Miközben Magyarországon olykor bejelenti valaki, hogy nemsokára lesz A kategóriás mozgóképes rendezvényünk, Karlovy Vary nemzetközi filmfesztiválja az utóbbi huszonöt évben a régió vezető mustrájaként lett ismert. Az idén ötvenedik kiadását ünneplő szemle a politikától teljesen függetlenítette magát, sőt még arra is képes, hogy világsztárokat ingyen csábítson Csehországba. A kelet-európai sikersztori hátterét kutattuk.
hirdetés
A Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál az első nagy európai mozgóképes rendezvény a májusi cannes-i megméretés után. Az 1946-ban alapított cseh mustra sokáig az egyetlen A kategóriás fesztivál volt a régióban. (Hat éve jött fel erre a szintre Varsó filmszemléje, de az ottani program színvonala máig elmarad az elvárhatótól.) Ráadásul a cseh rendezvény komoly tradíciókkal is rendelkezik.
A szocializmusban a keleti blokk egyik legfontosabb mozis seregszemléje volt a moszkvai mellett, kvázi konkurenciája a „nagy testvérnek”. Sőt nem is lehetett minden évben megrendezni: volt olyan időszak, amikor az említett nagy testvér csak minden második esztendőben hagyta megtartani. A Moszkvából irányított csehszlovák kormány tulajdonképpen azt is meghatározta, hogy mi történhet a fesztiválhelyszínen. Például rajta tartották a szemüket, hogy még véletlenül se sikerüljön jelentősebbre, mint a szovjet mustra.
Míg a rendszerváltás előtt a szovjet konkurencia értelemszerűen helyzeti és erőfölényben volt, mára ez megfordult: a csehországi fesztivál most sokkal jelentősebb nemzetközi tekintetben, mint a Nyikita Mihalkov által fémjelzett oroszországi. Karlovy Vary felfutása azonban egyáltalán nem volt egyértelmű. A rendszerváltás után évekig haldoklott a rendezvény, vezetői egymásnak passzolták a stafétabotot, még Jirí Menzel is elvállata egyszer az irányítást, de senki sem tudta biztosabb lábakra állítani a kapitalizmust akkoriban szinte még csak ízlelgető Csehországban.
A válságmenedzser végül a nyolcvanas és kilencvenes évek cseh filmjeinek népszerű sztárja, Jirí Bartoska lett. A színész 1994-ben vette át az igazgatói posztot, és meghívta maga mellé művészeti igazgatónak az akkor már épp a nyugdíjas éveire készülő filmesztétát és szerkesztőt, Eva Zaoralovát. A filmes szakíró pontosan tudta, hogy mi lenne a feladat, elvégre a hatvanas évek végétől kezdve folyamatosan tudósított az eseményről. Méghozzá nem egyszer vakmerő hangvétellel bírálta – elsősorban az irányítottsága miatt. Például kedvenc szokása volt, hogy kritizálta a kötelezően beválogatott szovjet filmek díjazását.
Az idén Richard Gere fényezte a show-t. Karlovy Vary-i Filmfesztivál
Mint Zaoralová lapunknak elmondta, a fordulópont 1968-ban jött el. A június 5. és 15. között megrendezett 16. fesztivál Moszkva számára ijesztően „nemzetközi” lett a prágai tavasz és Robert Kennedy meggyilkolása miatt, a helyszínről tudósító külföldi újságírók „felvilágosult” cikkeinek köszönhetően. Ezenfelül a programban ott volt a Valaki forrón szereti című komédia, melyet Tony Curtis kísért el Karlovy Varyba. További végzetes sértésként élték meg a szovjetek, hogy a fődíjat a Jirí Menzel rendezte Szigorúan ellenőrzött vonatok kapta – az orosz kritikusok szerint ez a valóságtól kellemetlenül elszakadó alkotás volt.
