galéria megtekintése

Egy százéves kínai teaház

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 18. számában
jelent meg.


Trencsényi Zoltán
Népszabadság

Bajban lenne, aki azt a feladatot kapná, hogy utazzon el Kínába, és a néhány nap alatt készítsen jellemző fotókat az egyik legősibb civilizációról, a világ legnépesebb, nagyon sokszínű államáról. Jellemző fotókat, amelyek ráadásul a futó benyomásoknál mélyebben és érzékenyebben mutatják meg a kínai embereket is. Öt magyar fotográfus megpróbálta.

Talán azok a magyar fotográfusok, fotóművészek is alaposan elgondolkodtak a feladaton/lehetőségen, akik 2013-ban a kínai–magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének és a Kínai–Magyar Baráti Társaság megalakításának 65. évfordulójához kapcsolódó megemlékezések keretében, kínai fotográfiai szervezetek segítségével ellátogathattak Kínába.

Somogyi Márk: Új generáció
Somogyi Márk: Új generáció

Benkő Imre, Kovács Melinda, Somogyi Márk, Szamódy Zsolt Olaf és a jó ideje Magyarországon élő és alkotó Wei Xiang végül a fent említett gondolatok legfontosabb találkozási pontját egy különösen hiteles helyszínen, egy százéves teaházban találta meg, miközben persze számos egyéb felvétel is készült az utazás során, teret engedve a szubjektív benyomásoknak.

 

Hanem ez a teaház.

A félhomály, a régi eszközök, a szinte tapintható történelem, a kultúra egymásra rakódott rétegei, az emberek harmóniája, a közösség alig észrevehető kapcsai, amelyek akárha egy vallási csoportot tartanának össze, a szép, pipafüstbe burkolózó arcok.

Kortalan figurák, akik éppen itt, ezen az időtlen helyen ragadtak bele a történelembe.

Javarészt erről a fura időkapszuláról láthatunk most képeket a Fészek Klubban, ahol az említett öt fotográfus közös kiállításon mutatja be Kínában készített felvételeit. De ne gondoljuk, hogy pusztán azért, mert egyszerre voltak azonos helyszínen, a képeik is egyformák.

A tárlat érdekessége épp az, hogy a különféle lelkületű, képkultúrájú művészek miképpen rögzítették a közösen látottakat. Szamódy Zsolt Olaf a teaház archaikus szépségét mutatja szép felvételeken. Wei Xiang a tea templomának közösségi életét, a társas magányt, de főképp a teaház különös „lakóit” idézi meg fekete-fehér felvételein. A 97 éves Mao bácsit, aki mindennap ott ül a teaházban ugyanazon a széken, és szótlanul issza a teáját. Yuan mestert, a borbélyt, aki 17 éves kora óta dolgozik a teaház kapuja előtt.

Somogyi Márk: Asztal körül
Somogyi Márk: Asztal körül

Ning Shou Chenget, aki olykor a japán bombázásokról mesél. Zhout, akiről annyit tudnak a többiek, hogy szabadszájúsága miatt börtönben is ült. Somogyi Márkot annyira megragadta a teázó, hogy a következő évben folytatta a képsorozatot.

Benkő Imre nemcsak a teázót mutatja meg, de kínai utcaképeket is kiállít, Kovács Melinda pedig – tőle megszokott módon –elvont gondolatokkal igazítja össze a múltat és a jelent. „Ferences szerzetesek készítettek felvételeket Kínában missziós tevékenységük alatt, 1950 körül.

Arcokat, tereket, helyeket, eseményeket mutattak meg. Ezek a fényképek először Nankingban, a teaházban jutottak eszembe. Az ott készített fényképeimmel váltak egésszé”, írja az ismertetőben, és valóban: a ferences szerzetesek korabeli és Kovács Melinda mai felvételei egymásra úsztatva jelennek meg előttünk. A múlt, a jelen és a jövő. Amely gyakran teljesen ugyanolyan.

Teaház, Kína 2013–14, Fészek Galéria. Nyitva: március 27-ig

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.