galéria megtekintése

Barátaink besúgók is voltak

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 12. számában
jelent meg.


Vári György
Népszabadság

Simicska Lajos legújabb hadmozdulata újra feltépte a magyar nemzeti önismeret egyik legsúlyosabb sebét, az ügynökkérdést. Kérdés, hogy a művészi megformálás mivel járul hozzá a traumák oldásához, illetve a társadalmi emlékezet elmélyítéséhez.

Az első irodalmi ügynökbotrány és „feldolgozása” talán Csurka István esete volt. Már akkor látszott, hogy az ügynökakták a politikai manipuláció eszközei lesznek, azóta sincs ez másként. Neki szerencséje volt, hívei megbocsátottak neki. Később nem mindenki kapott kegyelmet a kulturális közéletben.

Az ügynökkérdéssel foglalkozott Cserhalmi Sára 2012-es filmje, a Drága besúgott barátaim. A rendezőnő és a filmben is szereplő édesapja, Cserhalmi György szerint a műalkotások esélye az lehet, hogy ellentartanak a manipulációnak, és segítenek megtalá
Az ügynökkérdéssel foglalkozott Cserhalmi Sára 2012-es filmje, a Drága besúgott barátaim. A rendezőnő és a filmben is szereplő édesapja, Cserhalmi György szerint a műalkotások esélye az lehet, hogy ellentartanak a manipulációnak, és segítenek megtalálni a hiányzó nyelvet a minél többeket bevonó beszélgetéshez
Vertigo Média

Amikor az MDF és Antall József miniszterelnök szélsőjobboldali belső ellenzékévé vált, alighanem kényszerűségből, az események elé vágva leplezte le magát a Magyar Fórumban, egy megrendítő, vallomásos publicisztikában ismerve el, hogy 1957-ben beszervezték. Alighanem ez volt Csurka utolsó szellemi megnyilvánulása, érdemes lenne becses lélektani dokumentumként kezelnünk.

 

A következő Bódy Gábor volt. Ő már régen nem élt, amikor megtudtuk róla, hogy sokat és hosszan jelentett. Filmrendezői tevékenysége fontos része volt a kibontakozó ellenkultúrának, miközben Pesti ügynökként eredményesen segítette a rendszer titkosszolgálatát. 1985-ös öngyilkossága végképp megérthetetlenné tette, miért döntött így. Ez volt a helyzet a hasonlóan tragikus sorsú költővel, Szilágyi Domokossal is, akit a Securitate szervezett be ’56 után.

Tar Sándor író következett 1999-ben, és vele – úgy tűnt – megadatott végre a katarzis esélye.

Kenedi János író lebuktatta ugyan barátját, de először neki szólt róla, és az ügyet levélben megbeszélték az ÉS hasábjain. Kenedi levele így kezdődött, hogy „ne tedd barátságunkat múlt időbe, kérlek”. Aztán Tar nem tudta elviselni a nyilvánossá vált szégyent, önpusztító kétségbeesése gyorsan elvitte a katarzis bekövetkezte nélkül. „Életanyagát” Bán Zoltán András beszélte el helyette Keserű című munkájában nemrég. A szintén lebukott keletnémet ellenzéki, Sascha Anderson ügyének Nádas Péter szentelt heves vitát kiváltó nagyesszét a rendszerváltás után. Az önigazoló moralizálás helyett önvizsgálatot javasolt.

Simicska bombája

„Azt mondtam az illetőnek: nincs harag, jó, hogy szólt, majd kitaláljuk együtt, miket írjon" – nyilatkozta a minap Simicska Lajos Orbán Viktorról, kirobbantva ezzel a rendszerváltás óta kísértő ügynökbotrány-sorozat legújabb epizódját.

Esterházy Péter, megfogadva Nádas tanácsát, kiegészítette a Harmonia caelestist annak Javított kiadásával, miután a történeti levéltárban felfedezte édesapja szorgalmas kézre valló ügynökjelentéseit. Györe Balázs 2012-es könyve, a Barátaim, akik besúgóim is voltak már címével és töredékességével is jelzi a dilemmát, hogy a „lebukás” után kétfelé váló élettörténeteket többé soha nem lehet összeilleszteni. Hasonló kettősség történetét dolgozza fel Andor Mihály 2011-es Szegény Micsinay című könyve egy olyan ’56-osról, aki kis híján meghalt el nem követett forradalmi cselekmények „bevallása” miatt, majd ügynök lett, hogy legalább tartótisztjei odafigyeljenek rá.

Szabó István ügynökaktái már a lendületes, magabiztos önigazolás gépezetét pörgetik fel 2006-ban. Oscar-díjasunk művészet és hatalom viszonyát boncolgató életműve már bevallott mindent – szóltak az érvek. Gyurcsány Ferenc keblére is öleli a rendezőt az aktuális filmszemlén.

A Ttkaink hatalmas tömegeket vonzott
A Titkaink hatalmas tömegeket vonzott
Konyhás István / Népszabadság

Pintér Béla sokak számára katartikus, mások számára túlzónak tűnő 2013-as drámája, a Titkaink azért tud a legközelebb juttatni bennünket a megtisztuláshoz, mert össze tudja kapcsolni a magánbűnöket a közös szégyenünkkel. Át tud vezetni a múltból a jelenbe (Hoffmann Rózsa is megelevenedik a színpadon). Még a visszataszító pedofil ügynököt is igyekszünk megérteni, és így rajta keresztül mások és a saját szörnyű választásainkat is.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.