – két szenvedélye volt: a vadászat és a műkincsgyűjtés. A Bérc utcai villa falai is tele voltak aggatva trófeákkal, illetve a XIX. század végi magyar festők műveivel. A náci hatalomátvétel Németországban, a háború felé sodródás sem változtatott a németül, angolul és franciául jól beszélő, széles nemzetközi kapcsolatokkal bíró Vida Jenő politikai felfogásán. Más zsidó nagytőkésekhez és mágnásokhoz hasonlóan ő is vakon bízott Horthyban. Abban, hogy a kormányzó majd megvédi őket. Lojálisan fogadta a zsidótörvényeket, úgy gondolta, ezek tulajdonképpen hittársait védik, a polgári jogok korlátozásával sikerül „leszerelni” a németeket.
|
Görgey Gábor kulturális miniszter 2002-ben, amint visszaad négy Munkácsy-festményt az örökösöknek
Szabó Barnabás |
1941 végén maga kérte nyugdíjazását: a döntésével, hogy távozik a MÁK éléről, a céget akarta oltalmazni. 1944. március 19., a német megszállás azonban mindent megváltoztatott. Vida előkelő helyen szerepelt a németek letartóztatási listáján. Március 21-én jöttek a németek, és elhurcolták a Bérc utcából az idős nagytőkést, feleségét, Vida (Krishaber) Klárát és lányuk férjét, dr. Perényi Istvánt. Vidáék lányát, Gabriellát és két lánygyermekét a Magyar Általános Hitelbanknál portás-sofőrként alkalmazott Stogli Mihály és felesége, Mária bújtatta. Vidáék fia, Pál 1938-ban, az első zsidótörvények után kivándorolt Argentínába.
Miközben a Vida családot Kistarcsára vitték, a villában rendezte be főhadiszállását Otto Winkelmann SS-Obergruppenführer (vezérezredes). A náci pártba 1933 áprilisában belépett exrendőr meghatározó szerepet játszott a magyarországi zsidóüldözésben és az ellenzéki személyek elleni hajtóvadászatban. A Hitler bizalmát élvező SS-tábornok és Gestapo-főnök utasítására 1944 áprilisában elkezdték a Gellért-hegyet „kivájni”, és egy hatalmas alagutat kialakítani. A zsidó munkaszolgálatosok mellett a MÁK bányászait is dolgoztatták. Szemtanúk szerint a németek az irattáruk mellett a Budapesten összerabolt műkincseket is itt tervezték tárolni. Az ostrom idején azonban az alagút mindkét bejáratát bombatalálat érte.
Ahogy pontosabbat nem tudni a titkos alagútról, úgy nehezen azonosítható, hogy mi lett a Vida–Perényi-villában lévő műkincsekkel. Több mindent Nyugatra vittek, Fejérdy szerint az 1970-es években egykori SS-tisztek által tett vallomásokból kiderült, Bécsben számos tárgyat műkereskedőknek adtak el. Vida Jenőt október végén Auschwitzba deportálták, s végelgyengülésben, a koncentrációs tábor felszabadítása után halt meg. Felesége, lánya, veje és gyermekeik túlélték az üldöztetést, ők Dél-Amerikába vándoroltak ki. A két unoka tavaly hunyt el, a dédunokák szerte a világban élnek. Vida Jenő emlékét a Bérc utcai villában tavaly december óta tábla őrzi. Titkok, rejtélyek azonban még válaszra, feltárásra várnak. Ahogy a Gellért-hegybe vájt alagút is.
