Fájó szívem majd meghasad

GÁSPÁR SÁNDOR: Megtaníthatlak a Szulikóra, grúz népdal. „Fájó szívem majd meghasad, nem találom sírhantodat, űzött, hajtott búm, bánatom, felelj, hol vagy, szép Szulikóm”. Koltai Robival a Világszámot forgattuk, abban szerepelt.

MAGAZIN: Még tán az X-faktorba is befért volna.

DANICS DÓRA: Nem tudom, a szerkesztők mit szóltak volna hozzá. Szép dal lehet, különben.

MAGAZIN: Volt választási lehetőség, vagy megparancsolták, hogy ezt meg ezt kell énekelni?

DANICS DÓRA: Közös munka volt. Ötletek sokaságát vittem magammal, mondtam, ezeket szeretném énekelni. Abból válogattak. A műsorstruktúra döntött, egy este nem lehetett tizenkét lassú számot előadni, tematikus adások is voltak. Arra, amit nagyon szerettem, azt mondták, rendben van, ha továbbjutsz, később előveheted.

M. Schmidt János

MAGAZIN: Volna egy iskolás kérdésem. Miben változott meg az élete az X-Faktor megnyerése után?

DANICS DÓRA: Sokkal érdekesebb, hogy mi nem változott meg. A reggeli például nem változott. Előtte sem reggeliztem, most sem reggelizek. De teljesen felfordult az életem. Per pillanat főállású X-Faktor-győztes vagyok, interjúkat adok, járok fellépni, a saját albumomat készítem elő. Kibéreltem például Gáspár Sándor fiának a próbatermét...

MAGAZIN: Erről mindent tudni akarok!

DANICS DÓRA: Erdész Tomi Gáspár Gergővel alapította a Fat Phoenixet. A zenekar szerepelt az X-Faktorban, innen ismerjük egymást.

MAGAZIN: Eszméletlenül sok a huszonévesek közt a jó zenész. Hogy alakulhatott ez így?

DANICS DÓRA: A zenélés lelki késztetés is egyben. Gitározni, fújni, dobolni: jó. A zene alkalmas arra, hogy megszabaduljunk a felgyülemlett feszültségektől.

GÁSPÁR SÁNDOR: Az is benne van, hogy a fiatalok az internetről könnyen tájékozódnak, ott az összes kotta, minden fontos hangfelvételt elérnek. Autodidakta módon is hozzájutnak a zenei információkhoz.

MAGAZIN: Mivel oldotta a feszültséget huszonévesen?

GÁSPÁR SÁNDOR: A színpaddal foglalkoztam, diákszínjátszó voltam Szentesen. Mi is indultunk tehetségkutató versenyen, de akkor csak egy tévé volt. A Szóljatok, szép szavak vagy a Ki mit tud? helyi válogatóján általában győztünk.

MAGAZIN: Már akkor is volt drámaosztály Szentesen?

GÁSPÁR SÁNDOR: Még nem. Három évvel korábban végeztem. A tanárok persze már minket is tanítottak. Köztük volt Bácskai Mihály, aki később Várkonyi Zoltánnal elindította a drámatagozatot. Hihetetlen pedagógus volt, tömegével nevelte a gondolkodó gyerekeket, akik a színház, a film vagy a zene felé orientálódtak. Zséda, Alföldi Robi, Szőke András jött ebből a fészekaljból.

MAGAZIN: A családi indíttatás is érdekes. Láthatta édesanyját, Bach Szilviát elosonni otthonról este hat után...

DANICS DÓRA: Úgy is volt, hogy mentem vele. Soha nem várta el, hogy zenéljek vagy színpadra lépjek. Mellesleg szerettem volna színésznő lenni, de talán túlérzékeny voltam.

GÁSPÁR SÁNDOR: Ajándékba kaptad a jó istentől az érzékenységet, csak nem kaptál hozzá filtert. Pedig ez a zenéhez is kell.

DANICS DÓRA: Valószínűleg nem színésznőnek szánt engem a sors. Egyszer felvételiztem, de kivágtak. Nem mentem vissza. Pont.

MAGAZIN: Elképesztően sok filmben alakított jellegzetes karaktereket. A Csapd le csacsi!-ból, a Roncsfilmből, az Üvegtigrisből könnyen meg lehetett jegyezni. Nagyon jól össze tud simulni a szerepeivel. Hogy csinálja?

GÁSPÁR SÁNDOR: Fogalmam sincs róla. Az a mázlim – a színházban is –, hogy nincs szerepálmom, az érdekel, hogy a rendezők mit gondolnak rólam. Engem ismeglep, de elképesztő végleteket feltételeznek rólam. Most Fehérváron eljátszhatom az Indul a bakterházban a baktert, de mellette a Lear királyban Glostert. Ezek a távlatok szerencsére végigkísérik a pályámat. Igazi csemegék egy színész számára.

