galéria megtekintése

Alig tudjuk összeszámolni a magyar alkotások nemzetközi díjait

0 komment

Csákvári Géza

Miközben csekély és bizonytalan a magyar animációs filmek támogatása, mind több, nemzetközileg is elismert alkotás készül a hazai műhelyekben. Ráadásul ezeket már nem csak a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói jegyzik. A sikerek ellenére nálunk egész estés animációs filmeket manapság nem forgatnak.

A nyuszi és az őz

Bár a Nemes Jeles László rendezte Saul fia Oscar-díja egy időre ismét beemelte a magyar filmet a figyelem középpontjába, nem valószínű, hogy hosszú távon berendezkedhetünk arra, hogy minden évben nyerünk majd egy aranyszobrocskát az egész estés játékfilmek mezőnyében. Ugyanakkor, ha eltekintünk az Oscar intézményét körülvevő show-biztől, egyértelmű: a filmes világban bőven akadnak még világsikereink. Jó hír: felnőtt egy új animációs rendező nemzedék, amely rendre képes meglepni a világot.

Az általuk készített alkotásokat a nemzetközi élmezőnyben jegyzik, a legjelentősebb fesztiválokon díjakat söpörnek be, sőt Bucsi Réka a Symphony No. 42 című etűdjével még az Oscar-díj közelébe is került. Kérdés azonban, hogy ezek a tehetségek képesek lesz­nek-e hosszú távon kibontakozni, mivel abban a szakma teljesen egyetért: egész estés animációs mozit ma, Magyarországon, a jelenlegi adottságokkal képtelenség tető alá hozni.

 
Az ötlettől  a megvalósításig.  Jelenet Dell’Edera  Dávid Balkon című  filmjéből
Az ötlettől a megvalósításig. Jelenet Dell’Edera Dávid Balkon című filmjéből

Az ok: nincs olyan nagy stúdió, mely rendelkezne az ehhez megfelelő szakmai és anyagi háttérrel. Visszatérve a történet boldogabb feléhez: az első, aki az ifjú titánok közül meghódította a világot, Vácz Péter volt. Pontosabban a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (Mome) készült diplomafilmje, a Nyuszi és Őz. Vácz, aki 2012-ben végezte el az animációs rendező szakot, csodagyereknek számított a filmjével, amelynek nemzetközi díjait úgy ötvenig számoltuk...

Vácz Pétert egy évvel később egy újabb ­Mome-hallgató követte a siker útján. A már említett Bucsi Réka 2013-ban készült diplomafilmjét, a Symphony No. 42-t versenybe hívta az A kategóriás berlini nemzetközi filmfesztivál, a Berlinale. Végül Vácz Péter művéhez hasonlóan díjazták több mint ötven nemzetközi fesztiválon, végül felkerült az Oscar shortlistre is, magyarul: a kilenc legjobb közé. Bucsi időközben már elkészítette a második etűdjét, a Love-ot. A Symphonyhoz hasonlóan ez a mű is „megállíthatatlan".

Idén Cannes-ban pedig két újabb titán jelentkezett: Andrasev Nadja A nyalintás nesze című etűdje és Tóth Luca Superbiája is a világ legfontosabb fesztiválján debütált. Ők is a Moméról jöttek. A 2010-ig M. Tóth Géza által irányított, majd azóta Fülöp József vezette képzés nemzetközi renoméja tehát vitathatatlan.

A dicsőséglistához nemrég csatlakozott Dell'Edera Dávid, aki a vezető európai animációs mustrán, az Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon a zsűri nagydíját hozta el Balkon című etűdjével, mely szintén diplomamunka. A még nagyobb meglepetés, hogy most először nem momés hallgatóról van szó; Dell'Edera a Metropolitan egyetemre jár. Egyszóval immár az is biztos, hogy a Mome mellett egy másik intézményben is komoly animációs oktatás zajlik.

