galéria megtekintése

Cigány, roma, dzsipszi – mintha mi magunk lennénk

2 komment


Torma Tamás

A falra akasztott, kétdimenziós és vegyileg előállított fekete-fehér technológia végeredményei ­távoli minivalóságot képesek megnyitni a Mai Manó Ház falain Stalter György kiállításán. A rendszerváltás éveiben és a nyolcvanas évek elején készült fotói most kerültek elő.

A cikk címe félrevezet. Ezek elsősorban nem romafotók, hanem jó fotók. Vicces, elborzasztó és megrázó, olykor a valóságot késsel belénk metsző, súlyos képek – és legtöbbször szerencsére mindez egyszerre. Dzsuva egy putri előtt, többek között egy Wartburg romja, rajta – megszámoltam – összesen 17 gyerek. Ugrálnak, nevetnek, van, aki egy-egy járni még nem tudó kicsit fog, ki némi tartózkodással, ki figyelmesen néz a kamerába – önfeledtek, láthatóan tudomást sem vesznek az őket körülvevő nyomorról. Tele van erős részletekkel a mocskos használt ruháktól a háttérben cigiző öregen át egészen a kátránypapírral, lécekkel borított tetőig. A kép címe Edelény, 1995.

Edelény 1990
Edelény 1990

De sokkal több van ezekben, mint szocio: a tőlünk távoli és kellemetlenül való világ rögzítése. Stalter György keményen belemegy helyzetekbe, olykor kiélez, nem kíméletes, máskor a kőbányai Balkán utca rendszerváltás idejéből való sötét bugyraihoz ad hozzá valami színes életvidámságot, klasszikus portrékat készít a romos vagy kevésbé romos arcokkal a romok között, a háttérben Mona Lisával vagy alpesi gigantposzterrel, a tévén álló minikarácsonyfával.

 
Edelény 1990
Edelény 1990

Mostani kiállítása korábbi ismert öt sorozatának (Tólápa, 1982; Cigányok, 1990–95; Balkán utca, 1990; Börtönlakók, 1984–87 és a legkorábbi, Manufaktúra, 1980) képeit keveri újra. Megrázó az a hitelességadag, ami a múló idő nyomán rakódott rájuk: az ismerős nyomor, amitől kicsit bennünk, nézőkben is támadhat némi szégyenérzet. Ez az ismerős nyomor az évtizedek alatt sem változott, sőt talán még súlyosabbá mélyült, Stalter György pedig nagyon is ismerősen mozog ebben a világban, hiszen hosszú évtizedek óta, az esztergomi ferenceseknél töltött gimnáziumi évei óta fényképezi ezt a település­széli cigány és nem cigány világot.

Edelény 1990
Edelény 1990

Így egyszerre kemény és beavatott, és ez nála szerencsére már régóta nem szociográfiai, hanem esztétikai kérdés.

„A kép az közös. Az én felfogásom szerint, aki rajta van a képen, ugyanúgy alkotótárs” – írja az egyik képadag mellé, és talán ezért van az, hogy előbb-utóbb előkerül az a bizonyos szégyenérzet.

A képein felbukkannak olykor nyomuló, ellenszenves vagy riasztóan extrém figurák is, de soha nem ez kerül túlsúlyba. Egy tólápai képén például – az ózdi elhagyott bányászkolóniák világ végénél is világ végibb világ ez – fiatal párt látunk friss vályogkunyhójuk előtt. A szakállas fiatal férfi izzadtan a lapátnyélre támaszkodik, mögötte a lány csábos ruhában támasztja a falat. Valószínűleg meszelni készülnek éppen új lakhelyüket, a putrit – és közben egyszerre olyan hasonlóak és kétségbeejtően távoliak. Kinek nincs ilyen képe fia­tal házas korából?

Edelény 1990
Edelény 1990

A hazai statisztikákat ismerve 1982 óta talán már meg is haltak, de térben és időben nagyon távol is fájnivalóan olyanok, mint ha mi magunk lennénk.

Évtizedes negatívok

Stalter György 1982 és 1995 között készült sorozatainak eddig nem ismert negatívjait szedte elő az archívumából, melyek még sosem voltak lenagyítva. Igazi régi-új képek ezek, témájukat, készítésüket és anyagukat tekintve is.

Stalter György: Régi-új képek

Mai Manó Ház,

június 26-ig

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.