Ha felépül végül a házunk, bármikor vendégül látunk – énekelte a Fonográf 1975-ben, és ez állt a KISZ-lakásokra is, amelyeket a hatvanas évek végén kezdtek az iparvárosokban felhúzni. Képünk az ezredik átadásán készült, a KISZ-lakótelepet csak később keresztelték át Szent Lőrinc-telepre.
Szerényen jegyezzük meg, hogy polgári körös házak átadásáról nem maradt fenn képünk az ezredfordulóról, ami nem jelenti azt, hogy a kommunizmus évtizedeiben jobban törődtek volna a fiatalokkal. Bár ha a lakásépítési kényszert vesszük, akkor azért a Kádár-rendszer valamivel jobban teljesített. Épült a Paksi Atomerőmű, nyomban hozzáragasztottak kétezer lakást. Épült Dunaújváros, Salgótarján, Miskolc, Szombathelyen elkészült a Joskar-Ola, fiatalok ezrei vehették birtokba az 50-60 négyzetméteres kéglit a négyszintes, lift nélküli, de meleg vízzel és fürdőszobával ellátott panelrengetegben.
Dunaújvárosban 1969-ben felmérést készítettek arról, hányan szeretnének csatlakozni a programhoz. Háromszázan adtak be igényt, nyilatkozta a városi KISZ politikai munkatársa, Horváth János, hétszeres volt a túljelentkezés. Az adatfelmérő lapon 19 kérdésre kellett válaszolni, azért, hogy „a leginkább érdemeseknek, rászorulóknak az igényét helyezzék előre”. A típustervek a városi tanács és a Dunai Vasmű irodáján készültek, egy plusz két félszobás, komfortos lakásokra lehetett jelentkezni.
