galéria megtekintése

Figyeljünk a szomszédra!

0 komment


Urbán Csilla

Mi különbözteti meg az embereket az állatoktól? Nagy Gabriella képzőművész és Závada Pál író szerint miért fontosak a mindennapi döntéseink, és mit tehetnek az európai művészek azért, hogy jobban figyeljünk egymásra?

Magazin: Nagy Gabriella legfrissebb képsorozatán állatok láthatók, Závada Pál új regénye, az Egy piaci nap pedig a pogromok jelenségét dolgozza fel, amelyet állatias viselkedésnek is mondhatunk. Hol van az ember és az állat közötti határvonal?

Nagy Gabriella: Az önreflexió a kulcs. Az ember rájön, hogy alakíthatja a dolgokat, az életét.

Závada Pál: Gondolkodtam, mit jelent az, hogy elállatiasodott egy ember vagy emberek csoportja. Nehéz eldönteni, hogy erre különféle terheltségekkel bíró primitív emberek lehetnek képesek vagy bárki. Ezek emberi megfontolások, hogy miért gyűlölök valakit, miért tartom állatinak. Az az állapot, amikor valaki már nem számol cselekedetei körülményeivel.

 

Magazin: Tájképein ugyan megjelennek emberek, de inkább a térbe vetettség érzését keltik, a festményein az állatok emberi viselkedést vesznek fel.

Nagy Gabriella: Ez mind teljes mértékben emberközpontú, csak különböző aspektusokról van szó. A tájképek készültek hamarabb a nagy német festő, Caspar David Friedrich hatására. Először csak tájak voltak, de vágytam rá, hogy legyenek a képeken tájat néző emberek. Családtagok, barátok, ez egy személyes ügy volt. A tájkép is önreflexió, saját magam, a tudat megfigyelése. Az állatok a figurák elmozdulásával jöttek. Egyszer, amikor magam festettem, felugrottam, és az olyan volt, mint egy madár. Ezt lefestettem, és elkezdtem gondolkodni, milyen állatot tudnék még festeni.

Magazin: A fényképező ember alakja mindkettőjük munkáiban gyakori figura. Mi a jelentősége a fotózás aktusának?

Závada Pál: Fogalmam sincs, sohasem fényképeztem. Nem fényképező fényképhasználónak tartom magam.

Nagy Gabriella: A tájképei­men azért fotóznak, mert a megfigyelés aktusát akartam aktualizálni. Egyrészt ez egy könnyen elérhető kreatív tevékenység, másrészt kisajátítás.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

Magazin: Említette Caspar David Friedrichet. Miért nyúlt vissza a romantikához?

Nagy Gabriella: A karakterem ilyen, kicsit depresszióra hajlamos, elvágyódó.

Magazin: A romantika kelet-közép-európai megvalósulása elfedi, hogy ez a terület valójában sokkultúrájú.

Závada Pál: A magyar irodalomnak a hagyományaiban benne van az is, hogy itt nagyon sokféle ember élt és él. Az összes irodalmi tradíció, amelyik komolyan tekint a múltjára, a kultúrák összetettsége irányába mutat, akkor is, ha van a magyar irodalomnak a nyelvet, kultúrát összeforrasztó romantikus hagyománya. Inkább a politikai törekvések voltak bezárkózók. Az biztos, hogy egy csomó hamis nemzeti hagyománnyal szemben kritikus lesz az ember, például a magyarság felsőbbrendűségével a szlováksággal szemben. Számomra az a tradíció a kedvesebb, amelyik egyformának ismeri el a Kárpát-medence területén élő kultúrákat. Sokkal jobban járnánk, ha szomszédainkról többet tudnánk.

Nagy Gabriella: Egyénileg ez mindig működik, csoportos szinten vannak akadályok.

Závada Pál: Azelőtt nyugatra keveset utazhattunk. Tudtuk, dzsesszkoncertre Lengyelországba kell menni, a román színház és film pedig mindig erős volt. Ma kevés a másikra való figyelem. Rácsodálkozunk, hogy EU-s projektek azt írják elő, az alkotók álljanak össze. Ez felhívja a figyelmet, hogy észrevegyük a másikat.

