galéria megtekintése

Szobrászat születik - Farkas Ádám életmű-kiállítása

2 komment

Rózsa Gyula

Farkas Ádám, a mai magyar szobrászat egyik meghatározó mestere kiállítása ezúttal a teljes életművet bemutatja a MűvészetMalomban Szentendrén. A nagy hatású művésztanár, a képzőművészeti egyetem volt rektora, professor emeritusa előtt tiszteleg harminckét volt tanítványának kísérő tárlata.

Mindent megért Farkas Ádám életművéből, aki a korai szobroknál kezdi. Ezeknél a rejtélyes okból a második szinten kiállított súlyos ősasszony-Vénuszoknál és ­ősasszony-Madonnáknál, amelyek közvetlenül a hatvannyolcas főiskolai diploma után, sőt előtte készültek. Nem tipikus pályakezdő darabok.

A dübörögve gördülni látszó Nehéz Madonna, a heverve is robbanó, ugyancsak vörös márvány Fekvő II., egy érdes-csiszolatlanul hagyott fehér márvány meg a szürkés-komor andezitből faragott mohos Fekvő érett, teljes művek. Duzzadó érzékiségnek, formából-anyagból következő súlynak, telt női testek áradásának és a szerkesztés fegyelmének ritmusa; ha még van érvénye a szónak: életigenlő, harsány humanizmus.

Farkas Ádám: Eklipsz, 2012, márvány
Deim Balázs / Ferenczy Múzeum

 

Olyan tömör, olyan teljes és olyan bőségben, hogy a szobrász folytathatatlannak tartotta, vagy fölöslegesnek a folytatását. Az évtizedfor­dulóra a formák leegyszerűsödnek. A telt mellek gömbökké, a feszes-fenséges combok-ágyékok amfora-formává, az arc sík lappá tömörödik. De mielőtt megértenénk, miért is történik mindez úgy, hogy a figuratív szobrok hangulata-gondolata hiánytalanul megmarad, sőt – emlékeznünk kell a históriai környezetre.

Farkas a jókor születettek művésznemzedékéhez tartozik. Hatvanhét-hatvannyolcra, mire végez, végképp oldódni kezd az a provinciális elzárkózás, amelyet illik kilencszáznegyvenkilenccel eredeztetni, de amely valójában akkor már éppen ötven éve telepszik a magyar művészeti életre. És Farkas kihívásra termett. Legkésőbb hatvanöttől áramlanak-szivárognak-zúdulnak ide a modern és a kortárs művészet vívmányai, egyszerre kell feldolgozni a klasszikus és az aktuá­lis avantgárd tanulságait többszörösen hátrányos helyzetben; a nyitásnak vesztesei is vannak.

Farkas Ádám: Kibontott fehér oszlop, 2015, festett fa

De miközben generációs társainak sokasága kapkod, stúdiókiállításról stúdiókiállításra vált stílust, gondolkodásmódot, magatartást, Farkas hatvankilenc-hetvenre megtalálja a maga hangját, módszerét, szobrászatának ­mindmáig érvényes lényegét. Ez a ­plasztika a művészettörténet vonulatában a kubizmus-konstruktivizmus ­előtti, illetve azt meghaladó mesterek szobrászatával, saját művészettörténetében a már jellemzett korai elvonatkoztatásokkal magyarázható. Formák szerint lüktetőbb, aktívabb és megengedőbb, mint a kétségtelen előd konstruktívak, lényege szerint pedig szervezettebb, távolságtartóbb, mint a realizmus és a szürrealizmus.

Nyomokban jelen van mindkettő a tanítványok műveivel koszorúzott kiállításon. A legkésőbbi, a mostani évtizedünkben készült Kék hajó még mindig határozottan csónakos testén a gránit félgömbök egyértelműen dagadó vitorlák, és a Csavart torzó májszínű gránithasábja sem csak a nevében, absztrakt hajlásában is utal az emberalakra. Szürrealitásgyanúra viszont egyebek közt a Tengeri kikötő ad okot, amelynek hullámzik ugyan a fekete bronza (meglehet, női mell formában), de a két „partján" sisakoknak meg sisakos lovagnak látszó elemek őrködnek méltóságteljes abszurditásban.

Farkas Ádám: Plasztika

A Négyzetek női tájban testdomborulat-hullámzására csaknem szabályos síkidomok vetülnek, az Emlékek a jövőből egyik változatán kemény fényezett kockák jönnek elő – szerves és szervetlen, mechanikus és spontán, áradó és megfegyelmezett kettősségébe sok hangulat, utalás, sejtetés beszűrődik.

És ezzel talán eljutottunk Farkas művészetének a lényegéhez. Ha a szobrász úgy azonosul-távolodik el a valóságtól, úgy hagyja a nézőjét a márvány vagy vitorla kétségei között, ha finom kézzel enged egymásba stílusokat, és ha – erről még nem esett szó – mesterfölénnyel bánik fával, kővel, bronzzal egyaránt, akkor – végtére is a MűvészetMalomban vagyunk a Bogdányi utcában – ideje végre felfedezni a szentendreiséget. Azt a Barcsaytól Vajdáig, Bálinttól Deimig tartó alkotómódszert, magatartást, amely a modernizmus egyetemes eredményeit a legmeghittebben, a legmeggyőzőbben dolgozza fel saját szuverén világa számára.

A különbség annyi, hogy a fogalommá sűrűsödött ­szentendrei festészet – lásd a fenti, rögtönzött névsort – lassan száz éve él, létezik. Azaz – noha különféle és ki­váló plasztikai életművek születnek a városban – a fogalom szerinti, a rangban, szellemiségben illeszkedő szentendrei szobrászatot most látjuk megszületni.

Térhajlatok és áthatások – Farkas Ádám
életmű-kiállítása
MűvészetMalom, Szentendre
Nyitva november 22-ig

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.