Bár jelentős gyűjteményről van szó, megvásárlása és hazahozatala a szakértők szerint nem volt mulaszthatatlanul és halaszthatatlanul fontos, hiszen hasonló kvalitású művekkel itthon is rendelkezünk. Sőt, misszióját, a magyar művészet nemzetközi megismertetését talán jobban teljesítette Amerikában.
|
| Aba-Novák Vilmos: New York (1935) |
Ez viszont kérdésessé teszi az állami vásárlás okát, és erősíti azt a feltételezést, mely a vétel mögött politikai szándékot sejt, nevezetesen az amerikai–magyar kapcsolatok erősítését. Egyelőre nem derült ki, hogy ki kezdeményezte az adásvételt. A tárgyalásokat Lázár János vezényelte.
A Kultúra rovatból ajánljuk
Nem tudjuk azt sem, hogy az eladás feltétele volt-e a kollekció egyben tartása, kötelező bemutatása. Ez történik ugyanis.
Mindenről a 2001-es terrortámadás tehet
A Goodman Brinker-gyűjtemény éppolyan filiáléja (leányvállalata) lesz a Magyar Nemzeti Galériának, mint például az óbudai Vasarely Múzeum. Mégpedig nem is akárhol, hanem a budai Vár közepén, a Dísz téren.
|
| Vaszary János: Batthyány Ilona grófnő portréja (1905) |
De miként került képbe a volt nagykövet asszony? Nancy Goodman Brinker 2001 és 2003 között szolgált Budapesten, és azért kezdett magyar műveket gyűjteni, mert a 2001. szeptember 11-i terrortámadás miatt nem érkeztek meg időben a rezidenciájába szánt amerikai festmények. Így magyar műveket vett a falakra. Így kezdődött, majd az érdeklődés tudatos gyűjtőmunkába fordult. Főleg itthoni aukciókon vásárolt, de külföldön is. Munkácsy Mihály Bádogdob című festményét például a Sotheby’s londoni árverésén vette meg. Többen is segítői voltak a gyűjtésben. Legfőképp a Kempinski Szállodában sokáig galériát üzemeltető, 2012-ben elhunyt Rozsics István, de olyan budapesti galériások is, mint Virág Judit, Kieselbach Tamás, Kováts Lajos vagy az Amerikában élő művészettörténész, Forgács Éva.
Előnyben a XX. század
Egy jellemzés szerint „nagyszerű festmények és apró remekek” szerepelnek a Brinker-gyűjteményben. Köztük néhány védett alkotás is. Gyűjtőköre a XIX. század végétől napjainkig terjedt, Szinyei Merse Páltól Szűcs Attiláig, bár az anyag ismerői szerint többségben voltak a XX. század első felének klasszikusai és jeles alkotói.
 |
| Uitz Béla: Ülő nő (1918) |
Kollekciójának egyik értékes darabja például Vaszary János Batthyány Ilona grófnőről festett portréja, amely az 1915-ös San Franciscó-i Panama-Pacific világkiállításon díjat is nyert. Egy 1911-es Berény-csendéletért pedig, amely Párizsból került haza, s azután a Goodman Brinker-kollekcióba, a neves Berény-szakértő, Barki Gergely egy ujjpercét is odaadná. Ezek mellett megtalálhatók például Rippl-Rónai József, Gulácsy Lajos, Farkas István, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos, Uitz Béla, Moholy-Nagy László, Bortnyik Sándor, Aba-Novák Vilmos, Anna Margit, Bálint Endre festményei, Beöthy István szobrai, a mai alkotók közül pedig mások mellett Birkás Ákos, Keserü Ilona, Tóth Endre, Frey Krisztián, Bak Imre, Pincehelyi Sándor, Lakner László, Klimó Károly, Nádler István, El Kazovszkij és a személyes kedvencének tartott Fehér László művei, aki portrét is festett a volt nagykövetről.
A Magyar Közlönyben olvasható kormányhatározat szerint a kollekciót a budai Várban, a Dísz téren található De la Motte-palotában fogják kiállítani, miután a barokk épületet 500 millió forintból felújították.
