Nem a legmeghökkentőbb alkotás Cseke Szilárd műve, a Fenntartható identitások című installáció az 56. Velencei Képzőművészeti Biennálén. Az első látogatók azonban elégedetten távoztak a csütörtöki megnyitóról. Az identitások állandó elmozdulását szimbolizáló golyók a nemzeti pavilon légterébe függesztett fóliacsövekben pedig zavartalanul vándorolnak.
A Biennále szombaton nyílik majd, ekkor adják át az idei fődíjat is, de az egyes országok kiállítóhelyei már a nagy „aperto" előtt sorra tartják kiállításmegnyitóikat. A miénket Hoppál Péter államtitkár és Balatoni Monika magyar biennálebiztos tartotta csütörtökön, közvetlenül a szomszédos amerikai pavilonban rendezett ünnepség után.
Az idei rendezvény vezérmotívuma a világ jövőjéről, sőt jövőiről való gondolkodás, amelyet az afrikai főkurátor, Okwui Enwezor választott. Ennek megfelelően sok nemzeti pavilonban és a központi csarnokba meghívott számos alkotásban is feltűnik a jelenlegi világ fenntarthatatlanságáról, a katasztrófával fenyegető túliparosodásról, túlfogyasztásról, a világ növekvő szeméthegyeiről szóló világvége-látomás, másfelől pedig, talán éppen az afrikai kurátor miatt a természetközeli életformákat idéző jó néhány munka.
Ilyen a holland pavilonban Herman de Vries alkotása, melynek közepén egyebek mellett egy hatalmas körben kiterítve apró rózsafejek száradnak, mellette a hagyományos gazdálkodás eszközei jelennek meg immár múzeumi tárgyként – kicsit a mi Bukta Imrénk világát idézve. Meghökkentő a skandináv pavilonban a hatalmas, összetört üvegtáblák kompozíciója, Camille Norman Rapture című installációja.
