Van, aki bélyegeket gyűjt, más lemezeket. Béla Fleck, az amerikai bendzsóművész, akit Bartókról nevezett el édesapja, Grammy-díjakat. Eddig tizenöt van neki, és nem tervez leállni. Vasárnap a Müpában lép fel feleségével.
Soha senkit nem jelöltek még annyi kategóriában Grammy-díjra, mint Béla Flecket: kitüntették már bluegrass, világzene, komolyzene, pop, crossover és spoken word kategóriában, de zeneszerzői és hangszerelői minőségében is. A név kötelezi: a zenészt édesapja Bartók, Webern és Janacek tiszteletére keresztelte Béla Anton Leos Flecknek. Ő pedig felnőtt a feladathoz.
Bach partitáit hallgatni tőle egészen különleges élmény, de két Bartók-zongoradarabot is átdolgozott már bendzsóra. – Minél többet hallgatom Bartókot, annál jobban szeretem – áradozik. – Régebben talán nem voltam elég érett hozzá, de ahogy öregszem, egyre jobban értem. De ma például Janaceket hallgattam – micsoda fantasztikus zeneszerzők mindketten!
Fleck 1958-ban született New Yorkban. A Beverly Hillbillies című tévésorozat főcímzenéjének – pontosabban Earl Scruggs virtuóz játékának – hatására kezdett bendzsózni, hamarosan a világ egyik legjobbja lett. Kilenc évig játszott a New Grass Revival együttesben, azután saját zenekart alapított Béla Fleck and The Flecktones néven – Victor Wooten basszusgitárossal, annak feltaláló-multiinstrumentalista testvérével, Royyal és Howard Levyvel. Zenéjükben keveredik a bluegrass – a country egyik, az Appalache-hegyvidékre jellemző ága –, a funk, a dzsessz és számos egyéb stíluselem is: akad, aki blu-bopként kategorizálja.