MAGAZIN: Az orgánumát hogy tartja karban?

GÁSPÁR SÁNDOR: Minden reggel skálázom, van egy énektanárom, logopédusom...

DANICS DÓRA: Jézusom, de megijedtem!

GÁSPÁR SÁNDOR: Főpróbaidőszakban, amikor egy csomó minden nem magától értetődő, rá szoktam erősíteni hangban, ilyenkor ellátogatok a gégészhez, jöhet az ecsetelés. A bemutató után ez már nem probléma.

MAGAZIN: A régi színészek ebben profik voltak. Ha nem volt kedvük valamihez, megoldották a feladatokat a hangjukkal...

GÁSPÁR SÁNDOR: Nem biztos. Páger Antalt nem lehetett ilyennel elkapni.

DANICS DÓRA: A modorosság az énekesek számára is kemény ellenfél, de nem érzem, hogy engem fenyegetne. Édesanyám rögtön szólna, ha ezt tapasztalná. Volt már rá precedens, és akkor megjegyezte, hogy mintha egy-két hang vagy mozdulat már sok lett volna.

GÁSPÁR SÁNDOR: El lehet mondani egy személyes benyomást veled kapcsolatban?

DANICS DÓRA: Hajjaj.

GÁSPÁR SÁNDOR: A fiam is szerepelt a műsorban, láttam mindent. Az volt a legtanulságosabb, és ez a színpadon is gyakran tapasztalható, hogy egy kivételes adottság, egy alkat és a technika egy picit beelőz, mint az a tartalom, amit közölni akarunk. Nálad az elején azt láttam, hogy beelőzött a kivételes tudás és technika. Akkor szerettelek meg igazán, amikor ezmár nem tűnt fel. Akkor már a személyes közlendőidre figyeltem, s mondhatom, nagyon élveztem.

DANICS DÓRA: Köszönöm szépen. Ezzel nekem is meg kellett küzdenem. Egy angol dal szövegét ugyanúgy elemzem, mint a magyart. Amikor bekerültem a műsorba, sokkal ösztönösebb voltam, de technikailag még nem olyan jó. A műsor alatt külön tanultam énekelni, de olyan sok instrukciót kaptam, hogy sokszor belevesztem.

MAGAZIN: A képernyőn nem látszott olyan törékenynek, mint a valóságban. Egy nagy reményű díva tűnt fel, ami végül, lehet, hogy oka is volt a sikernek. Felmegyek a színpadra és mindent szétharapok – gyakran ez jött át.

DANICS DÓRA: Ilyen vagyok. De ez a színpad, az életben nem vagyok ilyen harapós. A hétköznapokban mit harapjak szét? Nő vagy! – ezt verte a fejembe percenként a mentorom, Geszti Péter. Miközben én egy tornacsukás, hátizsákos leányzó voltam, s vagyok jelenleg is, de a műsorban ki kellett aknázni a plusz nőiességet.

MAGAZIN: Mit tesz a színész, ha nincs kedve ahhoz, amit kérnek tőle?

GÁSPÁR SÁNDOR: Akkor nagy a baj, mert a saját önképe nem stimmel. Igyekszem olyan környezetben lenni, hogy ez ne fordulhasson elő. Ha egy anyaggal találkozom, nem abból indulok ki, hogy ezt minek csinálom, inkább a szellemi közegre figyelek, és felszállok a vonatra, hogy a magam kreativitásával elhelyezzem az adott poggyászt a helyére. Nem lehet úgy dolgozni, hogy nem hiszek benne. A kérdés különben jogos, rengeteg anekdotát ismerünk az elmúlt évtizedekből arról, hogy a színészek mennyire voltak képesek idézőjelbe tenni azt, ami a színpadon történik. Ennek a világnak vége van. Sokkal keményebb lett a színház a szó pozitív értelmében, rengeteg az alternatív társulat, sok a tehetséges művész, nem lehet alibizni, a cinizmusnak nincs terepe, bizonyítani kell. A tehetségtelenséggel nem tudok mit kezdeni, odébbállok. Ennél sokkal szörnyűbb, ha a középszer jön szembe az emberrel, és elképesztő a hátszele. De hála istennek ezzel nekem nincs napi élményem.

MAGAZIN: A pályáját a Facebook és a hálózati kapcsolatok mennyire befolyásolják?

DANICS DÓRA: Erőteljesen. Van egy oldalam, amelyre napi rendszerességgel posztolok, a fotó, a fellépés, bármi, ami eszembe jut, fontos lehet. Megtudhatom, hogy mit gondolnak rólam azok, akik megnyomták a like-gombot.

