Pécsen, a festőszakon nem járt el az anatómiagyakorlatra, mert riasztották az emberi holttestek, és hasonló okból nem nézte meg Günther von Hagens plasztinált emberi preparátum szobrait sem Budapesten – meséli magáról Szöllősi Géza. Hozzáteszi: Ez teljesen normális, nem?
Igen, válaszoljuk, normális, bár kissé meglepő hallani az állathússzobrok után, amelyekkel a kétezres évek elején zavarba ejtette a közönséget. Disznóhúsból, marhabendőből és kakastaréjból formázott vaginaszobrai és más, tizennyolc éven felüli húskompozíciói döbbenetes hatással ébresztették rá a nézőt az ember anyagi mibenlétére.
Az első hússzobra egy egyetemi gyakorlaton készült. Úgy kellett önarcképet alkotniuk, hogy maguk nem lehettek azon rajta. Hát megformázta bőrös disznóhúsból a saját portréját. Nem lett tökéletes, de a mű mégis hatott, mert a húsnak nagyon erős a jelenléte. Rájött, hogy ez olyan segítség, amivel előnyt lehet szerezni a kő- és faszobrokkal szemben a drámai hatás tekintetében, mert azok bármennyire kiformáltak is, nem lehetnek olyan hatással, mint az eleven hús.
Viszont ezeket az alkotásokat elég nehéz tárolni a romlandóságuk miatt. A kiállításokon formalinban úszva láthatók. Néhány vaginális mű pedig plasztinálva van, tehát a Hagens által kitalált módszer szerint műanyaggal átitatva. Ezeket otthon, a műhelyében tartja.
