Mellébeszélt a polgármester, kapott érte a bíróságon

Az óvoda a túlárazottnak mondott felújítás után. Nem gyerekjáték Mártonfai Dénes

Ács az uniós beruházások nyerteseiről így fogalmazott: „A pályázati rendszer ma így működik. Lejön, és azt mondja, hogy én kompletten megcsinálom neked, megnyerem neked, de én hozok mindent. És ha nem, akkor megyek egy várossal odébb. Mert van egy kvótám, amit én eloszthatok, és ha nem, akkor megyek egy várossal odébb.”

E szavakból egyértelműen kihallható, hogy a hazai közbeszerzési eljárások kiírói és nyertesei kijátsszák a törvényt, és politikai kapcsolatokkal rendelkező maffia osztja az uniós­ és állami támogatásból megvalósuló beruházások pénzét. Megkerestük a polgármestert, hogy jól értelmez­tük-e a tőle citált szöveget? Mivel Ács másutt azt nyilatkozta, Hadházy a mondatokat kiemelte szövegkörnyezetükből, arról is megkérdeztük, hogy mi hiányzik az idézetből.

A politikus erre egy közleményt küldött, abban az óvodaberuházást sikeresnek minősítette, és nem reagált egyetlen kérdésünkre sem. Ennek okán a cikkben megállapítottuk, hogy „Ács Rezső gyakorlatilag elismerte, a felvétel hűen adja vissza szavait, és igaz a túlárazás, a törvénytelenség és a maffia”.

Leginkább ezzel a mondattal lehetett gondja a polgármesternek. Helyreigazítási kérelme így kezdődött: „Valótlanul állítottuk, hogy Ács Rezső fideszes szekszárdi polgármester túlárazott beruházásról beszél, s hogy sajátjai körében törvénytelennek minősítette az uniós beruházások közbeszerzéseit...” A kérelem azt is helytelen következtetésnek tüntette fel, hogy a hangfelvétel hűen adja vissza szavait.

Csakhogy az interneten január vége óta meghallgatható a felvétel. Abból kihallható, hogy a törvénytelen közbeszerzési gyakorlatról beszélgető fideszesek körében fel sem vetődik, hogy ez így nem mehet tovább. Megadtuk a lehetőséget Ácsnak, hogy győzzön meg minket saját értelmezésünk ellenkezőjéről. A polgármester nem élt vele. Márpedig ha valaki nem válaszol a kérdés formájában megfogalmazott, számára kínos állításokra, akkor miért ne következtethetnénk arra, hogy nincs érdemi cáfolata?

A bíróság is úgy gondolta, hogy ezt megtehetjük. Az ítélet indoklásából idevágó két mondat így szól: „a demokratikus nyilvánosság megköveteli, hogy a közhatalmat gyakorlók a sajtó megkeresésére tényszerűen reagáljanak. Amennyiben ezt nem teszik meg, a sajtó nyilvánvalóan ezt az értékelést megteszi, a felperes számíthatott erre, amikor a konkrétan megfogalmazott kérdésekre nem válaszolt”.

Az ítélet után újra szerettem volna Áccsal beszélgetni. A kérdésem ugyanaz volt, mint januárban, vagyis: miképp kell értelmezni a hanganyagon hallható mondatokat? Több mint egy hét gondolkodás után ugyanazt a közleményt küldte el a polgármester sajtósa, mint amit januárban.

Az a mód, ahogy a szekszárdi polgármester a sajtót kezelte, vagyis hogy senkinek sem válaszolt, hanem egy kampányszagú közleménnyel intézte el a választ, jó ideje általános kormánypárti körökben. Hogy konfliktusos helyzetben az illetékes politikus szóban válaszoljon az újságíró kérdéseire, elképzelhetetlen. Minden kérdést írásban kérnek, és írásban is válaszolnak. Ez a módszer jó lehetőséget teremt az időhúzásra és a válaszok megkerülésére, hiszen nem lehet közbekérdezni. Ha az újságíró elégedetlen a válasszal, hetekig levelezhet az illetékessel. Egy olyan világban, amelyben az eseményekről szóló hírek a világhálón másodpercenként frissülnek, ez a metodika ezeréves, antidemokratikus visszalépés. Az újságíró válaszokat nem kapva következtetésekre kényszerül, hogy a történetet érthetőbbé tegye. Ha konklúziójában akad vitatható elem, akkor a választ elhallgató fél bírósághoz fordul. A bíróság vagy úgy dönt, hogy az újságíró következtetése belefér a véleménynyilvánítás szabadságába, vagy úgy, hogy nem.

Az újságírókat védő ügyvédek közt van, aki úgy véli, hogy azok a felelős beosztásban lévő emberek, akik nem válaszolnak az újságírók kérdéseire, majd a válasz híján következtető újságírókat perbe hívják, tulajdonképpen visszaélnek a joggal. Helyreigazítási kérelmük (és az esetleg azt követő kártérítés per) célja nem a tisztánlátás, hanem hogy továbbra se láthassunk tisztán, sőt hogy ne is legyen ilyen igényünk.