A kocsma témája kerül középpontba a Janus Pannonius Múzeum Kávéházi esték pécsi műbarátoknak című sorozatában február 12-én 18 órakor a Nappali Kávézóban, ahol ezt követően egy hónapon keresztül lesz látható Stefán Henrik Kocsma 1932-es festménye. A művész a Bauhausban is dolgozott, majd a Volksbund tagja lett és a háború után kitelepítették.
Stefán Henrik |
Stefán (Szelle) Henrik sváb katolikus telepesek leszármazottjaként született Baranyában, Máriakéménden. Pécsett kezdte gimnáziumi tanulmányait, Szegeden érettségizett, majd 1914-ben felvételt nyert a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. 1919-ben rajztanári diplomát szerzett, és rövid ideig a budapesti Műegyetemen tanított. Aztán visszatért Pécsre és bekapcsolódott a város művészeti életébe: Johan Hugóval közös kiállításon mutatta be festményeit. Főleg csendéleteket és portrékat festett kubizáló, monumentális, plaszticizáló stílusban. 1920-ban Molnár Farkassal együtt bérelt műtermet a Krónika című pécsi avantgárd folyóirat szerkesztőségével közös lakásban.
Expresszionista képeit 1920 decemberében ismét Johannal közösen állította ki a pécsi Főreál gimnáziumban, ahol megalakult a Pécsi Művészkör. 1921 márciusában modernista társaival – Molnár, Weininger, Johan, Čačinović, Gábor, Gebauer – közös bemutatón szerepelt. Májusban Itáliába utazott Molnár és Johan társaságában. Az utazás során születtek úgynevezett kubo-expresszív stílusú rajzaik, majd azok alapján olajképeik. Ezen alkotások alapján készült a Bauhaus Grafikai műhelyében Weimarban az Itália mappa (1921/22) litográfia sorozata. Stefán 1921. augusztus 1-én jelentkezett társaival együtt – Forbát Alfréd és Breuer Marcell bíztatására – a weimari Bauhausba, ahol először a kőszobrászati műhelyben, majd két év magyarországi kitérő után Dessauban, a Plasztikai műhelyben dolgozott. 1929-től ismét Pécsett, illetve szülőfalujában Máriakéménden élt. Tagja lett a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának.