A stúdióban az édesebb hangot megütő Héder Barna, az alákérdezés kockázatát is felvállaló Kovács István vagy a mindenre rácsodálkozó Petrovits-Mérei Andrea kézben tartotta a műsort, nekem mégis a különleges helyzetektől feldobódott Molnár Mátyás tetszett a legjobban. A szakértők közül Hegedűs Henrik, az Origo és Szeli Mátyás, a Nemzeti Sport újságírója bizonyult a legösszeszedettebbnek, de jó ötlet volt az outsiderek – színészek, pólósok és más külső beszélők – szerepeltetése.
Az installációs táblán karikákat és nyilakat húzgáló futball-Janikat viszont bizalmatlanul méregettem, többen közülük az évtizedes eredménytelenségből érkeztek. Most viszont átmentek okosba, és tippeltek, amivel mindig mellé lehet nyúlni. Amit hiányoltam, az a kritikus hang. Az „isteni" Bernd Storck hibáiról például senki sem mert beszélni, pedig a portugál vagy a belga meccs kapcsán azért lett volna rá lehetőség. Ennek oka a váratlanul jó szereplés lehetett.
Hiányoztak a száraz megközelítéssel tálalt mélyebb kombinációk is egy-két nappal a meccsek után. Ekkor már nem az eredmények izgatják az embert, hanem azok a momentumok, amelyek messzebbre mutatnak a zöld gyeptől és a „pettyestől" (Kleinheisler angyali érkezésének, Szalai főnixmadárként való feltámadásának okai stb). Ehhez a jövőben szabadabb nézőpontú kollégákra lesz szükség.
Szót ejtenék még arról, hogy az MTVA – kocsmában teszteltem a betűszó jelentését, a „magyar támogatásválogató alap" kapta a legtöbb tippet – kínosan távol tartja magát a megosztó oldalaktól. Ezért aztán a magyar gólokat arab vagy orosz hanggal kénytelen az ember visszanézni a youtube-os összefoglalókban.
Az egyperces propagandahírektől kiütést lehet kapni, valahogy túl sok bennük az Orbán, a Szijjártó meg a Lázár. De aztán helyreáll a rend, mert szerencsére a gólokat már nem ők rúgják.
