Az idei műsor újítása a „székes kihívás”: a mentorházba kerülés fordulójában a már egyszer kiválasztott és a továbbjutást jelentő székekre ültetett versenyzők az utolsó pillanatban is cserélődtek. Schiwert-Takács szerint a „központból” jött az ötlet: Nem mondtam, hogy nálunk a hatvanas években, a Ki mit tud?-ban nagyjából ugyanezt már kitalálták, szóval hogy a spanyolviaszt fedezték fel újra, mert tényleg működik – meséli a főszerkesztő.
A látványos show-elemek a köztévé műsorában az ismeretterjesztés és a komolyzene-hallgatás népszerűsítését szolgálják: „Elsődleges célunk az, hogy a nézők egy különleges, modern, látványos show-műsort láthassanak klasszikus zenei – és majd a fináléban műfajokon átívelő, crossover – tartalommal” – válaszolta lapunknak a szórakoztató műsorok főszerkesztője, Nyitrai Kata. Míg a könnyűzenei tehetségkutatók nemcsak a talentumot, de a szórakoztató ügyetlenséget és az önismerethiányt is műsorelemmé teszik, a köztévé műsora elzárkózik ettől: a legfontosabb különbségnek épp azt tartják, hogy náluk csak a zenei képességek számítanak, mást nem is engednek a nyilvánosság elé. Schiwert-Takács úgy látja, hogy a könnyűzenei műfajban jó döntés volt a vicces bénázást is megmutatni: „A televízión kívüli világban kinek a dolga, hogy megvédjen minket a saját hülyeségeinktől? Mi – amennyire ez egy tévéműsorban lehetséges – az életet, a valóságot igyekszünk megmutatni. Amúgy nem történik semmi tragédia, sokan kapcsolnak is és kinevetik magukat: megpróbálták, nem ment, kész. Egyébként sincs sok olyan világsztár, akit egyszer-kétszer nem tanácsoltak el az induláskor az előadó-művészi pályáról, nem kell ettől megijedni. Kitartás és önbizalom nélkül ezt amúgy sem lehet csinálni”.
A jelentkezők egy része élete megváltoztatásának egyetlen lehetőségét látja a tévészereplésben. A csatornák esélyt adhatnak, de nem feladatuk megmutatni a kiutat.
A két műsor szereplőválogatásának is mások a módszerei. Az aktuális X-Faktor minden évadának végén azonnal indul a casting. „Sok előadó nem magától jelentkezik, láttuk a videót, amit feltett a YouTube-ra, vagy hallottuk énekelni egy klubban és megkeressük, például Krasznai Tündét is így találtuk,magától talán eszébe sem jutott volna jelentkezni”– árulja el Schiwert-Takács László. A komolyzenei tehetségkutató dolga egyszerűbb: a zeneiskolák biztos hátországot jelentenek, ezekben könnyen megtalálhatják a jelentkezők zömét. A Virtuózok esetében kisebb az esély a „semmiből felbukkanásra”, már az indulás is komoly zenei előképzettséget feltételez, a jelentkezők már elindultak leendő pályájukon, a győzelem csak még tovább lendítheti karrierjüket.
|
| ... és Oláh Gergő, a 2012-es győztes, az X-Faktor színpadán |
A Virtuózokban a közönség szerepe is kisebb lesz, azt, hogy ki jut el a fináléba, a zsűri – Miklósa Erika operaénekes, Kesselyák Gergely karmester, Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egykori rektora, Némethy Attila hegedűművész és Szenthelyi Miklós, a műsorban közreműködő Magyar Virtuózok Kamarazenekar alapítója, hegedűművész – dönti el. A legvégén azonban, a három korcsoportgyőztes közül már a nézők választhatják ki kedvencüket.
A személyes képességek megmutatkozását szolgálhatja az is, hogy –szemben az X-Faktorral – csak szóló produkciók nevezhettek legfeljebb zongorakísérettel. A középdöntőktől viszont már zenekari kísérettel szólalnak meg a művek, amelyeket a műsor készítői választanak ki a versenyzők és tanáraik javaslatai alapján. Azaz a Virtuózok résztvevői hozzák magukkal mentoraikat, a velük foglalkozó zeneoktatókat.
Az előadott művek kiválasztását behatárolja a terjedelem: a legkisebbek egy része csak másfél perces, a nagyoknál van, aki hosszabb művet ad elő. A fellépők személyisége, élettörténete azonban így is megmutatkozhat, és a készítők azt ígérik, hogy további sorsukat is lesz módunk nyomon követni.
Az X-faktor stábtagjai szerint komoly tartalék számukra, hogy a gazdasági-szociális problémák miatt felerősödik a fiatalokban a „kitörés” igénye. A leglátványosabb példa Oláh Gergőé, aki mint Schiwert megjegyzi: „ma is közmunkás lenne az X-Faktor nélkül. Ettől, még persze egy tévéműsornak nem feladata minden anyagi nehézséggel küzdő embert felemelni és nekik utat mutatni, de Oláh Gergő megteszi, amit tud: sok, nehéz szociális helyzetű fiatalokat támogató alapítványt látogatott végig, mert szeretné a példájával segíteni munkájukat. Erőt akar adni a magukat esélytelennek tartó embereknek.”
A Virtuózoknak nem lesz módja arra, hogy kallódó tehetségeket taníttasson, fedezzen fel, legfeljebb közvetve, azzal, ha felhívja a figyelmet a zenei nevelés fontosságára és eredményeire. Viszont teljesítheti az állam egy másik fontos feladatát: a kultúrához, adott esetben a komolyzenéhez történő széles körű hozzáférés biztosítását. És ebben a tekintetben akár segíthetik is egymást az X-Faktorral.
