galéria megtekintése

Juliette Binoche: Szeretném rábeszélni Tarr Bélát a visszatérésre

2 komment

Bujdosó Bori

Juliette Binoche csütörtök este érkezett Budapestre, elment vacsorázni Tarr Bélával, majd Miskolcra utazott, ahol a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál díszvendége. Péntek este a fesztivál nyitófilmjeként vetítik le Krzysztof Kieslowski Három szín: Kék című 1993-as, Binoche főszerelésével készült filmjét, a színésznő pedig átveszi a fesztivál idén alapított Európa-díját. A miskolci sajtótájékoztatót követően beszélgettünk az ötvenkét éves színésznővel többek közt arról, hogy mi benne a kelet-európai, hogy ötvenévesen miért adta be a derekát Hollywoodnak, és hogy miért fest és miért nem rendez.

Az édesanyja Lengyelországban született. Az identitásának része, hogy kelet-európai gyökerei vannak?

Igen, mert amikor egy családnak el kell menekülnie egy országból, akkor ez az élmény generációról generációra megmarad. Szóval bennem is nyomot hagyott. És persze voltak konkrét, Lengyelországhoz kötődő szokások az életünkben, például, amikor a nagymamám karácsonykor lengyel dalokat énekelt, és karácsonyi ostyát, oplateket ettünk. Anyukám mindig vissza akart térni a lengyel hagyományaihoz, és én magam is jártam Lengyelországban, például, amikor a Három szín: Kéket, meg amikor Malgoska Szumowska filmjét (a 2011-es Szex felsőfokont – a szerk.) népszerűsítettük. Szóval mindig is volt egy kapocs.

Földi Imre / Népszabadság

 

Említette, hogy hamarosan producerként is kipróbálja magát Szumowska új filmjében. Sikeres színésznőként érez felelősséget, hogy a befolyását arra használja, hogy segítse a filmiparban dolgozó nőket?

Ennek a projektnek valóban a női alkotók felkarolása, illetve a női figurák középpontba helyezése a célja. Nem az én kezdeményezésem volt, de megtetszett, és részt akartam benne venni. Jövőre forgatjuk, hat rendezőnő hat rövidfilmjéből fog állni, hat különböző színésznővel. Szumowska filmjének én leszek a főszereplője, és úgy alakult, hogy a producerévé is váltam. A film bevételét további női projektek támogatására akarjuk majd felhasználni.

Sokáig ellenállt a hollywoodi blockbustereknek, de 2014-ben eljátszott egy kis szerepet a Godzillában, idén pedig leforgatta a Páncélba zárt szellemet. Hogyhogy épp mostanában döntött így?

Nem arról van szó, hogy ellenálltam Hollywoodnak, egyszerűen csak korábban mindig úgy jött ki a lépés, hogy vagy a szerep nem tetszett, vagy nem értem rá, de ez nem elvi kérdés volt, hogy márpedig én nem dolgozom hollywoodi filmben. Bármilyen nemzetiségű rendező is hív fel azzal, hogy vegyek részt a projektjében, egyszerűen felteszem magamnak a kérdést, hogy van-e hozzá kedvem, vagy sem. Amikor Gareth (Gareth Edwards rendező – a szerk.) felhívott a Godzillával, nagyon meglepődtem, a gyerekeim meg nyaggattak, hogy mondjak igent, és volt bennem annyi kíváncsiság, hogy elvállaljak valami teljesen újat. A Páncélba zárt szellemnél viszont elég sokáig ellenálltam, megmondtam nekik, hogy se általában a forgatókönyv, se a figurám nincs eléggé kidolgozva. A rendező, Rupert Sanders a nyakamra járt, de ő is érezte, hogy nincs elég jól megírva a szerep. Úgyhogy bevontak egy női írót, aki sokkal érdekesebbé tette a figurákat. Néha valóban nem árt ellenállni, ha éppen attól lesz jobb a film.

Földi Imre / Népszabadság

Filmmániásnak tartja magát? Milyen filmeket szeret?

Nem igazán. Inkább művészetszerető vagyok. Vannak olyan periódusok, amikor sokat járok moziba, aztán megint hanyagolom, és sokáig semmit sem nézek meg. Valószínűleg azért van így, mert rengeteg filmben szerepelek, viszont más művészeti ágak is érdekelnek, és nagyon igénylem, hogy azokra is jusson időm, azokból táplálkozom. De azt tudom mondani, hogy általában a szerzői filmeket kedvelem.

Tud mondani egy kedvencet?

Mivel Magyarországon vagyok, Tarr Béla filmjeit említeném.

Mondta, hogy tegnap este együtt vacsoráztak. Netán meggyőzte róla, hogy csináljanak valamit együtt?

Még nem. Szeretném rábeszélni, hogy gondolja meg magát a visszavonulásával kapcsolatban, és térjen vissza mégis a rendezéshez, de erről csak ő dönthet. Ha netán meggondolja magát, az nem miattam lesz.

Említette, hogy a film mellett más művészeti ágak is fontosak az ön számára. Tudom, hogy szokott festeni, az mit ad önnek, amit a színészkedés nem adhat meg?

Sajnos pont a színészkedés miatt nem festek annyit, mint szeretnék, de számomra a kettő hasonló. Mindkettő egy mozgás, ami belülről kifelé halad. Mindkettő olyan alkotófolyamat, ami az egész lényemet igényli, és mindkettő során bennem születik meg a dolog. Az nem is olyan fontos számomra, hogy éppen mi az eszköz. Mindkettő esetében ott az átlényegülés lehetősége, ezt szeretem bennük. Persze ez másképp zajlik le: amikor egy filmben játszom, előre meg van írva a szerepem, és ahhoz adom hozzá a saját életemet, a saját személyiségemet. Amikor festek, akkor viszont egy személyben vagyok a színész és a rendező, mert én döntöm el, hogy mit csinálok.

Földi Imre / Népszabadság

És filmet rendezni nem szeretne?

Szeretnék, de még nem tudtam rá időt szakítani. Ami azt jelenti, hogy még nem jött el az ideje.

A színészi módszerei változtak az évek során?

Folyton változnak, hiszen én is változom és az életem is. Néha az ember csak úgy fejest ugrik valamibe, néha három hónapig készül egy szerepre. De az alapkérdés változatlan marad: hogyan kerülök kapcsolatba a történettel, a figurával, a rendezővel? Ez valami olyasmi, ami túlmutat rajtam, hogy létrejön-e az a kapcsolódási pont. Nincs hatalmam afölött, hogy ott a forgatáson megszületik-e a varázslat.

Ki volt a legnagyobb hatással önre a pályája során?

A csönd.

Az nem egy személy.

De igen. Ha jól fülelsz.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.