galéria megtekintése

Egy plusz két fél szoba

12 komment


Rab László

Ha felépül végül a házunk, bármikor vendégül látunk – énekelte a Fonográf 1975-ben, és ez állt a KISZ-lakásokra is, amelyeket a hatvanas évek végén kezdtek az iparvárosokban felhúzni. Képünk az ezredik átadásán készült, a KISZ-lakótelepet csak később keresztelték át Szent Lőrinc-telepre.

Szerényen jegyezzük meg, hogy polgári körös házak átadásáról nem maradt fenn képünk az ezredfordulóról, ami nem jelenti azt, hogy a kommunizmus évtizedeiben jobban törődtek volna a fiatalokkal. Bár ha a lakásépítési kényszert vesszük, akkor azért a Kádár-rendszer valamivel jobban teljesített. Épült a Paksi Atomerőmű, nyomban hozzáragasztottak kétezer lakást. Épült Dunaújváros, Salgótarján, Miskolc, Szombathelyen elkészült a Joskar-Ola, fiatalok ezrei vehették birtokba az 50-60 négyzetméteres kéglit a négyszintes, lift nélküli, de meleg vízzel és fürdőszobával ellátott panelrengetegben.

Dunaújvárosban 1969-ben felmérést készítettek arról, hányan szeretnének csatlakozni a programhoz. Háromszázan adtak be igényt, nyilatkozta a városi KISZ politikai munkatársa, Horváth János, hétszeres volt a túljelentkezés. Az adatfelmérő lapon 19 kérdésre kellett válaszolni, azért, hogy „a leginkább érdemeseknek, rászorulóknak az igényét helyezzék előre”. A típustervek a városi tanács és a Dunai Vasmű irodáján készültek, egy plusz két félszobás, komfortos lakásokra lehetett jelentkezni.

 

Figyelembe vették azt is, hogy az igénylő „milyen munkát végzett az ifjúsági mozgalomban”. A KISZ-bizottság előzőleg „kikérte” az üzemek, vállalatok vezetőinek véleményét. Erre azért volt szükség, mert az előző menetben sok volt a sundám-bundám. Erről a KISZ csak annyit árult el, hogy „sajnos az elmúlt lakásépítési akcióban illetéktelenek visszaéléseket követtek el ránk hivatkozva.”

KISZ-lakást a leginkább érdemesek kaphattak 1970-ben
Bánhalmi János / Népszabadság/archív

Az új lakások a Castrum városrészben létesültek, a benzinkút feletti területen. Ma 7-8 millió forintért meg lehet venni a régi KISZ-lakásokat. Amikor a boldog bérlők beköltöztek, nem láthatták a jövőt. A kép hősies pillanatot idéz. Sok-sok fiatal nem tudott volna saját erőből hajlékot venni, a kádári világban azonban kiutalással, kisebbrészt olcsó hitellel, előbb vagy utóbb valahogy lakáshoz jutott. A félszobákban az MK-magnókon a 70-ben alakult Queen vagy az ­ABBA számai harsogtak, terjedt a Bisecurin, melytől a lányok lábai kiszőrösödtek. Kádárék azt hitték, féken tudják tartani a beatgenerációt. Nem a lakásprogram volt az oka annak, hogy ez végül nem sikerült.

Aki egy ilyen városi lakásba költözött, lenézhette sárdagasztó falusi rokonait, a Trabantra lehetett várni évekig, ment a tévében a táncdalfesztivál, Szűcs Lajos szörnyű dolgot tett, átment a Fradiból a Honvédba. A Dózsa volt a bajnok, az átlagnézőszám (8676) eléggé szerény volt (na jó, a Fradi–Dózsán 50 ezren őrjöngtek a Népstadionban). A népszámlálás után (10 314 152 fő) elhangzott, hogy elfogy a magyar, de feltalálták a floppy disket, ami „forradalmasítani fogja az adattárolást”.

Tanulj, dolgozz, politizálj! – hirdette a lakásokat építő Kommunista Ifjúsági Szövetség, de amikor egy költő ezt komolyan vette – és hozzáolvasta: „a jó anyáddal” –, bevitték a rendőrségre.

KISZ-lakást már csak ezért sem kaphatott volna.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.