A bíróság szerint megelőzhető lett volna a tragédia, ha lassabban engedik be a fiatalokat és több biztonsági őr felügyeli mozgásukat. A foglalkozási szabályszegéssel kapcsolatban a szóbeli indoklás kitért arra is, hogy a bírói gyakorlat szerint az élet és testi épség megóvásával kapcsolatos szakmai szabályokat, szokásokat akkor is figyelembe kell venni és betartásukat számon kell kérni, ha azokat egyébként nem rögzítették jogszabályban.
A Kúria az eset súlyát azzal érzékeltette, hogy három fiatal lány elment egy belvárosi szórakozóhelyre és soha többé nem térhetett haza.
A bíróság szerint az elsőrendű vádlottnak - aki a szervezőknek bérbe adta a helyet - tisztában kellett lennie azzal, már hónapokkal a tragédia előtt kaptak jelzéseket a hatóságoktól, hogy nincs minden rendben a szórakozóhelyen.
A Nyugati téri – azóta bezárt – West Balkán egyik rendezvényén, amelyen mintegy háromezer fiatal volt jelen, 2011. január 15-én éjjel pánik tört ki, a szűk lépcsőházban feltorlódott tömeg három fiatal lányt halálra taposott, a tumultusban tucatnyian pedig megsérültek. Utóbb kiderült, hogy a Noise Night Life nevű rendezvény szervezői és rendezői nyolcszor annyi fiatalt engedtek be az átépítés alatt álló helyiségekbe, mint ahányan a hatályos tűzvédelmi szabályok szerint beengedhetők lettek volna. A tömeg a szűk lépcsőház egyik fordulójában kialakított ruhatárnál torlódott fel, miután ez volt az egyetlen útvonal, ahol a háromemeletes komplexumon belül közlekedni lehetett. Egy idő után már mozdulni is képtelenség volt, így a tömeg agyontaposta azokat, akik nem sodródtak a többséggel.
Közvetlen összefüggések
A rendőrség két hét alatt befejezte a nyomozást, több mint száz tanút hallgattak ki, végül nyolc gyanúsított esetében javasoltak vádemelést az ügyészségnek. Az ügyészség végül négy személy ellen emelt vádat halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésért. A vádirat szerint Szalontai Győző, a helyiséget bérbe adó West Balkán Kft. egyik ügyvezetője, Kecskés Tamás és Csanádi József a rendezvény szervezői, valamint Hranek István, a biztonságiak főnöke sorozatosan megszegte foglalkozásuk szabályait, és ezzel olyan veszélyhelyzetet idéztek elő, amely közvetlen ok-okozati összefüggésbe hozható a három halálos áldozatot követelő tragédiával.
Tízszeres tömeg
Az ügyészség szerint sem Szalontai, sem Kecskés és Csanádi nem volt tekintettel arra, hogy a mintegy 300 vendég biztonságos befogadására alkalmas szórakozóhelyen már az előzetes tervek szerint is legalább 1500-1800 fiatal lehetett egyszerre, ráadásul a tragédia estéjén több mint háromezren jutottak be oda. Hranek a 10 biztonsági őr vezetőjeként az utolsó ember lehetett volna, aki megakadályozhatta volna a tragédiát, ám nem volt ebben a helyzetben, rosszul mérte fel a kockázatokat, és arról sem gondoskodott, hogy folyamatosan informálódjon a benti állapotokról. A West Balkán lépcsőjén feltorlódott tömegnek azután már esélye sem volt arra, hogy sérülés nélkül kijusson a csapdából, hiszen a helyszínen menekülési útvonalak sem voltak. A tragédia bekövetkezése nem írható a tumultusban késelésről terjedő rémhír nyomán kialakult pánik számlájára sem - érvelt az ügyészség az eljárás során.
Senki sem szervező
A vádlottak az eljárás során javarészt tagadták bűnösségüket. Az elsőrendű vádlott azt állította, ő csak bérbeadó, a két megvádolt szervező arról beszélt, hogy ők csak a zenei programokért, illetve a vendéglátóipari egységért, a kiszolgálásért feleltek, a biztonsági szolgálat vezetője pedig úgy ítélte meg, hogy őt a tragédia éjszakáján "kész tények elé állították". Egyikük sem tekintette tehát magát a rendezvény szervezőjének, akik megsérthették volna foglalkozásuk szabályait. Szalontai „csak" bérbe adta a helyiséget, amelyről azt állította: 1500-1800 fiatal szórakozhat ott egyszerre, holott tudnia kellett, hogy a hatályos tűzvédelmi szabályok szerint legfeljebb 356 embert engedhettek volna be. Kecskés azzal védekezett, hogy ő csak a fellépő lemezlovasokat intézte, más kérdés, hogy ő rendelte meg és osztatta ki a belépőként is szolgáló karszalagokat, amelyekből 4200 darabot rendelt. Később ő adott utasítást arra, hogy a kaput a tervezettnél később nyissák meg, amelynek hatására hatalmas tömeg torlódott fel a bejáratnál.
Csanádi azt mondta, ő csak a vendéglátásért felelt, azonban számos tanú vallomása alapján nyilvánvaló, hogy más szervezési, rendezési feladatokat is ellátott. Hranek pedig a rendezvény résztvevőinek a számához képest szükségesnél jóval kevesebb biztonsági őrt állított ki, a többségük ráadásul nem volt kamarai tag, nem kapott megfelelő kiképzést, s a rendezvény alatt nem tudták tartani a kapcsolatot egymással, mert nem volt mindenkinek saját adóvevője.
Be sem jelentették
A rendezvényt senki nem jelentette be tűzoltóságnak – ez volt az egyik legfőbb hiba, mivel az akkori szabályozás és gyakorlat mellett a tűzoltóság volt, azaz lett volna az a hatóság, amely a félig-meddig építési területnek minősülő West Balkánban uralkodó közállapotok láttán betilthatta volna a rendezvényt és megelőzhette volna a tragédiát.
Egyformán felelősek
Összességében a bíróság úgy ítélte meg, a négy vádlott magatartása ok-okozati összefüggésben állt a bekövetkezett tragédiával. Mivel közel azonos mértékben szegték meg foglalkozásuk szabályait, azonos nagyságú büntetést kaptak, két év nyolc hónap fogházban letöltendő szabadságvesztést és két és foglalkozástól való eltiltást. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2012 június 27-én mondta ki első fokon bűnösnek a négy vádlottat.
Súlyosbítva enyhítettek
Másodfokon a Fővárosi Törvényszék - 2013 áprilisában - három év négy hónapra súlyosbította az ítéletet az első- és a harmadrendű vádlott esetében. Azonban a bíróság azt is kimondta, hogy az elítéltek a büntetés felének letöltése után feltételesen szabadlábra bocsáthatók. A másod- és negyedrendű vádlottra első fokon kiszabott ítélet nagyságát a törvényszék helybenhagyta ugyan; az ő esetükben is úgy rendelkezett, hogy a felének a letöltése után feltételesen szabadlábra bocsáthatók.
A végkifejlet
Ezek után az ügy tovább folytatódott, mivel Papp Gábor, az elsőrendű vádlott védője az ítéletek után is fenntartotta, hogy a vádhatóság és a bíróság is téved. Védence – álláspontja szerint – nem volt rendezvényszervező, így nem is sérthette meg a rendezvényszervezésre vonatkozó szakmai szabályokat. Emiatt az ügy felülvizsgálatra a Kúria elé került.
