Gabler Dénes professzor, a szegedi Móra Ferenc Múzeum által rendezett grandiózus Pompeji-tárlat kurátora magyarázta el, hogy az aedilisek afféle felelős közterület-felügyelők voltak. Ők vigyáztak a piacokra, nehogy rosszul mérjék a kenyeret vagy gyatra minőségű, netán a szabványosnál kisebb legyen. Ők intézték a különböző területekre a behajtási engedélyeket. Nagyon fontos pozíció volt az övék, csak az lehetett polgármester, aki volt már aedilis. A pompejiek ismerték a negatív kampányt is. Olykor azt festették a falra: a tolvajok azt szeretnék, ha X. Y. lenne aedilis, mert akkor szabadon lophatnának.
Volt kupleráj is – a rómaiaknál ez természetesebb része volt a mindennapoknak, mint a mai Európában. Nem volt drága, használata nem minősült házasságtörésnek – sokkal durvább következményei lehettek annak, ha valaki a szomszédasszonnyal, egy másik szabad római polgárral szűrte össze a levet. A római kultúrában a hímvesszőnek szerencsehozó szerepet tulajdonítottak, számos ház falán szoborként ábrázolták. A korabeli szobrok értelmezési tartományában a finom és kulturált embernek kis pénisze volt – ha egy szobornak nagyobbat faragtak, azzal a művész azt akarta jelezni, hogy az illető durva, vad, perverz személyiség.
Krisztus után 79-ben, augusztus 24-én Pompeji városát elpusztította a Vezúv. Háromszáz Celsius-fokos forró gáz öntötte el a várost – kétezer ember halt meg azonnal. Az emberek úgy maradtak, abban a pózban, ahogyan a katasztrófa érte őket. A Vezúv 30 kilométer magas hamuréteget emelt magasra. Az nemsokára rázuhant a városra, és 3-8 méter vastagságban beborította. Az évszázadok során a tetejére humuszt hordott a szél, kinőtt rajta a fű.
|
Csaknem kétezer éves kutya teste gipszbe öntve
Hegedűs Anita |
Medgyesi Konstantin, a Móra Ferenc Múzeum kommunikációs vezetője úgynevezett gipszöntvényeket mutatott: emberi alakokat, amelyek gipszből készültek úgy, hogy a forró vulkáni hamu által beborított testek nagyrészt elbomlottak, de utolsó alakjukat üregként megőrizte a hamu. Ezeket töltötték ki gipsszel egy okos XIX. századi régész ötlete alapján – és drámai jelenségek keletkeztek. Szívszorító a terhes asszony, aki megsérülhetett és hasra feküdt, hogy a magzatát és az arcát óvja. Segítséget várt, de nem volt, aki segíthessen. Ez eredeti „öntvény": a gipszen belül ott a valaha volt ember csontváza, pontosan látni, hogy karcsú volt, nyúlánk.
Egyik pillanatban még élt, a másikban már halott volt – és csaknem kétezer év után is láthatjuk.
Pompeji elpusztult, de a világ nem állt meg. Amikor a Vezúv lábánál már összkomfortos kőházakban éltek az emberek, a birodalom perifériáján, Pannóniában nagy részük még veremben lakott. Aquincumban 150 évvel később emeltek a Pompejiben leromboltakhoz hasonló épületeket.
Pompeji
Élet és halál a Vezúv árnyékában
Móra Ferenc Múzeum, Fekete Ház, Kass Galéria, Szeged
Nyitva: december 31-ig
Parittyakőszámtan
Június 25-én gladiátorjátékkal nyílik Szegeden a Móra Ferenc Múzeum nagyszabású Pompeji-kiállítása, amelynek anyagát a Nápolyi Nemzeti Múzeumtól kölcsönözték. Három helyszínen, a főépület mellett a Fekete Házban és a Kass Galériában is lesznek tematikus részei a tárlatnak. Összesen 102 vagy 120 tárgyat állítanak ki – attól függ, hogy az eredeti parittyaköveket egynek számoljuk-e vagy 18-nak.
Fotók: Hegedűs Anita
