Az 1918 című vers kézirata példul 70 ezer forintról indul. Egy 9 oldalas jegyzetfüzetet 225 ezer forintért elvihet a szerencsés licitáló, a Püskinél New York-ban 1980-ban megjelent kötetért az özvegy 150 ezer forintot kér. A Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztje 30 ezer forintot kóstál, a bordó teásbögre pedig, amiből a költő ivott, 5 ezer forintos kikiáltási árról startol.
A "magyar Odüsszeusz" 1910-ben született, 2006-ban hunyt el. Közvetlenül halála előtt évente 30-40 előadást tartott, és élvezte, hogy regényes életű művészként ismerte az ország.
Mindig is hatalmas kiváncsiság övezte. Huszonnégy éves korában ez nem volt még ennyire jellemző. A fiatal költő 24 évesen állított be a Grill Kiadó szerkesztőjéhez, Horváth Zoltán íróhoz, s fölajánlotta közlésre Francois Villon balladáinak általa magyarított változatait. A versek 1934-től a Magyar Hírlapban jelentek meg, Horváth mégis azt mondta az ifjú Faludynak: - Ki olvas ma verseket, Gyurka? - s nemet mondott az ifjú poétának.
Faludy nem esett kétségbe, kölcsönkért a barátaitól meg az apjától 280 pengőt - az átlagkereset "havi 200 pengő fix" volt -, s magánkiadásban hozta ki az ezer példányt. 1937 könyvnapján a pesti Opera előtt Fedák Sári, a Vörösmarty téren Szeleczky Zita, a körúti Népszava könyvkereskedés előtt maga a szerző árulta (példányonként 2,80-ért) a kötetet. Három nap alatt el is kapkodta a publikum.
 |
| Domaniczky Tivadar / Archiv |
- Nagy dicsőség volt - idézi föl a mesés pillanatot a költő -, a 2800 pengős árbevételből elment ugyan 800 a terjesztésre meg a tiszteletpéldányokra, de így is maradt kétezer pengőm. Gondoltam, elugrok Lillafüredre pihenni. Bementem Miskolcon Nemes Julka (Szakasits későbbi felesége) könyvkereskedésébe. Látom, a kirakatban virít vagy húsz példány a könyvemből. Ez meg honnét van, kérdem, mire a válasz: a vidéki könyvterjesztőktől. Kiderült, hogy a nyomda az én ezer példányom mellett háromezret "stikában" nyomtatott. Kérdem a nyomdában a gépmestert, hajlandó-e tanúskodni a bíróságon az ügyemben? Csak akkor, ha szerzek neki egy gépmesteri állást.
A Villon-kötet valószínűleg a XX. század legkalandosabb életű magyar verseskönyve. Az említett magánkiadást mindmáig 46 újabb kiadás követte. Számtalan úgynevezett kalózkiadásról is tudunk. Az emigránsok Zürichben, Stockholmban és Tel-Avivban is piacra dobtak ilyeneket, ügyelve arra, hogy ott legyen a fordító utószava is - csak épp honoráriumot nem fizettek érte. A könyvet a nyilasok máglyára vetették, a Rákosi-Kádár-korszakban betiltották. Miután Faludy első emigrálása után 1946-ban hazatért, '47-ben még megjelenhetett (a 14. kiadás!), ezután negyven évet kellett várni a következő (szamizdat)változatig, 1987-ig. Ezután a hófehér hajú poéta újra hazatért. Szabadszájú és őszinte művét - "Villon fedezett engem, és elém állt" - nem sikerült kitörölni az emlékezetből.
Izgalmas naplóvállalkozását, a Pokolbéli víg napjaimat angolul írta Londonban 1962-ben, ez is szamizdatban bukkant föl nálunk 1987-ben. A német kiadás megbukott, mert erotikus volt, és a recenzensek nem ajánlották a fiataloknak. Dániában viszont épp az erotikus mozzanatok miatt bestseller lett belőle. A francia kiadásból - háborús "megfontolások" miatt - a magyar származású fordító tanácsára kihagyták a marokkói részt. A Pokolbéli... 2000-es, és hamarosan megjelenő újabb folytatása nagyszabású XX. századi összefoglaló művé duzzad. S Faludy érzelmes, kalandos, már-már odüsszeuszi léptékű naplójával léphet ki végérvényesen Villon "árnyékából".
További regényes részletek a kalandos életű költőről itt érhetők el.
