Egy olajfestményt, 3 tusrajzot, egy feltehetőleg kéziratokat is tartalmazó DELL-számítógépet, 5 darab diktafont, amelyeken szintén rögzíthette szövegeit az író, és egy iratlefűzőt, amelyben levelezését tárolta. A főkonzul magával vitt egy betétkönyvet is, az azon szereplő összegből fedezték a budapesti temetés költségeit.
2007 elején az őrizetlenül hagyott házba betörtek, és számos műtárgyat elraboltak. Csak ezt követően mehettek Határék otthonába a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) munkatársai, akik a megmaradt hagyatékot rendezték, és munkálataik során előkerült az író érvényes végrendelete, amelyben a magyar állam helyett a teljes vagyonát három sógora között osztja fel egyenlő részben.
Noha a rokonságon belül is zajlottak jogviták, amelyek következtében a magyarországi közgyűjtemények (az Országos Széchényi Könyvtár és a Petőfi Irodalmi Múzeum) csak hosszan és nehezen jutottak hozzá a hagyaték nekik szánt részeihez, ezek immár lezárultak, a magyar állam és az örökösök viszont máig sem vergődtek zöld ágra a 2006-ban, az érvényes végrendelet megtalálása előtt elvitt tárgyak ügyében, amelyek között alighanem az irodalmi hagyaték értékes részei is szerepelnek.
Az örökösök éveken és kormányokon keresztül folyó levelezést folytattak a londoni magyar nagykövetséggel, a kulturális minisztériummal és a Külügyminisztériummal az elszállított tárgyak ügyében, amelyek előkerülése azért is fontos volna, hogy az azokon szereplő szövegek feldolgozása megkezdődhessen, és végre részeivé válhassanak a kulturális örökségnek.
 |
Határ Győző a Szegedi Fegyház és Börtönben 1950-ben írt levele
Határ Győző Városi Könyvtár, Gyomaendrőd |
Egy ideig arról folyt vita, hogy érvényes-e a PIM munkatársai által előkerített végrendelet, aztán arról, hogy a követség vagy a család által megbízott hagyatéki végrehajtó húzza-e az időt, és kinek a felelőssége, hogy a lassan 9 éve elvitt tárgyak ügye sem rendeződik, ha már a hagyaték elrabolt, eltűnt részéről úgyis kénytelen lemondani mindkét fél.
Kérdésünkre, hogy miért nem bocsátja Határ sógorainak rendelkezésére a náluk lévő tárgyakat, és mi a szándéka velük, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Külügyminisztérium egyelőre nem adott választ.
Az, hogy ennyire nem találja helyét az irodalmi hagyaték Magyarországon, akár szimbolikus is lehetne Határ Győző pályájára nézve. Az íróként, költőként, műfordítóként és filozófusként egyaránt tevékeny szerző, kivételes nyelvtehetség ült börtönben Horthy Miklós országlása, bujkált Szálasi Ferenc uralma alatt, majd újra börtönbe került és meghurcolták a Rákosi-diktatúra idején. Az '56-os forradalom után emigrált. Szövegei a szabálytalan tehetség megnyilvánulásai voltak, semmilyen magyar irodalmi törekvéssel nem tartott közeli rokonságot, az olyan különcökhöz vonzódott és kapcsolódott leginkább, mint Szentkuthy Miklós, Weöres Sándor és Füst Milán. Nemcsak sok évtizedes emigrációja tartotta kívül a magyar irodalom bevett hagyományain, hanem eredeti és kozmopolita szelleme is. Életművének elmélyült befogadása komoly lehetőség és feladat volna, ehhez pedig nélkülözhetetlen a méltatlan viták és a hagyatéki-átadási ügyek minél gyorsabb lezárása.