Nagy Gabriella: Mondhatjuk azt is, hogy a művészeti tevékenység, ami elválasztja az embert az állattól. Ez nem egyszerűen magasztos dolog, hanem szükségszerű. Aki feladja, boldogtalan lesz. Nem feltétlenül a csinálásról beszélek, mindenkinek szüksége van arra, hogy foglalkozzon a művészettel.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

Magazin: Az európai művészcsoportok közötti kooperáció segíthet feldolgozni azokat a traumákat, amelyeket a közösségek átéltek a XX. században?

Závada Pál: Feltétlenül. Tudatosan építeni is érdemes arra, hogy bizonyos művészeti törekvések lehessenek az úttörők ebben. Egyfelől tudományos munkáról van szó, általában a fiatal román és magyar történészek egyet tudnak érteni mindenben. Másfelől ott vannak a művészek. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a művészeket állami feladattal bízzák meg. Hagyni kell dolgozni mindenkit, és örülni kell annak, ha valami történik, esetleg támogatni az ilyen törekvéseket.

Nagy Gabriella: Sokszor ellentétbe kerül a politikai érdek és a művészeti szempont. A művészeti alapvetően azt mutatja fel, hogy egyformák vagyunk, megosztásról nem szólhat. Ha azt teszi, akkor az már kiszolgálja a politikai érdeket.

Nagy Gabriella

Született: 1968. március  12-én Debrecenben.

Foglalkozása: képzőművész. Festő szakon végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Kezdetben tájképeket festett extrém légköri jelenségekről, később a képeken a tájat fotózó, néző figurák is megjelentek. Újabb képein emberi viselkedést mutató állatok láthatóak színpadszerűen tájba állítva. Ebből a sorozatból szerepelnek képei a Szőr/mentén. Állatmesék című kiállításon
a szentbékkállai Pegazusban.

Ajánlja

Könyv
Viktor Pelevin: A Metamor Szent Könyve

Zene
Franz Schubert: Esz-dúr zongoratrió

Film
Slavek Horak: Házi gondozás

Magazin: A „mi" sokféle csoportot jelölhet, beszélhetünk-e kollektív identitásról?

Závada Pál: Az önmagában nem baj, hogy sokféle, magunkénak mondható közösség létezik egymás mellett, és hogy többnek vagyunk tagjai. Torzulás akkor van, ha a valahová tartozást ürügynek tekintem, és elhárítom magamtól a felelősséget.

Nagy Gabriella: Sokféle identitás van, a nemzeti csak egy. Szerintem ez velünk született, a részünk, éppen ezért nem is kell annyira hangsúlyozni. Ráadásul a hangsúlyozás mindig szembenálláshoz vezet, a másik megítéléshez. A politika ezzel machinál. Az egyetlen lehetőség, hogy az ember felvállalja a felelősséget a saját életéért, gondolataiért, cselekedeteiért, mindennapi választásaiért. Nemcsak négyévente választunk, hanem minden egyes alkalommal, azzal, hogy mit nézünk, mit hallgatunk.

Závada Pál

Született: 1954. december 14-én Tótkomlóson.

Foglalkozása: író, szociológus. 1986-ban jelent meg Kulákprés című szociográfiája, amely az első, nagyobb feltűnést keltő munkája volt. 1997-ben adták ki nagy sikerű, Jadviga párnája című regényét, amelyből film és színházi előadás is készült. A Milota, illetve a Fényképész utókora című regényekkel alkot regénytrilógiát. További regényei: Idegen testünk (2008), Természetes fény (2014), Egy piaci nap (2016).

Ajánlja

Könyv
Darvasi László: Taligás

Zene
Bach: Magnificat (Nicolaus Harnoncourt vezényletével)

Film
Roy Andersson:  Egy galamb leült az ágra, hogy tűnődjön a létezésről

Az interjú a Massolit Books & Caféban készült.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.