|
| Jim Gray/ Keystone/ Hulton Archive/ Getty Images |
A Hyde Park július negyedikén úgy festett, akár egy sírkert. A Stones legnépszerűbb tagját gyászolók sokasága érkezett gyertyákkal, hogy a másnapi koncert színhelyén virrasszon. A hangverseny reggelén hétezren ébredtek a parkban (ha aludtak egyáltalán), majd délutánra legalább negyedmillió ember gyűlt egybe a nyomott légkörű fellépésre. A látogatottsági adatok 250 ezertől 500 ezerig terjednek, s egy emlékidéző brit lap nemrégiben fanyar angol humorral jegyezte meg: „Attól függ, kinek hiszel.”
|
Alapító Brian
David Farrell / Red Ferns / Getty Images |
Mick Jagger – aki görögös ihletésű, hófehér ruhában lépett fél hat tájban a színpadra – Shelley Keats halálára írt, Adonais című verséből idézett részleteket, majd csaknem háromezer fehér pillangót engedtek a magasba. De nem csak búcsú és költészet: zene is volt. A Rolling Stones tizennégy számot játszott, köztük azt a kettőt, amely 1968-ban és 1969-ben a legnagyobb sikert aratta: mind Nagy-Britanniában, mind az Egyesült Államokban hetekig vezette a listát. Hatvannyolcban a Jumping Jack Flash hasított, egy évvel később a Honky Tonk Woman. Az utóbbi egy nappal a koncert előtt jelent meg kislemezen, noha Jagger és Keith Richards már fél esztendővel korábban megírta. A dal a szerzők brazíliai nyaralása alkalmával született, és megkomponálói hagyományos countrynótának szánták (a címe is Country Honk volt), de aztán – Taylor hatására – rockszámot formáltak belőle. Azért az eredetit sem hagyták feledésbe menni: az 1969 decembe rében kiadott Let It Bleed című albumukon a „brazil” opust szólaltatták meg.
Jobban, mint ahogyan a Daily Telegraph szerint a Hyde Parkban játszott az együttes. A lap nem volt tekintettel a körülményekre és élesen bírálta a gitárok hangzását, valamint a programnak legalább a felére jellemző „széteső tempót”. „Az igaz ság az, hogy szörnyű volt” – összegzett a kritikus, ellentétben a Guardian tudósítójával, aki emelkedetten írta: „Nagy, sőt korszakalkotó esemény zajlott, amely bekerül a brit társadalom históriájába.” Igaz, a cikk szerzője hozzátette: „Részben a zeneszámokkal együtt, részben azoktól függetlenül.”
|
Élt huszonhét évet
Mark And Colleen Hayward / Redferns / Getty Images |
A Gördülő Köveknek abban az évben nem ez volt az egyetlen, szó szerint halálos koncertjük. Decemberben, a kaliforniai Altamontban rendezett, 300 ezer fiatalt vonzó rockfesztiválon – amelyen Ike és Tina Turner, a Jefferson Airplane, Carlos Santana vagy aCrosby, Stills, Nash és Young kvartett is szerepelt – a Rolling Stones A pokol angyalai elnevezésű motoros brigádra bízta a színpad környékének őrzését. A koncert azonban tragédiába torkollt: az „angyalok” egyike, Alan Passaro leszúrta az alig tizennyolc esztendős Meredith Huntert. Nem ítélték el, mert utóbb bebizonyosodott: a színes bőrű tinédzser előzőleg fegyvert rántott. Utóbb az is felvetődött: a tizenéves áldozat Jaggert akarta lelőni.
Meglehet, ez már a fantázia birodalmába tartozik, ám az tény: a Stoneshoz újabb megrázó történet fűződött, amely még itthon is hatott. Altamont ihlette meg Déry Tibort, hogy megírja a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című, 1971-ben megjelent kisregényét, amelynek musical változatát 1973 márciusában mutatták be a Vígszínházban. Először Szörényi Leventét és Bródy Jánost kérték fel a mű megkomponálására, de az Illés emblematikus szerzői-előadói nemet mondtak. Presser Gábor és Adamis Anna viszont vállalkozott a feladatra, így került az LGT a Szent István körúti teátrumba, de már Frenreisz Károly nélkül, mert ő nem akart azzal az intézménnyel együttműködni, amellyel féltestvére, a zseniális Latinovits Zoltán szinte állandó konfliktusban állt.
A kultikussá vált Képzelt riport már több mint negyvenéves, és – különböző társulatok produkcióiban – napjainkig a színen van, de a Rolling Stones és a Hyde Park sem csupán a régmúlt, hiszen tavaly megint a nevezetes londoni helyszínen lépett fel a zenekar. A tizenkilenc dal közül kettőben – a Mid night Ramblerben és a Satisfactionben – Taylor is játszott, noha a hajdani újonc 1974-ben elhagyta az együttest. A CD-n és ( Sweet Summer Sun címmel) DVD-n is kiadott koncert hangulata összehasonlíthatatlanul derűsebb volt, mint az 1969-es összejövetelé, s ezúttal még utólag sem történt megdöbbentő fordulat.
Mert el ne feledjük: három nappal az után, hogy Shelley szavai visszhangoztak a parkban, az akkor huszonkét éves Marianne Faithfull öngyilkossági kísérletet követett el, mivel szerelme, Jagger közölte vele: szakítani akar...
