galéria megtekintése

Domináló dokumentarizmus

1 komment


Csordás Lajos

A Műcsarnokban április óta látható a harmadik MMA-s szalontárlat, a fotóművészeti. A hétvégén záró kiállítás a Múzeumok Éjszakáján várhatóan eléri a tízezres nézőszámot.

A hétvégéig még látogatható a Képek és pixelek című szalontárlat, amely idén a magyar fotóművészet utóbbi tíz-tizenöt évét kívánja elénk tárni, megjelenítve az új tendenciákat is. Szarka Klára fotótörténész, szerkesztő, a kiállítás kurátora katalógusbeli tanulmányában a fotóművészet két nagy pólusát különbözteti meg: a dokumentátori hozzáállást és az önkifejező, koncepcionális attitűdöt.

Szabó Miklós / Népszabadság

A tárlat azonban ennél több egységre tagolva mutatja be az összeválogatott anyagot. A címek önmagukért beszélnek: Hely, ahol, Nézőpont, Szemben, Testkép, Varázslat. A Műcsarnok apszisában külön látható az És azon túl című rész, amely olyan alkotásokat mutat be, amelyek valóban túlmennek a fotón, csak felhasználják azt: mozgóképek, animációk, képzőművészeti alkotások, vizuális naplók. Ez utóbbinak más a kurátora is: Bán András válogatta.

 

A legterjedelmesebb egység a Hely, ahol című tematika, de majdnem ekkora teret foglal el a Nézőpont című szekció is. Tehát lényegében itt is érzékelhető a Szarka Klára által említett kettősség, egyfelől a magyar fotográfiában az utóbbi évtizedben is tovább uralkodó dokumentarista megközelítés, másfelől megfigyelhető a koncepcionális álláspont szintén erős jelenléte. E kettőn kívül itt kiemelt helyet kap a portré, Szemben címmel. Tulajdonképpen ennek része lehetne a Testkép elnevezésű, alig egy saroknyi anyag is. A Varázslat terem, amelyeket a technikai trükkökkel operáló műveknek szántak, logikailag szintén a Nézőponthoz lenne sorolható.

A fotózásban az utóbbi tizenöt évben bekövetkezett digitális váltás könnyűvé tette a fényképezést, de ez ellenhatásokat is kiváltott, például régi technikák alkalmazását. Nagyon érdekes ennek eredményét a tárlaton látni. A Nézőpont szekcióban Kurucz Árpád iPhone-nal fényképezett, elmosódó szürkületi tájképét összevetni képszomszédjával, Vedres Ági camera obscurával készült, de hasonló látványt eredményező tengerparti felvételével. A két munka egymás mellé helyezése a rendezés másutt is feltűnő szellemességét dicséri.

Fotó: Szabó Miklós / Népszabadság

Kurucz Árpádé egyébként a kiállítás plakátképe is: az aranyhalas akváriumon át fényképezett pekingi étterem fotója. Ez a Varázslat szekcióban látható. Valóban az. Bár abból az egységből például nagyon érdekesek Misetics Mátyás utcaképei, melyek – ha már a modern technika hatásait keressük – a Google Map algoritmusának hibáiból létrejött fantasztikus térváltozásokat, virtuális szakadékokat idézik.

Hogyan válogatott a kurátor?

A 2016-os fotószalonra nem jelentkezés révén, hanem Szarka Klára felkérésére lehetett bekerülni, aki konkrét felvételeket vagy sorozatokat kért a művészektől az utóbbi tizenöt év terméséből, de elfogadta, ha valaki mást szeretett volna beadni. A kurátor célja az volt, hogy lehetőleg szerepeljen minél több 21. századi jelenség, a lehető legszélesebb legyen a merítés a fotózás területeiről (ezért kért fel például természetfotósokat is) és megfelelő legyen a minőség. Mint elárulta, talán az alcímet másképp fogalmazta volna meg: „Fotóművészet – és azon túl” helyett azt írta volna, hogy „Fotográfia – és azon túl”. Sajnálja, hogy felkérését néhányan visszautasították politikai okokból, de elfogadja. A tárlatot múlt péntekig 9200 látogató tekintette meg. A Múzeumok Éjszakáján, szombaton este 6-tól egyébként Szarka Klára kurátortársával, Mayer Mariannal és E. Csorba Csillával, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójával vezetést tart a kiállításban.

A tárlat bejárása többórás program, bemutatására is több újságoldalra lenne szükség, így itt teljes áttekintést nem adhatunk, csak néhány emlékezetes momentumot említhetünk. Például azt, ahogy Szigetváry Zsolt kiégett hátterű, műtermi hatású műugró képei kiemelkednek a Testkép szekcióból. Mellette Gárdi Balázsnak egy bostoni sziklaugróról készült fotója pedig szinte a testkultusz plakátképe. Csudai Sándor levest kanalazó hajléktalanjának tekintete és a felvétel pórusokig ható részletessége is azonnal magához vonz a „Szemben” teremben. Itt említhetjük Végh László portréit is, melyeken hasonló tisztelettel fordul egy megvakult 56-os hős felé, mint akár a kamerába néző sérült állatok felé. Cseke Csilla női börtönben készült sorozata, Stiller Ákos szociofotói, Hernád Géza lipótmezei felvételei a „Hely, ahol” részleg legemlékezetesebb dokumentarista darabjai, míg ugyanebben a teremsorban festőiségével tűnik ki Fuchs Lehel sejtelmes, monokróm Balaton-parti fotója. A Nézőpont szekcióban Erdős Gábor mai fiúkkal beállított Caravaggio-parafrázisa, Bakonyi Bencének a háttér által „elnyelt” emberalakjai és Gáti György égre röppent, valószerűtlen pöttyös napernyője emlékezetes egyebek mellett.

Szabó Miklós / Népszabadság

A kiállításon körülbelül százhatvan fotográfus szerepel. A kurátor szerint a felkérésre tizenegynéhányan mondtak nemet, főként politikai hitvallásból, az MMA elleni tiltakozásból, de nem érezte magát felhatalmazva a megnevezésükre.

Képek és pixelek
Fotóművészet - és azon túl

Nemzeti Szalon
Műcsarnok
Nyitva: június 26-ig
 

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.