A tajvani iparosítás 1975 és 1995 közé eső nagy korszakát lovagolta meg a Pacific Cycles is, amelyet a kerékpárok és bringóhintók mellett olyan különleges járművek fémjeleznek, mint az ENSZ felkérésére készült, egy végtaggal is irányítható, kormányozható közlekedési eszközök. Ezeket afrikai vagy boszniai hadirokkantak, taposóaknák sérültjei számára fejlesztették ki. „A kreativitás, az innováció felbecsülhetetlen. Nem lehet meghatározni az értékét” – mondja Lin, aki angoltudását kihasználva, ügyesen pozicionálta cégét Ázsia és az Egyesült Államok közé. Nem véletlen hát az elnevezés: Pacific, azaz csendes-óceáni. Saját kontinensük minden országában jelen vannak, de az USA-ban: San Franciscóban és New Yorkban is rendelkeznek képviselettel. Európában pedig Madridban és Londonban, sorolja a cégvezető, amint a háromdimenziós nyomtató éppen kipottyant egy idomot. A 170 ezer dollárba (39 millió forintba) került 3D-s eszköz és az ugyanennyit kóstáló szuperszkenner segítségével forradalmasíthatták a görbületes gyártást a kerékpárvázakon, tudjuk meg.
Bár Lin vállalata már húsz éve készít összecsukható kerékpárokat is, ebben nemrég Joshua Hon lépett előre nagyot. Apropó, George és Joshua. A népi kínaiakkal ellentétben a tajvaniak szívesen adnak maguknak angolos keresztneveket, ha külföldiekkel kerülnek kapcsolatba. Ez áll a névjegykártyájukon is, amelyből iszonyú mennyiséget gyűjtenek be és adnak ki egyetlen nap alatt, csak győzze az európai utazó a tempót. „Az angol nevünket könnyebb megjegyeznetek, s így több külföldi barátunk lesz” – mondják (persze külföldi) újságírókból álló csoportunk kísérői, Yolanda Pi és Scully Wang, a Taitra, a Tajvani Külkereskedelmi Fejlesztési Tanács munkatársai.
De Joshua Hon kivétel.Ő tényleg „Josh” amellett, hogy a Tern kerékpárokat gyártó vállalat, mint nevezi magát, „csapatkapitánya”. Nem tajvani gyökerű, hanem kínai–amerikai családba született Los Angelesben, és ismerősei is meglepődtek, amikor egyszer csak kipattant az agyából: bicikliket terveztet majd a magát Kínai Köztársaságnak nevező szigetországban. De kiknek? Tajvan ugyan több mint négymillió kétkerekűt exportál ma évente, ám igazán nem kell sokat mozogni akár az (elővárosaival együtt) 8,3 milliós Tajpejben, akár másutt az egykori Formosa sűrűn lakott nyugati partján, hogy lássuk: a 23 milliós országon belül az autó mellett ma már a robogó a főszereplő. Szülők simán felültetnek maguk elé akár két kisgyereket is a nyeregbe, mondjuk iskolába menet. Európainak mindenesetre kicsit hajmeresztő látvány...
Akkor hol van itt jövője az összecsukható bringának? Hon egyik nagy ötlete ez volt: le kell „paktálni” a nagy európai elővárosi és nem elővárosi vasúttársaságokkal, németekkel, olaszokkal, másokkal. Hon elintézte, hogy fel lehessen vinni díjmentesen a másodpercek alatt hétrét görnyedő kerékpárt, akárcsak egy nagy táskát a pesti HÉV-hez hasonló járművekre. A P + R-parkolók bővítése helyett így szabályosan az utas, az ingázó kezébe adva saját közlekedési eszközét.
A Tern a jól szituált, környezettudatos, elővárosi középosztály járműve, és az ára is ennek megfelelő: 400 és 3500 amerikai dollár (91 ezer és 707 ezer [!] forint) között mozog. Évente 70 ezret adnak el belőlük. Európában a legnagyobb piac Németország. Nem az a lényeg, hol gyártják (a németeknek és Közép-Európának például cseh üzemben), vagy hol tervezik (a főkonstruktőr finn), hanem az, hogy Josh Hon szerint Tajvanon a legkönnyebb működtetni a céget Ázsia, Amerika és Európa háromszögében. „Nagyon üzletbarát kultúra: ha valamit elrontok egy bevalláson, nem kötözködnek, hanem segítenek, sőt visszakérdeznek, így most már jó lesz-e” – mondja az óceánon már 21 éve átköltözött, de cégét, kockázati befektetők segítségével pár éve létrehozó Hon. Tajvan és az USA kétoldalú kereskedelmi forgalmának volumene évi félezermilliárd amerikai dollár, kisebb tajvani aktívummal. Ennek kis szelete a Tern, melynek termékei állítólag a texasi Austinban is beváltak, pedig ott aztán nyoma nincs hatékony tömegközlekedésnek, amelyre rá lehetne csatlakozni.
