A szuperhős, aki a patriotizmus erősítése érdekében a nácik elleni harcba önként beszállva kezdte képregényéletét 1941-ben, egyetlen vietnami bevetésen volt csak, akkor is egy békéért küzdő orvos kiszabadítását intézte el. A Watergate-botrány idején a képregény alkotói egy politikai összeesküvés feltárására küldték, és amikor kiderült, hogy a szálak a Fehér Házig érnek, a szuperhősképességeket egy katonai kísérlet során elnyert Steve Rogers ledobta az egyenruhát, és Nomád név alatt küzdött tovább pár történet erejéig. (Érdekesség, hogy a történetet jegyző Steve Englehart eredetileg Richard Nixon arcéléről mintázta volna a főgonoszt, de végül eltekintett ettől.)
Ahogy a BBC News írja, Steve Rogers újra megszabadul szerelésétől, mert az Iron Nail nevű karakter elleni küzdelemben elvesztette különleges erejét, és az amerikai zászlót visszaadó egyenruhát Falcon ölti fel. Sólyom első küldetését is egy Amerika kapitány-képregényben teljesítette. A Marvel tulajdonában lévő sorozat 117. epizódjában Rogers mentette meg a gyilkosságokban megárvult afroamerikai szociális munkást egy légi katasztrófa után a gonosz befolyásától. Falcon, polgári nevén Samuel Wilson az lett a kapitány számára, mint Batman mellett Robin.
A képregények főszereplői mindig a társadalom szélén élő figurák, sosem bízhatnak az emberek jóindulatában
Wilson 1969-ben, egy évvel Martin Luther King meggyilkolása után lett a szuperhősök univerzumának első afroamerikai szereplője – a fehér főszereplő makulátlan barátja. Hogy most előléptetik az első sorba, ismét a valóság ismeretét mutatja. A fehérek által uralt kongresszus két házában 1977-ben nyolcvan százalék volt a veteránok aránya, mára ez húsz százalék alá süllyedt. A második világháborúban még a törvényhozók gyerekeinek döntő többsége részt vett, az iraki harcok első éveiben már csak egy politikusgyerek ragadott fegyvert.
Az amerikai hadsereg egyre inkább a kisebbségek egyik lehetősége a felemelkedésre, a nemzet elismerésének kivívására, s az áldozataik is nekik a legnagyobbak az elmúlt évtized háborúiban. Sólyom talán új ruhájában ismét átélheti a karakter gyerekkorait megnyomorító rasszizmust, és a megváltozott világ engedi, hogy a szuperhős árnyoldalát is megismerhessük. A képregények főszereplői mindig a társadalom szélén élő figurák, sosem bízhatnak az emberek jóindulatában. Ez azonban bennük is dühöt kelt – ez teszi őket érdekessé évtizedeken át.
Falcon bízhat abban, hogy elveszti a jó afroamerikai szerepkörét, és komplex karakterként lép elő. Ezt ígérik az új Thor esetében. Nem átmenetileg ölti fel nő az izomkolosszus páncélját, hanem a szerep állandóan női kezekbe kerül. Falcon esetében annyit tudunk, hogy ő egyelőre csak papíron kap főszerepet, a szélesvásznon marad másodhegedűs. Ahogy a meleg karakterek sem a szuperhősök első ligájában játszanak. Az olvasóközönség már csak a 30-as férfiakból tevődik össze, mondják a piac ismerői: túl nagy tempót csak Supermantől várnak el.
Falcon kapcsán mindenesetre eszünkbe jut, hogy amikor Obamát elnökké választották, a hatalmas kihívások ismeretében egy humorista azt mondta, a feketékre jut mindig a munka, amit a fehérek már nem hajlandók elvégezni. Most már a képregények oldalain is ez a helyzet.
