A politikailag korrekt nyelvhasználat egyik legfontosabb területe márpedig a nemek közötti egyenlőség. Igazán már szeptember végén is nehezen volt számomra értelmezhető, hogy a fehérvári huszárokról kikacsintva éneklő magyar kormányfőt hazájában ki és mikor kényszerítette tabuk elfogadására, és a fenti idézet logikája szerint hazug beszédre, pláne a nőkkel kapcsolatban. Ha a kilencvenes évek elején nem angolszász, hanem német nyelvterületen tölt el hosszabb-rövidebb időt, akkor megérezhette volna, mit jelent a nyelvrendőrség.
Liebe Studentinnen und Studenten – kezdik immár több évtizede előadásaikat a német egyetemi tanárok. A germán nyelvek ugyanis szigorú különbséget tesznek férfi és női diák között, és egy ideje a főnév hímnemű alakjának többes száma sem elég, hogy valaki politikailag korrekten szólítsa meg teljes hallgatóságát. Liebe Genossinnen und Genossen – köszöntik egymást a pulpitusról a szociáldemokraták (ez elvtársat jelent, ők még használják), és hasonlóan cirkalmasan köszön mindenki a nyilvánosság előtt. És nemcsak szóban vesztegetik erre az energiájukat, de írásban is. Liebe Leser-Innen – írják az újságok olvasóiknak lerövidítve. Itt a szó közepén álló, a főnévre utaló nagybetűtől kezdődik a női alak többes száma.
A németek mindig irigykedve döbbennek meg, amikor a magyar nyelv nemi vakságát magyarázom nekik. De ha megtudnák, hogy a nemeket meg nem különböztető névelő és személyes névmás mellett milyen szavakat és kifejezéseket használ a magyar a nőkre, a csodálat egy pillanat alatt merev elutasításba csapna át. Német sztenderdekkel nemcsak a beborozva nótázó Orbán Viktor és a Facebookon „csajszizó” sokaság bukna meg, de a legtöbb sajtótermék is.
Gyengébbik nem?
Szép volt, lányok?
Bájaikkal fukarkodó hölgyek?
Ha a magyar kormányfő élt volna legalább pár hónapot Németországban, a hétköznapokban megtapasztalta volna, ahogyan az óvatlan magyarokra öntudatos nők és férfiak szólnak rá, nem elég korrekt szóhasználat, túlzott általánosítás vagy sztereotípiákra épülő viccelődés esetén – legyen a helyszín az egyetem vagy a kocsma. Magyar diákként fellöktek a hamburgi egyetem bejáratánál, amikor a nőket előre akartam engedni. Abból az udvarias gesztusból nem kértek, amely megkülönbözteti őket a férfiaktól, és ezt az egyenjogúságot szavakban is megkövetelték. Ott senkinek sem jutna eszébe arra utalgatni, hogy „a lányoknak vannak gyengébb napjaik”, és az új lengyel kormányfőről sem írná magára valamit adó újság azt felcímben, hogy egy „nagymama”. Ha úgy tetszik, a taburendszer ott már kialakult. Bár hívhatjuk egyszerűen egyenjogú beszédmódnak is.
|
A német normákhoz képest Ursula von der Leyen honvédelmi minisztériumában igen kevés a női vezető
Fabrizio Bensch / Reuters |
Miután a német kormány a tőzsdére bejegyzett cégek igazgatósági tanácsában be akarja vezetni a kötelező 30 százalékos női kvótát, a napokban egy független intézmény átvilágította a berlini kabinetet, hogy ott hogyan is áll az egyenjogúság. Angela Merkelt beleszámítva a német kormánytagok 40 százaléka nő, a szociáldemokratáknál önként vállalt szempont volt, hogy hat minisztériumuk élére a nemek szerint fele-fele arányban jelöljenek politikusokat. A kereszténydemokrata testvérpártoknak (CDU/CSU) sincsen okuk szégyenkezni, hiszen a 2013-as parlamenti választásra állított két országos listájukat nők vezették. A Kienbaum tanácsadó cég azonban nem érte be a felszínnel, és felmérte, hogy a minisztériumok felső vezetői között milyen a nemek aránya.
