Előbújás: önfelszabadítás

Az írás a Népszabadság
2014. 10. 11. számában
jelent meg.

Világszerte ma van az előbújás napja. A coming out azt jelenti, amikor valaki nyíltan vállalja, hogy meleg, leszbikus, transznemű vagy biszexuális. Az előbújás jelentősége abban áll, hogy el lehet vele kerülni a család, a barátok vagy a nyilvánosság előtt a titkolózást. Az őszinteségre mindenkinek szüksége van. 1988. október 11-én Washingtonban szervezték meg a felvonulást a Meleg és Leszbikus Jogokért, Robert Eichberg pszichológus pedig kezdeményezte, hogy ez a nap legyen az International Coming Out Day.

Sokféle előbújás létezik. Az ismert személyiségek között is akadnak olyanok, akik évtizedeket várnak az önfelszabadító bejelentésre. A hallgatóság jóval fogékonyabb, ha Sir Elton John vagy George Michael többször gellert kapott történeteivel találja magát szemben. A popsztár Elton John évekkel ezelőtt úgy nyilatkozott, azért nem beszélt homoszexualitásáról oly hosszú időn át, mert meg volt róla győződve, hogy az köztudott.

Ami azért mégsem lehetett egyszerű. Ma már nem lehet pontosan megmondani, veszélyeztette volna-e a lemezeladásokat, ha nyíltan felvállalta volna, amit a Rolling Stone magazin már 1976-ban megszellőztetett. Mai eszünkkel azt mondanánk, nem. De a valóság mást mond. Amerikában elégették a lemezeit, a rádióállomások pedig egy ideig nem játszották a slágereit. A hetvenes és nyolcvanas években a coming outtól sok híresség visszahőkölt, mert féltették karrierjüket.

OLVASÓLISTA

Kultúra

Hídépítők

Mozaik

Fejben dől el a maraton

Belföld

„Mi a baja a Fidesznek a fákkal?”

Sport

Magyarországon még a Bayern München is rosszabbul teljesítene

Belföld

Elítélteket indít a Fidesz a Nyírségben

További cikkek

Amerikában komoly listákat vezetnek a sajtó és a művészvilág coming outjairól. A sztárok életrajzukból sem felejtik ki, hogy párjukat az azonos neműek közül választották ki. Nálunk is terjed a coming out. Egy 2010-es felmérés szerint a megkérdezett érintettek 85 százaléka azt vallotta, hogy „az ember nem élhet teljes életet, ha nem vállalja fel nyíltan szexuális irányultságát”. Ezzel szemben mindössze 17 százalékuk vállalta fel a munkahelyén, és 59 százalék került olyan helyzetbe, hogy hazudnia kellett párja neméről.

Az előbújás pszichológiájának tekintélyes irodalma van. A súlyos döntést megalapozó lépést alaposan elő kell készíteni, és különösen nehéz kezelni a heteroszexuális társadalom sztereotípiáit elsajátító szülői reakciókat. Valljuk be, egy tinédzsernek jóval nehezebb a helyzete, mint a zenei vagy a művészi pályán megállapodott, elfogadott celebnek. A szülő, miután felfogja, hogy miről van szó, megpróbálja tagadni a tényt, majd a bűntudatával kezd küzdeni: mit rontottam el? A reakció lehet a támogatás, de olyan radikális végkifejlet is, mint a drogos, illetve a „szokatlan” gyerekek esetében felmerülő szülői vízió: az átnevelő tábor. Az USA-ban valóságosan működnek ilyen intézmények! Egyesek a coming outot követő időszakot egyenesen a gyászhoz hasonlítják.

„Szetey Gábor vagyok. A Magyar Köztársaság kormányának személyügyi államtitkára. Hiszek Istenben, a szeretetben, a szabadságban és az egyenlőségben. Magyar vagyok és európai. Közgazdász, személyügyi vezető. Társ, barát, néha ellenfél. És meleg. Mint Ti. Mint még sok százezren ebben az országban, akik – remélem – meghallják ezeket a mondatokat. Huh. Kimondtam.” (Szetey Gábor, a Gyurcsány-kormány államtitkára)

„Csupa olyan társulat tagja voltam, olyan közegekben mozogtam, ahol soha fel sem merült, hogy ettől bárkit hátrány érjen. És a hétköznapokban sem. Jó, azt elég szórakoztatónak találom, hogy ha elkezdem beírni a keresőbe, hogy Kulka János, az első, ami kijön, hogy »Kulka János meleg«, a második pedig, hogy »Kulka János zsidó« – ez talán valamit elárul a nethasználók érdeklődési köréről. Amikor elgondolkozom, hogy nekem kötelességem lenne-e hangosabban vagy még szélesebb nyilvánosság előtt deklarálnom a melegségemet, mindig arra jutok, hogy ha megtenném, pont azok miatt tenném meg, akiknek erre nincs lehetőségük, és akik emiatt talán könnyebben odaállnának a szüleik elé, és azt mondanák, látod, a Mágenheim Ádám is...” (Kulka János színész)