Egyértelműnek tűnt, hogy a Nyugat felé való efféle nyitást azonnal el kell törölni, így 1970-től egészen 1990-ig szovjet kontroll alatt sínylődött a fesztivál. Zaoralová találóan a hanyatlás korának nevezte el az időszakot. Minden bizonnyal Zaoralová sem sejtette annak idején, hogy a sors pont neki szánja azt a nem kicsi feladatot, hogy ismét igazi nemzetközi rendezvényt szervezzen Karlovy Vary mozgóképes mustrájából. Ahogy azt sem, hogy ez további tizenöt év megfeszített munkát fog neki jelenteni, elvégre emberfeletti tettet hajtottak végre Bartoskával.
hirdetés
Az addig legfeljebb álmodott és vágyott szintre sikerült felemelniük Karlovy Vary fesztiválját. Mindenesetre Zaoralová energiáit jól jellemzi: annak ellenére, hogy 2011-ben átadta a művészeti vezetői pozíciót Karel Ochnak, a mai napig tanácsadó. Hogy ez a valóságban hogyan zajlott? „Kidobtuk Eva ősrégi bútorait az irodából, és úgy rendeztük be, hogy mindketten elférjünk, és farkasszemet nézhessünk egymással” – meséli nevetve Och. Hozzátéve: minden szempontból mentorának tartja Zaoralovát, aki teljesen szabad kezet ad neki, viszont mindenről elmondja a véleményét, s a francia, olasz és a spanyol filmeknek továbbra is ő az előszelektora.
Karel Och, aki a prágai filmművészeti egyetemen, a FAMU-n végzett film szakon, épp Párizsban volt ösztöndíjjal, amikor felhívták, legyen ő a zsűri koordinátora – abban az évben volt Fekete Ibolya is a grémium tagja. A fesztivál után Eva Zaoralová felkérte, hogy legyen a dokumentumfilmek kurátora, majd később a retrospktíveké, így Och hirtelen egy olyan pozícióban találta magát, mely – úgy érzi – sorsszerűen találta meg. Művészeti igazgatóként most viszont elsődleges faladata, hogy „szinten tartsa” a rendezvényt, és elősegítse, hogy előre tudjanak lépni a jövőben.
Karel Och Karlovy Vary-i Filmfesztivál
Ez azonban cseppet sem könnyű feladat, hiszen Karlovy Vary az A kategóriás fesztiválok közé tartozik: tehát elvárás, hogy a versenyprogramjában szereplő filmeknek itt legyen a nemzetközi premierjük. A feltételeken szerencsére könnyítettek az utóbbi években, mivel korábban világpremierekben lehetett csak gondolkozni: azóta megértették, hogy számos alkotó be akarja mutatni a művét a saját közönségének,mielőtt kilépne vele a nemzetközi terepre. A régi feltételek mellett tavaly például nem válogathatták volna be a végül a legjobb rendező díjával elismert Szabadesést sem: Pálfi György művét már játszották ugyanis korábban Dél-Koreában, de mivel koprodukció volt, ez végül nem jelentett akadályt.
Nem egyértelmű – reagál Och arra a kérdésre, hogy ez a kötelezettség átok-e, vagy áldás. Szerinte a kérdés kissé értelmét is vesztette, mert vannak a világban olyan fesztiválok, mint a Sundance, melyek nem tartják fontosnak a kategóriákat. Van ugyanakkor számos olyan ország, ahol a már minősített fesztiválrészvételt automatikusan járó normatív támogatással jutalmazzák. A lényeg, hogy erős programot hozzanak tető alá. Ez pedig „automatikusan” csak Cannes számára lehetséges: ők tényleg bármilyen filmet meg tudnak kapni.