Ügyfél a fél világ
A cseh gyártás pedig nagyon előnyös az Európai Unión belül: így lesz a Tern uniós termék is, nem kell utána behozatali vámot fizetni. Három napon belül az online rendelés után kimegy a nagy kartondoboz a német vevőnek. Pár év alatt 23 szabadalmat védettek le a tízszázalékos növekedési rátával bővülő vállalatnál. Üzleti adataik egy részéről Hon nem szívesen beszél, nem is köteles, mivel a Tern nem tőzsdei cég.
A Sunonnál viszont csaknem százszor annyi szabadalmat védették le, több mint kétezret. Ez már igazán nagypályás tajvani cég. De mit is gyártanak? Érdekes, hogy ezt az amerikai technológiai szaksajtó egyik zászlóshajójától érkezett kollégánk sem tudta, amíg meg nem érkeztünk a HSR-rel, a patyolattiszta és csendes tajvani gyorsvasúttal Kaohsziungba, a sziget déli részén található 2,8 milliós városba. Ott aztán kiderült: miniventilátorokat. A Sunon klasszikus B2B, azaz vállalatközi kapcsolatokon keresztül érvényesülő cég, a fél világ információs technológiai ipara az ügyfele, ideértve az Apple, a Google, a HP vagy a Lenovo világmárka gyártóit.
Egyikünk sem megy be a boltba, a hogy Sunon minifant kérjen, de ott vannak az apró hűtők a mobiltelefonunkban, a laptopunkban, a GE villanykörtékben vagy éppen autónk ülésének háttámlájába beépítve. Négyszáz mérnök munkálkodik itt a fejlesztőközpontban, és tudják: nekik dolgozik a globális felmelegedés meg az ellene folyó harc is. Ugyanis olyan hatásfokkal kell egyre több mindent hűteni, hogy közben ne növekedjék a károsanyag-kibocsátás. Erre európai uniós normák is vonatkoznak. A miniventilátorok évi nyolcmilliárdos üzletet jelentenek a Sunonnak, a világ 48. legnagyobb szabadalmaztatójának. Igaz, a bűvös milliárdos határ átlépéséhez tajvani új dollárban kell számolnunk; az amerikaihoz ezt harminccal osztjuk.
„Nem, ott ilyesmit nem gyártanak” – húzza el a száját a Horizon vállalat illetékese, ugyancsak itt, Kaohsziungban. Mert sok mindenben ez a Kína a nagy Kínához méri magát. (Anélkül, hogy elmélyednénk a nagypolitikában: az „egy Kína elv” értelmében mind Peking, mind pedig Tajpej magát tartja a legitim kínai uralomnak, előbbi szerint utóbbi szakadár tartomány, míg utóbbi szerint előbbi kommunista vezetése bitorolja a hatalmat. A legtöbb állam, így Magyarország, nem ismeri el Tajvant szuverén államnak, a diplomáciai kapcsolatokat Pekinggel ápolja, ám kereskedelmi kapcsolataiban szerepet juttat Tajvannak is. Így Tajpej is tart fent képviseleti irodát Budapesten.)
A Horizonnál olyasmiket készítenek, ha a népi kínai munkás béréhez képest magasabb bérköltséggel is, amihez szerintük egyszerűen nincs meg a szárazföldi Kínában a képzett munkaerő. Luxusjachtokat. A Földközi-tenger partján nyaralva sem szabad meglepődnünk, ha olykor egy-egy Horizon jacht bukkan fel, fedélzetén mondjuk egy ismert francia vagy orosz sztárral és családjával. A tajvaniak Ázsiából egyedüliként verekedték be magukat a vezető luxusjachtgyártók elitklubjába, a világelső európaiak, a Benetti vagy a Lürssen nyomába eredve. Ez persze igen szűk piaci rés, amelyben egyedi igényeket elégítenek ki. „A potenciális ügyfelek jobbára egymásnak adják a tippeket” –mondja a cég illetékese a kérdésemre: hogyan működik egy ilyen ágazatban a marketing. A hajógyárban műgonddal készítik a dollártízmilliókba kerülő szuperhajókat a szakemberek: ottjártunkkor egyszerre hármat. Festegetik a jachtot, bujkálnak ki-be az ablakréseken. Többet kell majd fizetnie a vevőnek a járműért, mint amennyit ezek a dolgozók egész életükben összesen keresnek; ez persze a luxuscikkek iparában jól ismert jelenség.
