Megosztottság, bojkott, szolidaritáskérdés. Ezekkel jellemezhető leginkább az elmúlt színházi évad. Az igazgatói posztokon kisebb volt a mozgás, de a botrányoktól hangosabb volt a szezon, mint az előadások hírétől. Pedig bemutattak jó néhány kiemelkedő produkciót.
Tovább mélyült a szakadék a színházi szakmán belül, a döntésközelben lévő Magyar Teátrumi Társaság és a többiek között. A Magyar Színházi Társaság erejét vesztette. Saját tagjai „bombát dobtak” a Független Előadó-művészeti Szövetségre (FESZ) a működési pályázat eredményeit követően. Delegált kurátoraik a FESZ által kidolgozott szempontrendszer alapján osztották szét az egyre csökkenő állami pénzt.
A kurátorok kevesebbet adtak azoknak a társulatoknak, amelyek nemzetközi hírnevük miatt más bevételi forráshoz is juthatnak. Így a kisebb csapatoknak is maradt minimális esélye az életben maradásra. A bizottság döntését nyílt levélben nehezményezte több nagynevű társulat. A felháborodás közben elfedte, hogy a szakma és az előadó-művészeti bizottság döntését részben átírta Hoppál Péter kulturális államtitkár. Ez jogszerű, de döntései mögött nincs szakmai érvrendszer.
Bojkottot hirdetett a Színházi Kritikusok Céhének négy tagja, amikor kiderült, az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó zsűrijébe nem fogadta el a teátrumi társaság Csáki Judit kritikust. A bojkotthoz csatlakozott az Örkény Színház, a Szputnyik és a STEREO-Akt, amelyek végül felléptek, de nem versenyeztek. Nagy vihart kavart tavasszal a nemzetközi MITEM-fesztiválon a Burgtheater társulata. A Sirály előadása után az egyik színész a magyar demokráciáért aggódó kiáltványt olvasott fel, ezalatt a kivetítőn az aradi vértanúk nevét sorolták a meghívók.
