Amikor hajdan kollégánk kivonult az ünnepélyes átadást megelőző fotózásra, Erzsébet frissen érettségizett gépkezelő volt a Díjbeszedőnél. A fotón hozzá hasonló női munkaerők veszik körül az IBM 360 típusú gépet és perifériáit.
Megtudtam: voltak fiúk is a számítóközpontban, annál is inkább, mivel a központ több műszakban működött, és számos fővárosi közüzemet szolgált ki.
A képmentéssel kapcsolatos nyomozás mindenekelőtt a képen látható fotó mögötti történetet tárná fel, s hozna felszínre a lehető legtöbbet a negyvenkét évvel ezelőtti állapotokról. Ez a kép valami nagyon korszerűt és egyben rendezettet sugall. Kivételt az akkori világból.
Először is azt tisztáztuk, hogy a számítóközpont egy IBM 360 típusú amerikai eredetű nagy gép. Patakiné emlékei szerint az országban csak egy ilyen volt még. Aztán többet nem importálhattak a COCOM miatt. Lábjegyzet: Magyarországnak egészen 1990-ig tilos volt eladni magasan fejlett technológiákat a nyugati országokból. Ennek oka a fegyverkezési verseny volt az amerikaiak és szövetségeseik, valamint a szovjet világ között.
Tilalmi listán volt a számítógépek többsége, elsősorban a piacvezető IBM termékei. Ezért volt ez a gép fontos kivétel. A COCOM-lista kijátszása egyébként a magyar mérnökök, kutatók, kémek és külkereskedők – ezek a kategóriák sokszor egybeestek – nagy játéka volt, amely nem történhetett volna meg hathatós nyugati közreműködés és szemhunyás nélkül.
Feltételezem, hogy komoly politikai és gazdasági lobbitevékenység kellett ahhoz, hogy villany- és gázszámláinkat az IBM-nek ez a nagy gépe dolgozhassa fel.
Pataki igazgatónő emlékei szerint nagy ünnepség volt nem sokkal a fotózás után, ahol megjelent maga a fővárosi tanács elnöke, Szépvölgyi Zoltán is. Egy éve volt akkor Szépvölgyi városvezető, és egészen 1986-ig meg is maradt a posztján.
A Díjbeszedő vállalat nemcsak a gázszolgáltató és az elektromos művek számára dolgozta fel a számlákat, de a többi fővárosi vállalatnak is, a víz- és csatornaműnek, a köztisztaságnak és a kertészetnek is. Korábban is elvégezték ezt a munkát, de akkor még egy XX. század eleji technikával, a Hollerith-lyukkártyákkal. (Ez egy Herman Hollerith nevű amerikai-német tudós találmánya volt, ő alakította a céget, amelyből később az IBM kinőtt.) Patakiné a képen egy optikai leolvasót kezel. A díjbeszedők kártyákra jeleket tettek, s ezt olvasta be, majd dolgozta fel a gép.
Ez a masina tíz évnél hosszabb ideig dolgozott a cégnek, tudtam meg. Később – ugyancsak COCOM-kivételként – kaptak egy Siemens számítógépet, majd amikor az IBM 360 nyugdíjba ment, még egy Siemens gyártmányú komputert. A cég tehát jól kihasználta a nyugati technológiát, amely Pataki Károlyné szerint ritkán hagyta őket cserben.
Most is úgy emlékszik vissza, hogy az IBM szervizesei jól gondoskodtak arról, hogy a közüzemi számlák elkészítése, a többi fővárosi cég anyaggazdálkodásának nyilvántartása és a fővárosi Illetékhivatal bérszámfejtése, valamint minden más adatfeldolgozás is rendben elkészüljön. Jól működtek a számítógéphez csatlakozó perifériák is.
Nem őriz azonban ilyen kedvező emlékeket azokról a berendezésekről, amelyek a KGST-államokban készültek. Ezeknek kellett a COCOM által elzárt gépeket, anyagokat, berendezéseket, programokat helyettesíteniük. De ez már másik történet.
A gépavatás nagy eseménye lehetett a hazai számítástechnikai világnak. A hatvanas években megjelentek már az országban az első (szobaméretű) számítógépek, a legendás Ural-2 amely a tudományos akadémián működött, majd a korszerűbb Minszk 22 és 32, amelyek gazdasági feladatokat is elláttak. Ezzel együtt komoly szakembergárda nőtt fel, intézetek alakultak és a gazdaságban szinte mindenütt megjelent a számítástechnika.
Az is a történelemhez tartozik, hogy ennek az államilag, központilag szervezett fejlesztésnek jelentős képzési hátországa is volt. Pataki Károlyné Péter Erzsébet is a SZÁMOK nevű intézményben tanulta a gyakorlathoz szükséges elméleti ismereteket, egyebek között programozást is. Nyilván ambíció és tudásvágy is kellett ahhoz, hogy a cégnél maradva fokozatosan és többször változtasson munkakört, s végül a privatizált Díjbeszedő Holdingnál lett a felső vezetés tagja – s ma is az. Azt mondja, néha eszébe jut, érdemes lenne leírni mindennek a történetét.
