galéria megtekintése

Új ellenség került Putyin célkeresztjébe

0 komment


Poór Csaba

Nem lehet véletlen, hogy Putyin egyre gyakrabban kritizálja a kommunistákat.

Túl sok közöttük a tábornok, és kevés a sorkatona – így jellemezte az orosz liberális tábor helyzetét Alekszandr Satyilov, az orosz kormány mellett működő pénzügyi egyetem szociológiai és politológiai karának dékánja. Ő nem is vár különösebb sikert azoktól a tárgyalásoktól, amelyeket nemrég kezdett meg az Oroszországban a politikai paletta jobboldalára sorolt demokratikus ellenzék két legismertebb szervezete, a Jabloko és a Népi Szabadság Pártja (Parnasz). A cél, hogy egyesítsék erőiket a szeptember 18-án esedékes parlamenti választások előtt.

A jobb eredmény az lenne, hogy esetleg bekerülnek a parlamentbe. Erre a legutóbbi, 2011-es voksoláshoz képest valamelyest jobb esélyeket kínál, hogy most nemcsak pártlistákról, hanem egyéni körzetekben is választanak parlamenti képviselőket – mindkét ágon 225-225-öt. Vagyis, ha az ötszázalékos bejutási küszöböt nem is érik el, egy-egy jól menedzselt jelöltjükből nagy szerencsével mégis képviselő lehet.

Arra látnak is esélyt az elemzők, hogy a két párt az egymást gyengítő rivalizálást elkerülendő egyezteti egyéni jelöltjeit. Közös listát azonban aligha állítanak. – A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt a tábort szétdarabolják tagjainak ambíciói – mondta a Népszabadságnak Satyilov, míg kollégája, Konsztantyin Kalacsov, a Politikai Szakértői Csoport nevű moszkvai tanácsadó cég vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a Jabloko és a Parnasz azonos (mintegy egyszázalékos támogatottságú) politikai súlycsoportba tartozik, így kevéssé hajlandóak engedményt tenni egymásnak.

 

A Jabloko az 1990-es években a Szovjetunió szétesése után függetlenné vált Oroszország egyik meghatározó, 2003-ig parlamenti frakcióval is rendelkező pártja volt. Egyik alapítója, Grigorij Javlinszkij közgazdász jó ideig a politikai elit csúcsához tartozott, ma azonban csak a szentpétervári városi képviselő-testület tagja. Igaz, pártja – 1990 és 2000 után – két év múlva újra indítani akarja az elnökválasztáson. A Parnasz viszont arra hivatkozhat, hogy a szintén régi köztársasági pártból nőtte ki magát több liberális szervezetet is integráló tömörüléssé. Vezetője, Mihail Kaszjanov 2000–2004 között, vagyis Vlagyimir Putyin elnöksége idején kormányfő volt, és ennek a pártnak volt társelnöke az egy éve meggyilkolt, karizmatikus ellenzéki politikus, Borisz Nyemcov.

Mihail Kaszjanov egy pártrendezvényen
Mihail Kaszjanov egy pártrendezvényen
Sergei Karpukhin / Reuters

– Az ellenzékünket folyamatosan vissza akarják küldeni az 1990-es évekbe, az orosz függetlenség zűrzavaros kezdetéhez – fejtegette lapunknak Konsztantyin Kalacsov. Neki meggyőződése, hogy a szeptemberi választásokon még nincs keresnivalója a liberális ellenzéknek. Hiszen az oroszok túlnyomó többségét most még az az elv vezérli, hogy „csak rosszabb ne legyen". Ám három-ötéves távlatban nőni fog a társadalomban az igény a változásra, ehhez pedig új tematikára, új típusú ellenzékre, új arcokra lesz szükség – vélekedett.

Az ellenzéki képet összetettebbé teszi, hogy az úgynevezett rendszeren kívüliként megbélyegzett, a politikai struktúrába be nem fogadott, hivatalosan pártként be sem jegyzett szervezeteket még nehezebb összefogni. Továbbá, ha közvetve is, de beszáll a harcba a börtönből alig több mint két éve szabadult volt milliárdos, Mihail Hodorkovszkij is. Ő a Nyílt választások program kereté­ben kész támogatást adni ellenzéki képviselőjelölteknek. Az üzletember szerepvállalását azonban igencsak ellentmondásosnak tartják a szakértők. – Egyrészt áldozat, mártír, másrészt külföldön él és volt oligarcha, márpedig a pénzemberekhez még a társadalom liberális körei is hűvösen viszonyulnak – magyarázta Satyilov.

Pedig papíron javíthatja az ellenzéki esélyeket, hogy a gazdasági válság nyomán főleg a városokban, és ott is elsősorban a középosztályban érezhetőek az elégedetlenség bizonyos jelei. Putyin államfői reputáció­ja azonban kevéssé szenvedi meg a gondokat, a problémákért a választók inkább a kormányt és a hatalmi pártot, az Egységes Oroszországot (JeR) teszik felelőssé. Érzik ezt a JeR-ben is, amely a hétvégén tartotta kampány-előkészítő kongresszusát. Az Rbc.ru moszkvai hírportál értesülése szerint a hatalmi párt bírálatának célkeresztjébe nem az esélytelenként kezelt demokratikus ellenzék, hanem a népszerűségüket fokozatosan – nyár óta 6-ról 9 százalékra – növelő kommunisták kerülnek, akiket erősít az Oroszországban a nehéz időszakokban rendre felcsapó szovjetnosztalgia is. Az elemzés szerint nem véletlen, hogy Putyin is egyre gyakrabban kritizálja a kommunistákat, és – tőle eddig szokatlan módon – magát a szovjet állam létrehozóját, Lenint is.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.