Azóta megtanultam becsülni a kristályt. Ha vázám nincs is belőle, metszett pohárból például van otthon néhány sorozat ünnepnapokra. Kell ez a pici pompa, amellyel az ember megtiszteli az ünnepet, az italt, saját magát. Másképp esik a léleknek, ha az ünnepi korty előtt szépen csendül össze a pohár a kezünkben. Márpedig a kristály csengésénél alig hallható szebb. Öregszem, úgy látszik.
|
Tokodon három nap alatt készült el egy ilyen üvegtárgy
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
Ez abból is kiszámolható, hogy amikor ez a kép készült a tokodi üveggyárban, 1972 januárjában, már majdnem ötéves voltam. Dübörgött a szocialista ipar. Vagy éppen ekkor kezdődött a megtorpanás? Mindenesetre az országban működött tizenhat üveggyár.
Tokodon ez az időszak éppen profilváltással járt együtt, a csiszolt üveg mellett ekkor kezdték az úgynevezett csomagolóüvegek gyártását, vagyis gyógyszeresfiolákat termeltek szériában, majd a Helia-D fekete üvegtégelyeit, valamint különféle üvegcsöveket és fehér opálüveg burákat. A csiszolt üveget pedig ugyanekkor gyártani kezdték Ajkán és Parádsasváron is.
De ezen a képen még Tokodon csiszolják. Éppen a szakítási műveletet végzik, mint Szilágyi Andrástól, a hajdani Üvegipari Művek művészeti vezetőjétől megtudtam. Vagyis afféle előcsiszolás történik épp, a motívumok durva felvitele, amit követett a finomcsiszolás és a savazás, fényezés. A díszítmény, amely éppen készül, az úgynevezett szudéta típus, a fejlett cseh-szudéta üvegipar találmánya.
Három nap is kellett, mire egy ilyen váza a megmunkáláson átesett. Erre az igénybevételre nem volt minden üveg alkalmas. Leginkább a „puha” ólomüveg, amely 16-34 százalékban tartalmazott ólomoxidot. Nemcsak a csiszolhatósága volt jobb az ólomtól, de a fénye és a csengése is szebb lett. Azóta persze betiltották az Európai Unióban. Ólomüveget nem szabad gyártani. Nem a termék mérgező – nehogy valaki emiatt kidobja –, hanem a gyártási folyamat. Mással lágyítják ma már az üveget.
Részben ez a környezetbarát technológiaváltás okozta a XIX. század vége óta működő, 112 éves gyár vesztét is a rendszerváltás után. Bár kicsin múlott. A korabeli sajtóhírek szerint a megújulásra kidolgozott program azért bukott el, mert a környezetvédelmi hatóság adminisztrációja 2004-ben minden határidőt túllépve adta ki a környezetvédelmi engedélyt, s közben a projekt indításához szükséges hitelszerződések lejártak, a cég csődbe került.
A gyár több mint háromszáz dolgozójának, köztük nagy múltú, többgenerációs üvegműves családok tagjainak még abban az évben felmondtak. A felszámolás 2008-ig tartott. Az utolsó pillanatban még sikerült kimenteni egy kiállításra valót a felhalmozott raktárkészletből, amit azóta a helyi művelődési házban lehet megtekinteni. Ennyi maradt.
Ma a hajdani tizenhatból három üveggyár működik még az országban. Ez is ott visszhangzik a régi ólomkristály poharak csengésében.