Még a Berlinale és Velence sem rendelkezik ekkora erővel. Az pedig mindig kérdés, hogy a három nagy európai mustra után melyik rendezvény következik a tornasorban. Karel Och szerint Rotterdam, Locarno, San Sebastian és Karlovy Vary a következő „szint”. Noha e mustrák tulajdonképpen egymásnak konkurenciái, folyamatosan kommunikálnak egymással. Mi a helyzet Moszkvával? – kérdezem. „Semmi. Nincs kapcsolat” – mondja Och.
hirdetés
Karlovy Vary fesztiválja nem csak a felsorakoztatott filmek és alkotók tekintetében igyekszik bebiztosítani magát. A rendezvény méltán híres legendás a lelkes és fiatal közönségéről, illetve arról, hogy minden vetítés telt házas, amiben annak is része van, hogy öt perccel a kezdés előtt feltöltik az üres helyeket. Persze papíron ez sincs ingyen, mivel 400 korona a fesztivál pass ára, mellyel részt lehet venni a vetítéseken, ha az embernek van türelme sorban állni egy játékfilmnyi időt.
Eva Zaoralová Karlovy Vary-i Filmfesztivál
Mindazonáltal tény: a cseheknek sikerült kinevelniük egy olyan új generációt, amelyet érdekel a kultúra, miközben persze az államilag igencsak támogatott mustrával azt is demonstrálni tudják, hogy nekik van egy olyan filmes nagyrendezvényük, amely nemzetközi színvonalú, és tényleg rájuk irányítja a világ figyelmét. Kicsit hasonló ez a folyamat ahhoz, mely Magyarországon zajlott le a könnyűzenei és összművészeti kezdeményezések terén. A Sziget és a társai azonban inkább az „élj a mának” életérzésben kínálnak világszínvonalat.
Annak érdekében, hogy ez így is maradjon, meg kell tenni a kötelező köröket. Például minden évben fel kell mutatni legalább egy világsztárt: idén ez Richard Gere volt, és Harvey Keitel. Az ő jelenlétük a vörös szőnyegen, illetve az egyéb eseményeken garantálja a sajtó felfokozott figyelmét. Cikkek, fotók születnek, ez pedig boldoggá teszi a szponzorokat, akik így jóval bőkezűbbek, ha a mecenatúráról tárgyalnak. A piaci támogatók szerepe kifejezetten elengedhetetlen. A fesztivál nem állami intézmény, hanem magántulajdon: Jirí Bartoska igazgató cége rendelkezik a jogokkal.
Karel Och szerint csak így lehet garantálni, hogy a rendezvény független maradjon a politikai erőktől – ez a paranoia pedig a múlt ismeretében tulajdonképpen érthető. Az állam (a kulturális minisztérium és Karlovy Vary városa) még így is támogatja a rendezvényt, de a büdzsé 75 százaléka piaci alapon érkezik. Sokan úgy gondolják, hogy Karlovy Vary szervezői isten pénzét is képesek elkölteni, hogy egy-egy nagy nevet magukhoz utaztassanak. Karel Och azonban állítja: soha senkinek nem fizetnek honoráriumot. Az utazást persze igen, de ezenfelül csak szállást adnak. Ehhez a feltételhez 1994 óta tartják magukat.
Ez megnehezíti a dolgukat, mivel Karel Och szerint óriási listájuk van olyan hírességekről, akik a visszautasításnak ezt a sajátos változatát választják: „Hagyjatok békén, vagy fizessetek egy vagyont!” És nagyon kevés olyan művész akad, aki „jótékonyságra” fordítaná a kapott összeget. Karel Och évente kétszer utazik az Egyesült Államokba csak azért, hogy tengerentúli sztárok képviselőivel találkozzon. Az, hogy Richard Gere leborult Jirí Bartoska lábai előtt, mielőtt átvette volna a nyitón az életműdíjat, három év munkába telt.
Bár meseszerűnek tűnik, igaz: a fesztivál minden sztárral forgat egy hangulatfilmet, amelyet a vetítések előtt adnak le, és ezeket is ingyen vállalják a filmcsillagok. Csak azért, mert jól érezték magukat. Egyfajta hálaképpen: a tavalyi életműdíjas Mel Gibsonnal készült változatot például idén tavasszal forgatták le.
