Egy katona álmában tűnnek fel az I. világháború évtizedének jellegzetes plakátjai a Nemzeti Múzeumban megnyílt Elsodort világ – Plakátálmok 1910–1920 című kiállításon. És az álomban sok minden felrémlik: nők, mulatók, filmek, színházak, újságok, üzletek, a kor látványosságai és termékei.
A katona álmához teremről teremre változnak a díszletek. Induláskor, a békeidőkben még kellemes zene szól, a boldogság papírból hajtogatott, színes madarai repkednek felettünk, aztán a háborús esztendők installációjában már förgeteg felhők, halálmadarak gyülekeznek, majd jönnek a fekete évek: a bukás, a forradalmak és Trianon. Ravatallal, gyászleplekkel, a tömeggyűlések fekete esernyőerdeivel.
A képes plakát a század elején még viszonylag új műfaj volt, tudjuk meg Ihász Istvántól, a kiállítás rendezőjétől, aki a múzeum mintegy 45 ezer darabos plakátkollekciójából válogatta a most bemutatott 145-öt. A szöveges hirdetmények helyett az 1880-as évektől jelentek meg a színes, illusztrált falragaszok, kezdetben még historizáló vagy realisztikus stílusban. De a XX. század első éveiben már a szecesszió hatja át az ábrázolást és így kissé dekadensnek látszik a háború előtti világ.
A nő karcsú, erotikus döggé válik a rajzokon, akinek vágyaival a férfi szinte nem tud lépést tartani. Földes Imre híres plakátja, a Rohanjunk a rohanó időkkel is épp ezt a nőtípust jeleníti meg 1914-ben. Egy lendületes mozgású, karcsú, fiatal nőt látunk, akinek karjába öreg lovagja úgy csimpaszkodik kétségbeesetten, mint egy retikül, a hölgy viszont rohan a Didó krémszappanért.
