Az Omega túl érdekes ötven éve

– Ír az Omega tagjai között kialakult feszültségekről, ellentétekről is, némelyik zenész kollégájáról alaposan leszedi a keresztvizet. Nem tart attól, hogy megtalálja a bulvársajtó is?

– Az tény, hogy nem rejtettem véka alá, ha úgy gondoltam, hogy valamelyik zenésztársam olyan eszmék mellé állt, amelyek mellett úgy érzem, semmi keresnivalója nem volt, és azt sem titkoltam el, rosszul esik, hogy ötven év után kihagytak a zenekarból. Mindezek ellenére én nem vagyok pálya a bulvársajtónak, nem vagyok haragtartó ugyanis, rendezett körülmények között élek, nem eszem pókokat és nem macerálok lányokat az uszodában, legfeljebb egy dokumentumkötetben őszintén beszélek a múltról. Ha mégis jönnek, jöjjenek. Nem fogok hazudni, de túlozni sem a kedvükért.

– Amikor azt mondja, hogy kihagyták az Omegából, akkor az Omega Oratóriumra gondol?

– Az Oratóriumra, ami korábbi Omega-számok átirata, és amit Omega-koncertként hirdetnek. Mecky (Kóbor János – a szerk.) ezt szóló projektnek tervezte, és először csak templomokban játszották, aztán átkerült szabadtéri színpadokra, most pedig külföldre járnak vele, ahol a közönségnek teljesen mindegy, hogy ki áll a színpadon. Erről keveset beszélnek, pedig eléggé nagy publicitást kapott a dolog.

Mihály Tamás ma Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

– Mihály Tamás is kaphatott volna nagyobb publicitást, amikor az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára megírta az 56 csepp vér című musicalt.

– Amikor 2006-ban a Papp László arénába összehívtuk az újságírókat a nyilvános főpróbára, azt láttuk, hogy bár sok televíziós és nagyon sok újságíró eljött, a sajtó képviselői kezdenek elszivárogni. Kérdeztem a produkció sajtófőnökét: ennyire nem tetszik nekik a darab? Mire ő azt válaszolta: az utcán éppen a televízió székházát ostromolják, már ég az épület, megmozdulások vannak egész Budapesten, tömegek vonulnak, rendőrök oszlatnak. Szóval, elmentek az újságírók, tévések, mert a városban érdekesebbek voltak az események, látványosabbak a díszletek… Mindez aztán el is vitte akkor a média teljes felületét. Nagy visszhangja ennek a darabnak azóta sem volt, de örülök, hogy megírtam, mert sokkal több energiát éreztem magamban annál, mint hogy folyamatosan a Petróleumlámpát és a Gyöngyhajú lányt játsszam a színpadon. Fontos darabok, de az ember egy idő után unni kezdi őket.

– Azóta készített viszont egy saját lemezt Last minute címmel.

– Gondoltam, a fél évszázados turnéra készítünk egy búcsúalbumot, és erre írtam néhány számot, amit hosszú ideig őrizgettem. Amikor az Omega új zenészekkel, Molnár Gyuri és nélkülem elkezdte azt a bizonyos Oratóriumot játszani, megértettem, hogy nem lesz új lemez, és zenész barátaimmal, Presserrel, Horváth Charlie-val, Somlóval, Pásztor Annával, Meződi Faterral és másokkal elkészítettük a Last minute albumot, ami szerintem nagyon jó lett. Sajnálom, hogy így alakult, mert van rajta néhány dal, ami az Omegának nagyon jól állt volna. Én úgy gondolom, a pályafutást egy nagy búcsúkoncerttel illik lezárni, nem kell addig játszani, amíg az embert lábbal előrefelé ki nem viszik az öltözőből.