A falra akasztott, kétdimenziós és vegyileg előállított fekete-fehér technológia végeredményei távoli minivalóságot képesek megnyitni a Mai Manó Ház falain Stalter György kiállításán. A rendszerváltás éveiben és a nyolcvanas évek elején készült fotói most kerültek elő.
A cikk címe félrevezet. Ezek elsősorban nem romafotók, hanem jó fotók. Vicces, elborzasztó és megrázó, olykor a valóságot késsel belénk metsző, súlyos képek – és legtöbbször szerencsére mindez egyszerre. Dzsuva egy putri előtt, többek között egy Wartburg romja, rajta – megszámoltam – összesen 17 gyerek. Ugrálnak, nevetnek, van, aki egy-egy járni még nem tudó kicsit fog, ki némi tartózkodással, ki figyelmesen néz a kamerába – önfeledtek, láthatóan tudomást sem vesznek az őket körülvevő nyomorról. Tele van erős részletekkel a mocskos használt ruháktól a háttérben cigiző öregen át egészen a kátránypapírral, lécekkel borított tetőig. A kép címe Edelény, 1995.
 |
| Edelény 1990 |
De sokkal több van ezekben, mint szocio: a tőlünk távoli és kellemetlenül való világ rögzítése. Stalter György keményen belemegy helyzetekbe, olykor kiélez, nem kíméletes, máskor a kőbányai Balkán utca rendszerváltás idejéből való sötét bugyraihoz ad hozzá valami színes életvidámságot, klasszikus portrékat készít a romos vagy kevésbé romos arcokkal a romok között, a háttérben Mona Lisával vagy alpesi gigantposzterrel, a tévén álló minikarácsonyfával.