GÁSPÁR SÁNDOR: A like-ról jut eszembe, évekkel ezelőtt Bán János barátommal disznót vágtunk a Balatonon, és a fotók felkerültek a Facebookra. Döbbenten láttuk, hogy milyen felháborodást váltottunk ki. Ti barbárok vagytok? – kérdezték az ismerőseink, akik a hentesnél persze nem szoktak felháborodni. Mert azt gondolják, hogy a Tescóban terem a szalámi.

MAGAZIN: Mi lett a képekkel?

GÁSPÁR SÁNDOR: Lekerültek. Nyakig vérben álltam, késsel a kezemben, semmi csalás nem volt benne, mégse maradhattak.

MAGAZIN: Az énekesnőnek koncertek, fellépések kellenek.

DANICS DÓRA: Hét éve zenélek. Amikor elkezdtem, elhatároztam, hogy ebből fogok megélni. És ez hét éven át nem sikerült. Játszottam egyszerre öt zenekarban, mindenfelé próbálkoztam, nem jött össze. Esküvőkön is énekeltem hat-nyolc órát esténként. Lagziztam, csak a mulatós zenét nem vállaltam. Nem maradt más, csak a tehetségkutató. Most, hogy két hónapja megnyertem az X-Faktort, elértem abba a szakaszba, hogy ezzel foglalkozhatok. Hosszú évek kemény munkája van mögöttem.

MAGAZIN: Mindent egy lapra tett fel? Ha nincs az X-Faktor, akkor most mi lenne?

DANICS DÓRA: Nincs számomra ha. Ehhez el kellett indulni. Kétszer próbálkoztam, először kidobtak, utána visszamásztam az ablakon. Sok kudarc ért, de a szívemben és a lelkemben megmaradt a vágy: ezt akarom csinálni. Hogy meg tudtam csinálni, bizonyította számomra, hogy nem vagyok tök esélytelen és tehetségtelen.

MAGAZIN: Soha nem akartak külföldre menni? Félmillió magyar megpróbálta.

GÁSPÁR SÁNDOR: Színészként esélyem nem lett volna, a nyelv annyira behatárol. Nem is nagyon tudok példát arra, hogy magyar színész külföldön olyan könynyen megállná a helyét színészként. Szabó Sándor itthoni sztárként ment ki, és a Broadwayn egy-két mondatos szerepeket kapott. Osvárt Andrea az ellenpélda, és előtte Marozsán Erika, aki Németországban tudott sikeres lenni. Kamarás Iván Amerikában próbált szerencsét, drukkolok neki, hogy sikerüljön. Ez azért nem sok példa.

DANICS DÓRA: Zenészként több lenne a lehetőség, mégsem vágytam soha külföldre. Már többen kérdezték, miért nem megyek luxushajóra énekelni sok pénzért. Nem izgatott.

GÁSPÁR SÁNDOR: Azért nem mentél, mert tizenöt éves voltál és kiskorú.

DANICS DÓRA: Más időszak jön most az életemben. Megcsinálhatom a saját zenémet. Most jön az igazi Danics Dóra! Akarva-akaratlanul is alternatívabb zene lesz, ami kijön a kezem alól. Letisztult populáris muzsika lesz, sok akusztikus hatással és profi zenészekkel. Legyen íze, lelke a gitár minden hangjának! A megírás stádiumában vagyok, vannak szerzőtársaim. Jönnek az ötletek, történetek, egysége lesz az albumnak. Utána jöhetnek a koncertek.

MAGAZIN: A Stílusgyakorlatok véget ért.

GÁSPÁR SÁNDOR: A Komédium bezárt, mi pedig szétszéledtünk. Igaz, addig is szét voltunk széledve, Bán Jánossal és Dörner Györgygyel csak erre álltunk össze.

MAGAZIN: Amikor nem zenél, mit csinál?

DANICS DÓRA: Nagyon szeretek enni. A hús kivételével mindent. Anyu húst eszik hússal. Nekem nem kellett. Vega vagyok, de szénhidrátfüggő, pizzát eszem, spagettit, és tésztát, tésztát kilószám.

MAGAZIN: Milyen a közérzetük? Hogy érzik magukat?

DANICS DÓRA: Jól.

GÁSPÁR SÁNDOR: Ne szégyelld, hogy jól érzed magad! Bármennyire tapasztalom magam körül a politika által gerjesztett hisztériát, az életemet szeretném a szeretteimmel harmóniában élni. Nem könnyű, mert az embert sokminden felbosszantja, de próbálom kizárni a hisztériát.

DANICS DÓRA: Azt azért elmondhatom, hogy nagyon fáradt vagyok. Csomó olyan dolgot kell kezelnem, amiről eddig nem tudtam. Ettől is fáradt vagyok. Meg boldog.