Az utolsó látogatás

Majd július végén visszatért néhány napra, immár utoljára. Egyebek mellett azért, hogy itt lehessen a róla ekkor megjelenő könyv, az André Kertész Magyarországon című kötet bemutatóján, ahol dedikált is. Az eseményre a Váci utcai, rövid életű Fotóművészeti Galériában került sor, amelyet néhány évvel korábban nyitott a Fővárosi Fotóipari Vállalat egy korábbi esküvői fényképszalonból. Ennek a kis galériának talán legnagyobb eseménye volt a Kertész-könyvbemutató. Várakozó érdeklődők sora kígyózott a bejárat előtt, hogy az új albumot szignáltassák a mesterrel. Ekkor készült lapunk felvétele.

Kertészt ezen az útján egy francia forgatócsoport is elkísérte, amely élete helyszíneiről forgatott filmet. Egyebek mellett Szigetbecsén, a Budapesttől ötven kilométerre eső, Ráckevéhez tartozó faluban, gyerekkora és ifjúkora boldog nyaralásainak színhelyén. Akárhányszor látogatott haza, soha nem hagyta ki, hogy ezt a kis települést felkeresse. Itt szerzett természetközeli élményei, az itteni egyszerű emberekhez fűződő érzelmei meghatározóak voltak művészetére. Azt nyilatkozta: ott tanult meg látni.

Idelátogatott ki a könyvbemutató után ebédre, amelyet a Fekete Holló étteremben adtak a tisztelői. Megtekintette azt a parasztházat is, amelyben leendő múzeumát tervezték. Megnézett még egy régi pincét, és kiment a becsei tóhoz is. Ott készítette az utolsó felvételeit a faluról.

Néhány hónappal később New Yorkban kiválogatta és lenagyította azt a százhúsz felvételt, amelyet Szigetbecsének kívánt adományozni, és hazaküldte őket. A múzeum megnyitását már nem érte meg, 1985. szep­tember 29-én hunyt el. Két évvel később, 1987 májusában nyitott ki az emlékmúzeum. A százhúsz szignált fotóból egy eltűnt a megnyitás előtt, ez azóta is csak másolatban van meg, de a múzeum működik. Mégpedig abban a parasztházban, melyet André Kertész maga nézett ki erre a célra. Állítólag azért ezt választotta, mert gémeskút áll az udvarán.