„Engem egész életemben két dolog foglalkoztatott”

– Jé, Galla is ember! című nagyon érdekes önéletrajzi könyvében őszintén beszél szüleivel való felemás kapcsolatáról, évekkel ezelőtti rákbetegségéről vagy éppen arról, hogy miképpen romlott meg a kapcsolata a L’art pour l’art Társulat tagjaival. Ír a zenei, színpadi, festészeti munkáiról. Nagyon sűrű az élete?

– Soma Mamagésa elolvasta a könyvet, és azt mondta, számára az derült ki belőle, hogy szorgalmas ember vagyok. Ez nekem nem tűnt fel, ő összegezte így az olvasottakat.

– Például tanulni sem szeretett.

– Mit csináljak, engem egész életemben két dolog foglalkoztatott: a zene és a humor. Ezeket nem tanították az iskolában. A zenét sem úgy, mint ahogy az engem érdekelt. Nem érdekelt továbbá a biológia, a kémia, a fizika, a matematika, a földrajz és a történelem, sőt még a magyar irodalomhoz sem vonzódtam különösen. Egyedül magyar nyelvből voltak ötöseim, azt sem tanultam, de ahhoz volt valami ösztönös érzékem.

– Arról is ír a könyvében, hogyan lett zenész, később humorista.

– 1984-ben adódott egy lehetőség, hogy vendégzenészként, üvöltő telt házak előtt turnézzak a Dolly Roll-lal, és akkor arra gondoltam: ej, most már nekem is kellene valamit kezdenem az életemmel! 1987-ben a Közgázon a reakcióival azt üzente a közönség: Miki, hagyd a csudába a zenélést, nekünk te mint humorista kellesz. Azóta vagyok humorista. Előbb a L’art pour l’art és a Holló Színház tagjaként, mostanában Szirtes Balázzsal a Kompót Dumaklubban, ahol egyébként március 27-én mutatom be az új önálló estemet, ami április közepén is színre kerül, és ami minden eddiginél döbbenetesebb, váratlanabb és kitárulkozóbb lesz.

– Ha már itt tartunk: láthatjuk még eredeti felállásban a L’art pour l’art Társulatot?

– Ez négy emberen múlik. Én szívesen játszanék a régi játszópajtásaimmal, nem azért, mintha nem lenne munkám bőven, de bevallom: nosztalgiám van a régi hangulat iránt. Ehhez azonban a többieknek is igent kell mondaniuk. Azokat a hibákat, amelyeket az ottlétem utolsó évében elkövettem, a súlyos, daganatos betegségem számlájára írom. Jó néhány évvel ezelőtt exkollégáimnak a Művészetek Palotájában volt gálaestjük. Utána azt nyilatkozták, hogy szerették volna, ha én is fellépek, de én vissza se hívtam őket. Csakhogy ezzel kapcsolatban engem senki, de senki nem keresett. Pedig mentem volna boldogan.

– Az előbb beszéltünk a magyar nyelv iránti vonzódásáról. Nyelvi humorból táplálkozó tréfák az előadásaiban és a Facebook-oldalán is bőven akadnak.

– Nagyon szeretem a nyelvi humort. A jelenetekben, illetve a Facebook-oldalamon felbukkanó nyelvi lelemények, poénok többségét én találom ki, de van, hogy ismerősök, ismeretlenek küldik. Azt például egy ismerősöm küldte, hogy „Petőfiéknél az ajtót az anyám tyúkja be”. Azt pedig én találtam ki, hogy „A kínaiak azt tervezik, hogy embert küldenek a Holdra. Kéne nekik írni, hogy várják meg, amíg telihold lesz, mert így több helyük lesz a biztonságos landolásra”. Különben, ha a nekem küldött poén tetszik, akkor engedélyt kérek a szerzőjétől arra, hogy felhasználjam.

– A legnagyobb magyar Monty Python-rajongó. Miért?

– Mert a humoruk és a játékmódjuk is egyszerre infantilis és nagyon intelligens, és mindkettőben igazuk van. Ezért nem lehet se megunni őket, se napirendre térni felettük. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Monty Python Repülő Cirkusza című 45 részes sorozat az én fordításomban vált ismertté Magyarországon, és ebből készült a könyv verzió is, ráadásul személyesen is ismerem őket. Valamint most részt vehetek a társulat egyik legjobb alkotásából, a Brian élete című filmből készült Nem a Messiás… című zenés vígoratóriumban, amelyet május 31-én a Papp László Budapest Sportarénában mutatunk be. Két alkalommal női estélyi ruhában, parókában narrátor leszek, egyszer római katona, ami nagy kihívás, mert nem kevesebb mint tíz mondatot meg kell tanulnom kívülről, végül eléneklem a „Favágó-dalt”, amelyet 2009-ben a londoni Royal Albert Hallban Michael Palin énekelt. Fantasztikus lesz a darab kitűnő musicalszínészekkel, operaénekesekkel, 70 tagú szimfonikus zenekarral és 100 tagú kórussal. A májusi bemutató után Magyarország nagyvárosaiban is előadjuk a zenés művet.

– Önéletrajzi kötetén kívül egy albuma is megjelent Ábrakadabra címmel, amelyben festményei láthatók és a hozzájuk írt humoros szövegek olvashatók. Ennyire beleszeretett a festészetbe?

– A színpadi előadó-művészet a feleségem, a festészet pedig a szeretőm, de mindkettőbe szerelmes vagyok. Picasso azt mondta: „Nem azt festem, amit látok, hanem amit gondolok.” És azt is mondta, hogy „Négy évembe telt, mire úgy tudtam festeni, mint Raffaello. De egy egész élet kevés arra, hogy úgy tudjak festeni, mint egy gyerek.” Én most erre is törekszem. Bizonyos festményeimen vagy párhuzamos, vagy éppen eltérő irányba tartó csövek láthatók, ezek a csőista alkotások. A festészettel az életminőségem lesz jobb.