A számításnál az államtitkárokat és helyetteseiket, valamint a főosztályvezetőket és osztályvezetőket vették figyelembe. A kancellárián a felsorolt beosztások 30 százalékát töltik be jelenleg nők, a szociális minisztériumban azonban 53 százalék ez az arány. Az elmúlt két évben (vagyis a kereszténydemokrata-liberális kabinet leváltása és a nagykoalíció megkötése óta) három százalékponttal, összesen 32 százalékra nőtt a német kormány vezető beosztásaiban a nők aránya. Hátul csak a konzervatív Ursula von der Leyen által vezetett honvédelmi tárca kullog, ahol mindössze minden hetedik főnöki állást tölt be nő – mármint a miniszteri poszton túl.
|
Merkel és Orbán egy 2011-es sajtótájékoztató után. Itt a mikrofont sem adják ki a kezükből
Fabrizio Bensch / Reuters |
Pedig Németország messziről érkezett a fent ismertetett számokhoz, amelyeket most a német sajtó az egyenlőtlenséget kritizálva mutat be. A történelem finoman szólva sem bővelkedik a hatalom közelébe került német női politikusokban. De a közelmúltban is macsók birodalma volt a bonni és berlini politikai színpad. Helmuth Kohlról a napokban derült ki, milyen lebecsmérlően beszélt női minisztereiről, az őt leváltó, 1998-ban hivatalba lépett szociáldemokrata-zöld koalíciót pedig többször nevezték Audi-kormánynak, mivel a kancellár és helyettese, vagyis Gerhard Schröder és Joschka Fischer feleségeik számát illetően már mindketten a negyedik gyűrűnél tartottak.
A változást nem szigorú kvótarendszer vagy más törvényi kényszer hozta el, hanem az Orbán által gyakran kárhoztatott ’68-as diákmozgalom társadalmi szemléletváltása. Az eszköze pedig részben éppen az elátkozott politikai korrektség volt, amely már a kilencvenes évek végére alaposan megdolgozta a német férfiakat. Sönke Wortmann egyik filmjében azzal karikírozta a politikai korrekt beszédmódért folytatott küzdelmet, hogy egy jelenetben a hamburgi egyetem új nőjogi megbízottját dühödt harcba küldte az intézmény központi bejárata fölötti felirat átvésését követelve. Mert milyen dolog az, hogy a nőnemű oktatás, tanítás és kutatás szavak hímnemű névelővel szerepelnek ekképpen: „der Bildung, der Lehre, der Forschung”. Kisebb gond, hogy a nőnemű névelő részeshatározós alakja megegyezik a hímnemű névelővel, vagyis a felirat helyes, a jelentése: „az oktatásnak, a tanításnak, a kutatásnak”.
Persze ez német viszonylatban is túl elvont, értelmiségi humor, a kereskedelmi tévékben jelenleg is futnak az Esti Showder színvonalát idéző, sztereotípiákat gátlástalanul használó műsorok. De ebben az esetben is igaz, ami Orbán Viktorra áll. A nőket kigúnyoló vicc a politikai korrektség meghaladására épül, és nem arra, hogy soha sem vált társadalmi konszenzussá a tisztességes beszédmód. Németországban ráadásul a legjobb vicceket a nőkről Anke Engelke és Martina Hill mutatja be (a törökökről pedig Kaya Yanar és Bülent Ceylan). Magyarországon természetesen a férfiak nem nagyon adják ki a kezükből a mikrofont (sem), és sokszor úgy gondolják, már az elég a nevettetéshez, hogy belekezdenek a legalpáribb szőke nős viccek egyikébe.
|
Angke Engelke Dieter Kosslick fesztiváligazgatóval tavalyelőtt, a 62. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál díjátadóján. A legjobb vicceket ők tudják
Fabrizio Bensch / Reuters |
A humor jó arra, hogy a politikai korrektség vadhajtásait lenyírja, de ahhoz előbb teret is kell engedni annak a beszédmódnak. Ha Orbánnak igaza van, és a tabuk gátolják a fejlődést, akkor vagy nem érzi társadalmi problémának a nők katasztrofális arányát a magyar döntéshozatalban, vagy már megint fontosabb volt számára a verbális provokáció a tartalomnál. A kormányában nincsenek női miniszterek, de akkor menjünk mi is eggyel mélyebbre. A Miniszterelnökséggel együtt számított kilenc tárca között öt olyan van, amelyben államtitkári szinten sincsenek nők – a honvédelminél az alatt sem. A Kormany.hu honlapon felsorolt posztok alapján az 52 államtitkár között hét nő van, ez 13 százalékos aránynak felel meg. Ennél a szégyenpadra ültetett német honvédelmi tárcánál is jobb az arány.
A labdarúgó-világbajnokság megnyerése után a Newsweek irigykedve írta Németországról, hogy nem csak a sport területén jöhet el az ő évszázaduk. A lap szerint, ha a németek egy problémába ütköznek, azt képesek társadalmi szinten kibeszélni, cselekvési tervet készíteni és azt végre is hajtani. Ha igaz ez az értékelés, akkor a nők egyenjogúsága esetében ennek a tervnek a politikai korrekt beszédmód is a része volt. Náluk működött.
