Lova nyergéből pattant a zongoraszékre, egy fejesugrás aztán kis híján kettétörte a pályáját és a nyakát is. Dave Brubeck nem ivott, nem kábítószerezett, példás családapaként lett a dzsessz egyik legnagyobb popcsillaga.
Brubeck papának marhatenyészete volt Kaliforniában, örökösnek David fiát szemelte ki, merthogy a két idősebb gyermeke addigra már a zenét választotta. A mama viszont lány korában koncertzongoristának készült, és a legkisebb fiút is korán befogta. Nem érdemes találgatni, kinek az akarata érvényesült, elvégre ez nem cowboyregény, hanem dzsesszmuzsikusokkal foglalkozó sorozat, de addig még történt egy s más.
A srác vaksi volt, nem látta – és így aztán olvasni sem tanulta meg – a kottát. Átverte a mamát, mindent lejátszott hallás után.Dave ezzel együtt a papa nyomdokába készült lépni. Kamaszkorát gyakorlatilag lóháton töltötte, marhacsordákat terelt, lasszózott, kerítéseket javítgatott, pont, mint a filmekben, azzal a különbséggel, hogy nem hadonászott revolverrel a kocsmában. Egyrészt nem ivott, másrészt a vadnyugat a múlt század 30-as éveire már civilizálódott. Dave állatorvosnak készült, közben a rádión hallott swingslágerek zakatoltak a fejében, arról álmodozott, hogy egyszer csak megáll a ranch kerítésénél Benny Goodman zenekarának túrabusza, de ő csak úgy engedi át őket, ha előbb felszállhat kicsit zenélni.
Nem pont így történt. Az egyetemen az egyik prof rászólt, látszik, hogy nem a tehenek szaporításán jár az esze, menjen inkább át a szomszéd épületbe zenét tanulni. Nem kellett kétszer mondani, ott viszont kitört a botrány, mert ki látott már olyan zene szakos egyetemistát, aki nem tud kottát olvasni!? Szerencsére volt egy-két liberálisabb tanár, aki meggyőzte a többieket, hogy a srác remekül ritmizál, és az akkordokat is ismeri. Végül úgy adtak neki diplomát, hogy megígértették vele, soha nem akar majd zenetanítással foglalkozni.
Lóháton a papa ranchán weebly.com
Ez a veszély nem fenyegetett, ellenben kitört a világháború, és Dave Brubeck, miután utolsó eltávozásán feleségül vette egyetemi szerelmét, Patton tábornok 3. hadseregének bakájaként útra kelt az európai hadszíntér felé. Egy vöröskeresztes koncerten kiderült, hogy tud zongorázni, mire kiért volna a frontra, rábízták a tábori zenekart. Ezzel együtt volt alkalma puskát ragadni, például amikor a ködben az ellentámadó németek vonalai mögé kerültek. Máskor Messerschmittek lőtték a koncertpódiumot, úgyhogy mindenki rohant fedezékbe és a légvédelmi ágyúkhoz. A seregben találkozott Paul Desmond szaxofonossal, akivel aztán együtt lettek világhírűek. Továbbá egy csomó fekete zenésszel, akikkel remekül megértették egymást. Egy pillanatra sem fogadta el a szegregációt. Inkább nem ment délre koncertezni, és olyan is előfordult, hogy közvetlenül adás előtt hagyott ott egy tévéstúdiót, mert észrevette, hogy a rendező ki akarja hagyni a képből a fekete nagybőgőst.
Négyen öt negyedben:
hirdetés
A háború után újra beiratkozott zenét tanulni, Los Angelesben Darius Milhaud és Arnold Schönberg tanítványa lett. Milhaud imádta a dzsesszt, Gershwin és Ellington példájának követésére buzdította a fiatal zeneszerzőket. Schönberg viszont összeveszett Brubeckkel, aki nem akarta kihagyni a bluest a modernizmusból.
Budapest, 2003 Teknős Miklós
Az egyetem után éppen kezdett némi neve lenni, amikor egy hawaii nyaraláson elvétette a fejesugrást. Kis híján belehalt, de végül megúszta örökös hátfájással és némi motorikus komplikációkkal – ezt követően már nem annyira a gyors zongorafutamokra, inkább a ritmusokra koncentrált. Az ember sose tudja, mi válik hasznára, Brubecket például az öt, hét vagy tizenegy negyedben, kilenc nyolcadban és más egzotikus ritmusokban játszott darabok tették népszerűvé. Joe Morello dobossal, Eugene Wright bőgőssel és Paul Desmonddal közös kvartettje az 50-es évek egyik szenzációja volt. Egyetemi kampuszokon koncerteztek, imádták őket. A Time Out (Időkérés) című lemezük lett az LP-korszak első egymillió példányos dzsesszalbuma, és három másik is felkerült a top 40-es listára.
1954 novemberében éppen San Franciscóban turnézott, többek között Ellington zenekarával. Reggel hétkor kopogtak szállodaszobája ajtaján. Duke állt ott mosolyogva, kezében a Time friss számával: – Te vagy a címlapon!
Louis Armstrong után ez volt a második eset, hogy a magazin dzsesszmuzsikus képét tette az első oldalára. Brubeck örökké szégyellte magát, amiért ez előbb történt meg vele, mint az általa istenített Ellingtonnal. Az ajtóban állva csak annyit tudott kipréselni magából: – Neked kellett volna…
hirdetés
A televíziózás hőskora – cowboytánc egy cowboy zenéjére:
Az emberként és zenészként egyaránt csodálatos zongorista 1983-ban járt először nálunk, a Budapest Sportcsarnokban sztárnak kijáró ünnepléssel fogadtuk – nem csoda, hogy többször visszatért. Dave Brubeck egy nap híján 92 évig élt, szinte az utolsó pillanatig koncertezett. Hat fiából öt muzsikus lett, s mi lehet nagyobb boldogság, a család gyakran lépett fel együtt. A 89. születésnapján rendezett ünnepségen, a washingtoni Kennedy Centerben ezt mondta Barack Obama, az Egyesült Államok első fekete elnöke: – A dzsessz nélkül nem lehet megérteni Amerikát, a dzsesszt pedig nem lehet megérteni Dave Brubeck nélkül.