Macskafogó

– A képzés lényege, hogy a gondolkodást és a technikai tudást egyaránt átadjuk az intézmény diákjainak. Utóbbi elsősorban a digitális szoftverekkel való munka elsajátítását jelenti. Az úgynevezett tervezéstárgy pedig annak a tudománya, hogyan kell egy-egy gondolatot az animáció nyelvén kifejezni – magyarázza Kiss Melinda, a Metropolitan egyetem animációs képzésének szakvezetője. Hangsúlyozva: a hallgatókat semmilyen formában nem korlátozzák, Dell'Edera Dávid maga döntött úgy, hogy azzal a tudással, melyet tanulmányai során megszerzett, fesztiválfilmet készít.

De ha valaki az alkalmazott területek iránt érdeklődik, arra is van lehetősége. Kiss példaképpen a Libri Kiadóval történő együttműködésüket emeli ki, amelynek keretében könyvtrailereket készíthetnek a hallgatók. Lényegében az animáció minden területét megmutatják a diákoknak, hogy tisztában legyenek a lehetőségekkel, de bármennyire gyakorlati alapú is a képzés, nagyon sok mindent oktatáson kívül kell megtanulniuk az ifjú rendezőknek. Arra nincsenek erőforrásaik, hogy egész estés film megrendezésére képezzék ki a fiatalokat. Erre egyébként a Momén sem vállalkoznak.

Egyszóval: ifjú tehetségeink vannak, akik a rövidfilmes műfajban már bizonyították, hogy markáns, egyéni hangú művészként lehet tekinteni rájuk. De továbbra is aktuális a kérdés: mikor születhet meg újfent olyan sikeres egész estés magyar animációs produkció, mint annak idején Ternovszky Béla Macskafogója vagy a Dargay Attila rendezte Vuk volt? (Utóbbi egyébként minden idők legnézettebb magyar filmje.) Erre a kérdésre még biztató választ sem tudunk adni. Az egyetemi képzéseken abszolút nincs meg annak a háttere, hogy felkészítsék a fiatalokat erre a feladatra, miképpen a nagy állami filmstúdió, a Pannónia széthullása után az animációs szakma – mint művészeti forma – anyagi háttere is igencsak bizonytalanná vált.

Még a Macskafogó második részének elkészítése is igen problémás volt 2005-ben: eltűnt több tízmilliókról, csődbe ment cégekről számolt be annak idején a sajtó. Ternovszky azóta sem készített újabb filmet, miképpen kortársa, Jankovics Marcell sem fog már bele újabb munkába évtizedeken keresztül készült alkotása, Az ember tragédiája után. (Jankovics a nyolcvanas évek elején elkezdett dolgozni a Bib­liából készülő rajzfilmsorozatán, de a producer kihátrálásával a terv meghiúsult. Az anyag tavaly képes forgatókönyv formában jelent meg.)

Műanyag égbolt

Persze tervek és álmok azért vannak, limitált szinten még megvalósítási lehetőség is akad. Mivel egész estés műveket jelenleg kizárólag a Magyar Nemzeti Filmalap támogat, így az animációs produkciók is pályázhatnak az intézményhez. Noha az elmúlt öt évben nem készült a filmalap által támogatott animációs mű, biztató jel, hogy jelenleg több is forog. Temple Réka producer vezetésével, Böszörményi Gyula forgatókönyvíró közreműködésével például izraeli koprodukcióban készül a mintegy 800 millió forint összköltségvetésű (ebből 200 mil­liót ad az alap) családi rajzfilm, a Salamon király legendája. Rendezője a belga származású Albert Hanan Kaminski, aki több népszerű animációs filmet, köztük a Babar: Az elefántok királya és a Pettson és Finduszt is jegyzi. Az Ezüst Medve-díjas, 1989 óta Magyarországon élő szerb festő, díszlettervező és animációs művész, Milorad Krstic rendezésében Ruben Brandt, a gyűjtő címmel készülő animációs mozifilm gyártását pedig 600 millió forinttal támogatja a filmalap: az alkotók ­James Bond-filmeket idéző, különleges helyszíneken játszódó pszichothrillert ígérnek.

