galéria megtekintése

Bertalan-éj másnapján

8 komment


N. Kósa Judit

Farkas Bertalanról, a Szovjetunió Hőséről, egyben a Magyar Népköztársaság Űrhajósáról nekem már, amíg élek az fog eszembe jutni, mennyire elképedtem, amikor a késő este lezajlott kilövésének másnapján a kirakatok teli voltak a fényképeivel, sőt úton-útfélen kapni lehetett a kislemezt is, amelyen az űrből sugárzott köszöntő szavai voltak hallhatóak.

1980 májusa volt, épp elvégeztem az általános iskolát, és rendíthetetlenül hittem abban, hogy minden igaz, amit a felnőttek mondanak. Így hát eszembe se jutott, hogy valami suskus lehet a dolog mögött, teszem azt Farkas Bertalan nem is a Szojuz–36 fedélzetén, hanem egy rádióstúdióban szavalta el bizakodással teli szózatát. Egyszerűen csodáltam ezt a gyorsaságot, és mivel akkoriban még magam is űrhajós akartam lenni – esetleg régész –, minden este megnéztem a TV Híradóban, mi történt aznap a Szaljut–6-on. Láttam, ahogy űrhajósunk társával, Valerij Kubaszovval tudományos kísérleteket hajt végre, megtudtam, hogy magyaros ízű űrételeket vitt magával az állomásra, és még akkor is a tévé előtt ültem, amikor bekapcsolódott az Esti mesébe.

Egy hét űrhajózás után többéves országjárás következett
Egy hét űrhajózás után többéves országjárás következett
Bánhalmi János / Népszabadság/archív

Az újságok teli voltak megnyugtató híradásokkal, amelyek azt sugallták, a mi Bertalanunk tökéletes biztonságban van, és éppúgy dolgozik, mintha valami hétköznapi foglalkozást űzne, csak történetesen neki a Földtől háromszáz kilométerre van a munkahelye. „A Szaljut–6 külső burkolata az adott magasságban megfelelő sugárvédelmet nyújt.

 

A csaknem 19 tonna tömegű, 14 méter hosszú űrállomás három, viszonylag tágas helyiségből áll, amelyeknek együttes térfogata több mint 90 köbméter. A legnagyobb (6,7 méter hosszú), két részből álló munka- és lakóhelyiségben összpontosították az űrhajósok életéhez és munkájához szükséges legfontosabb berendezéseket: ezernél több műszert és tudományos berendezést, az egyetlen közös pulton elhelyezett irányítóberendezéseket, a levegő- és víztisztító berendezéseket, a személyzet „hálószobáját", „ebédlőjét", „zuhanyozófülkéjét" és „tornaszereit" – írta ­például a Népszava, amely élen járt a jó hírek közlésében. Érthető: alig egy évvel korábban címlapon hozták a bolgár űrhajós sikeres útjáról szóló diadaljelentést, miközben szegény Georgi Ivanov parancsnokával, Nyikolaj Rukavisnyikovval az életéért küzdött egy meghibásodott űrhajóban.

Mire azonban ez a fotó elkészült, mindez már történelem lett. Farkas Bertalan teljesítette feladatát, majd sikeresen leszállt a kazah sivatagban. Pillanatok leforgása alatt kitüntették mindennel, amivel csak lehetett, és elkezdődött országjárása, amely jó darabig sehogy sem akart véget érni.

Iskolák és téeszek, gyárak és óvodák fogadták tárt karokkal, ő pedig ment, mosolygott és mesélt. 1983 tavaszán, amikor Bánhalmi János lefényképezte, a következő tettei okán került be a lapokba: a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulóján politikai klubot tartott a fiataloknak; az ő nevét vette fel a Pécsi Bőrgyár szállítómunkásaiból alakult szocialista brigád; interjút adott egy nyelvészeti folyóiratnak; az űrhajózási világnap alkalmából a munkásőrséghez látogatott; részt vett a Korunk tudománya előadás-sorozaton, ahol Nemeskürty István a történettudományról, Burgert Róbert a bábolnai termelésről, ő pedig az űrhajózásról beszélt; Fejti György, a KISZ KB első titkára társaságában az NDK-ba utazott egy béketalálkozóra.

Épp tíz évvel később történt egyébként, hogy hozzájutottam egy plakáthoz, amelyiken hazánk „első" űrhajósa, Magyari Béla látható. Azóta is várom, hogy előkerüljön a kislemez, amelyen ő köszönti az űrből az érte aggódó magyarokat.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.