„Néhány napja buzizta le Kerényi Imre valamikori színházrendező a Nemzeti Színház általam vezetett öt évét. És ez már sok. Maradjon csak a fejezet (Csáki Judit róla szóló könyvében – a szerk.). Akkor is, ha sokan kárörvendve olvassák, hisz lám-lám, ugye, megmondtuk. Nem saját érintettségem okán jelentek meg meleg szereplők vagy erről szóló darabok a Nemzeti Színház műsorán. Ennél azért nagyobb léptékben gondolkodom az életről is és a színházról is.” (Alföldi Róbert rendező)

„Én sokáig nagyon haragudtam a jóistenre, hogy melegnek teremtett, mert én szabványos, jó fiú akartam lenni, nem ilyen méltatlansággal küszködni a fél életemen át. El-eljárok misére, de hátul állok. Néha odamegyek áldozni, jólesik. Gyónni nem megyek, büszkeségből, mert letagadni nem fogom, nyakaskodni meg nem akarok, hogy »atya kérem, értse meg, ez nem bűn«. Néha úgy érzem: Robin Hood vagyok, alapvetően derék fickó, aki csak a nottinghami seriff szemszögéből bűnöző. Egyszer majd úgyis oda kell állnom a bíró elé.” (Nádasdy Ádám nyelvész, költő)

„Nem könnyítette meg a politikusi működésemet a coming out... Azt tudták, hogy nyíltan állást foglalni ez ellen nem PC, de zárt ajtók mögül érkeztek olyan hírek, amelyek nem a támogatásról tanúskodtak... Kuncze Gábor az SZDSZ pártelnökeként annyit tudott mondani a kiállásomról egy interjúban: Ungár Klára nem hibázott.” (Ungár Klára politikus)

– Végtelenül sok múlik a szeretetteljes elfogadáson – fogalmazott Lakner Zoltán politológus, aki nemrég vállalta a Facebookon: „Élem az életem melegként, családban, mert nekem így jó. Nem egy nagy dolog. Nem bujkálok. Szerintem rendben van, ha másnak másként jó. Ahogy látom, sokak kellemetlen hobbija mások életében turkálni; ha valaki »aberráció« után kutat, inkább errefelé keresgéljen. Hogy most mégis szóba hozom magam, annak az az oka, hogy szép lassan eljutottam a pontig – lehetett volna ez korábban vagy később is –, hogy azért legalább annyit mondani kellene: hé, itt engem is sértegetnek! Nem fogok a fal mellett osonni azért, mert képmutatók papolnak erkölcsről, és pont beleesek a szórásba.”

Lakner Zoltán azt is leírta, hogy nem szeretné a nyilvánosság elé tárni a magánéletét („ellentétben egyes kereszténységre, családra és erkölcsre visszakézből hivatkozó politikusokkal”), nem lesz másmilyen, mint eddig volt. „Egykor sok időmbe telt megtalálni önmagam, nem kezdem elölről (...) nem kell a sértéseket eltűrni. Nem áll melléd senki, ha nem állsz ki magadért.” –zárta stílusos coming outját az elemző.

Megkértük, fejtse ki, mi vitte rá. – Miután közéleti szereplővé váltam, és gyakran megszólalok a nyilvánosság előtt, már korábban is felmerült bennem, segítek-e magamnak és másoknak azzal, ha előállok. A helyzet is változott körülöttem. Az előbújásom összefügg a szakmai nézeteim átalakulásával, aminek lényege, hogy kiléptem a neutrális elemző szerepéből, politikai nézeteimet markánsabban kell fölvállalnom. Ehhez jön az, hogy pártunk és kormányunk egyre gyakrabban nyúlkál az intim területeken található momentumok után – a harmadik komponens személyes természetű volt. Felszabadulásélményként éltem meg, és nem nézegettem, miket kommentelnek a levelemről a szélsőséges oldalakon. Viszont sok nyilvános rendezvényen vettem részt. Amúgy soha nem okozott számomra problémát, ha valaki tudott a melegségemről. Sokfelől kaptam biztató szavakat, de a bejelentés után egy-két héttel behúztam a féket: nem lehet állandóan erről beszélni. Teljesen hétköznapi dologként tekintek az ügyre, mindenkit arra kértem, fogadja el és menjünk tovább.

Lakner szerint a coming outnak hitelesítő szerepe is van. A politika akár használhatná. Nem valamiféle melegpárt létrehozásával, hanem azzal, hogy nyilvánvalóan a melegek tudtára adja: számít rájuk. A magyar politikus gyakoribb coming outjaihoz az kellene, hogy az előbújás ne legyen egyenlő a politikai térben való megsemmisüléssel.

– Fontos momentum a bátorság – fogalmazott Lakner Zoltán. – Alföldi Róbert és Kulka János előbújása esemény volt, sokat számított. Velük sem történt semmi különös, a karrierjük ettől nem változott meg. Az elfogadtatásban és a ráismerésben is nagy szerepet vállaltak, ez tiszteletre méltó. És élik az életüket, ami teljesen normális.

társadalom
melegek

megosztom twitter kinyomtatom