Jó hír, hogy további magyar animációs rendezők is szóhoz juthatnak a jövőben: Fazekas Csaba Helka című animációs mesefilmje már túljutott a forgatókönyv-fejlesztésen, és gyártási előkészítés alatt áll. Illetve az első filmes alkotókat megcélzó Inkubátor program keretében is találunk animációt: Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta mozijának gyártás-előkészítése is folyamatban van, Műanyag égbolt című sci-fi animációjuk egy olyan jövőben játszódik, ahol a Föld növény- és állatvilágának teljes pusztulása után a tudósok egy hihetetlenül tápláló, ám emberi húsból táplálkozó növényt kísérleteznek ki.

Az igazsághoz hozzátartozik: egy állami háttérrel rendelkező stúdió, amilyen korábban a már említett Pannónia volt, már nem állítható vissza. Pedig a műfajnak – költségessége miatt – évekre előre tervezhető anyagi bázissal kellene rendelkeznie ahhoz, hogy sorozatokat vagy autonóm műveket hozzon létre, és kialakuljon egy nagy stúdió. Az 1970-es és 80-as évek aranykorát magyarázza, hogy a Pannónia biztonságban volt, technikai fejlesztéseket is folyamatosan tudott finanszírozni, ám manapság egyik piaci szereplő sem tud ilyen feltételekkel működni. Így nem csoda, hogy a jelenlegi vezető műhelyeink piaci alapon, illetve nagy külföldi produkciók számára végzett bérmunkákkal tudnak csak talpon maradni. Persze ez nem jelenti azt, hogy egy frissen végzett animációs művész vagy szakember előtt ne lenne számos lehetőség arra, hogy továbblépjen. Csak ne gondolkozzon feltétlenül egész estés animációs mozifilmben.

Pénz, pénz, pénz

Ahogy M. Tóth Géza (képünkön), a Kedd Animációs Stúdió vezetője, Oscar-jelölt animációs filmrendező fogalmaz, az nagyon jó, hogy vannak pályázatok, de a támogatási rendszeren még volna mit fejleszteni. A Médiamecenatúra jelenleg két programmal, a Dargay és a Macskássy névre hallgató direkt pályázatokkal segíti az animációs alkotókat. A két program éves keretösszege 480 millió forint, a filmalap támogatása esetleges. A rendelkezésre álló pénzügyi keret nagyobb, mint korábban bármikor a rendszerváltás óta, de M. Tóth hangsúlyozza: érdemes lenne a rendelkezésre álló keret elosztását még eredményesebb, még hatékonyabb támogatási rendszerben megvalósítani.

M. Tóth szerint az a legnagyobb probléma a jelenlegi rendszerrel, hogy terv-, és nem teljesítményalapú. A támogatási szisztéma nem rendszerszerűen, hanem esetlegesen veszi figyelembe, hogy egy-egy műhely mekkora nézőszámot ér el, illetve hány és milyen presztízsű fesztiválon szerepel sikerrel a filmjeivel. Ideális lenne, ha a támogatási rendszer alapja a gyártó műhelyek pontosan kalkulálható, eredményalapú, normatív dotációja lenne, mert így tudnának kialakulni azok a stúdiók, amelyek felelősen, tervszerűen, hosszú távra akarnak tervezni. Ez a megoldás ha nem állítaná is vissza rögtön a magyar animáció aranykorát, lépésről lépésre megerősítené azokat az alkotóműhelyeket, amelyekben a legsikeresebb, legeredményesebb filmek készülnek. Márpedig a legnagyobb szakmai feladatot jelentő egész estés animációs filmek gyártásának fő infrastrukturális feltétele a jól szervezett, tervszerűen működő alkotóműhely.

Fotó: Népszabadság / Móricz-Sabján Simon

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.