 |
| Juergen Effner |
Tajvan a vásárlóerő-paritáson számolt, egy főre jutó GDP tekintetében a világon a tizenkilencedik. A Business Environment Risk Intelligence összesítése szerint a befektetési környezet az egész glóbuszon itt a harmadik legelőnyösebb, míg a Világbank a tizenhatodik helyre teszi az országot a vállalkozásalapításban. A tojás alakú ország, amelynek nyugati része, ami a látványt illeti, tökéletesen beleillene az Egyesült Államok keleti partjába is (talán Manhattan egyes részeit leszámítva), azt akarja most megmutatni, hogy ez az (ázsiai mércével kis ország nemcsak az átlagos felhasználónak is jól ismert márkáival, a HTC-vel vagy az Asusszal van jelen a világpiacon, hanem sokkal több termékkel. És az Asus sem pusztán laptop vagy táblagép. „Keveseknek van Tajvanon nyomtatójuk. Minek is? Van csaknem tízezer kisboltunk, ott kényelmesen ki lehet bármit nyomtatni, az iratoktól a fotókig, amire csak szükségünk van” – mondja az ASUS-TeK Computer hipermodern tajpeji székházában Peter Lu, a cég illetékese.
A kulcs (és a holnap „hívószava” egyben) a felhőalapú szolgáltatás. Nem hardveren tárolom az adatokat, hanem az Asus biztosítja technológiával, biztonsági védelemmel, hogy hozzájuk férjek, akárhol vagyok is. Belépek a kisbolt gépén a jelszavammal, és már nyomtatom is az otthon megírt újságcikket. Lököm fel a családi lapostévére a telefonommal készült fotókat, hogy így mindannyian jobban lássuk őket. A cégnek harmincmillió „felhős” ügyfele van szerte a világban, a szolgáltatást hat központból, így Los Angelesből és Európából is irányítják. Ha feliratkozom, ötven giga tárhelyet kapok két évre. Az Asus székházának földszintjén ott áll egy öntött bika, mikrochipekből készült palásttal letakarva. Az állat a piaci optimizmus, a szárnyaló részvényárfolyamokba vetett hit jelképe. Az IT-szektor óriása, ahogy Tajvan általában: bízik magában.
Tajpej-Kaohsziung, 2014. augusztus
A BKV-n ingyenes a Tern
A 20-as kerékméretű biciklik szállítása összecsukva, csomagként eleve ingyenes a BKV-n – mondja Suti Gábor, a Tern kerékpárokat Magyarországon kizárólagosan forgalmazó BikeBro üzletvezetője. A fél éve indult cég eddig mintegy hatvan Tern biciklit értékesített. A 2014-es rendelésekben igazodnak a legújabb KRESZ-rendelkezésekhez, például a csengő kötelező felszereléséhez. „Bár a magyar vásárló árérzékeny, komoly érdeklődést tapasztaltunk. Volt olyan vevőnk, aki összespórolta a vételárat, miután kiszámolta, hogy így olcsóbban megússza, mint ha hagyományos kerékpárjának minden alkalommal jegyet vesz a HÉV-en. Volt olyan érdeklődő is, aki az ötödik emeleten lakik, s a hagyományos bicikli nem fér be a ház li be.” A BikeBro budapesti bemutatótermében látható bringák 100 ezer forintnál kezdődnek, de 600 ezres is van. Egyedileg alakítható felszereltséggel is kínálják őket, például a nyeregcsőbe rejtett pumpával. Vannak olyan elképzelések is, hogy a Ternnel a budapesti Bubi bérbiciklirendszerhez hasonló hálózatot hozzanak létre vidéki városokban, csak nem alkalmankénti, hanem havi vagy éves bérleti rendszerben.
