galéria megtekintése

Az Omega túl érdekes ötven éve

Az írás a Népszabadság
2014. 11. 17. számában
jelent meg.


Trencsényi Zoltán
Népszabadság

Basszus! Omega! címmel írt könyvet az Omega együttes basszusgitárosa, Mihály Tamás. A kötet tapintatos összefoglalása az elmúlt évtizedeknek, a zenekar és a magyar rockzene több mint ötvenéves történetének, de elolvasása után sokan meglepődnek majd, és valószínűleg lesznek néhányan olyanok is, akik megsértődnek.

– Miért ír egy aktív zenész visszaemlékezéseket?

– Az Omega, az Illés, a Metró és az LGT túlságosan felforgatta a fiatalság életét, gondolkodásmódját, túl érdekes az elmúlt ötven év, túl érdekes figurák a zenészkollégák, és túl érdekesek a történeteik ahhoz, hogy mindezeknek ne maradjon írásos nyoma. Tudom, hogy ez a könyv nem a Thomas Mann-kötetek mellett kap majd helyet a polcon, de egy, az Omega nézőpontjából és saját látószögemből megírt korrajznak mindenképpen érdekes lehet. Én csak egy hobbiíró vagyok, és ezért úgy gondolom, nem is illet meg olyan tisztes díjazás, mint amilyet a valódi írók érdemelnek. De mert ilyen díjazást kapok, a jogdíjam felét a Gyermekétkeztetési Alapítványnak ajánlom fel. Drága, túlfizetett, hozzám hasonlóan botcsinálta író „celebtársaimnak” üzenem: lehet csatlakozni!

 

– Ír az Omega tagjai között kialakult feszültségekről, ellentétekről is, némelyik zenész kollégájáról alaposan leszedi a keresztvizet. Nem tart attól, hogy megtalálja a bulvársajtó is?

– Az tény, hogy nem rejtettem véka alá, ha úgy gondoltam, hogy valamelyik zenésztársam olyan eszmék mellé állt, amelyek mellett úgy érzem, semmi keresnivalója nem volt, és azt sem titkoltam el, rosszul esik, hogy ötven év után kihagytak a zenekarból. Mindezek ellenére én nem vagyok pálya a bulvársajtónak, nem vagyok haragtartó ugyanis, rendezett körülmények között élek, nem eszem pókokat és nem macerálok lányokat az uszodában, legfeljebb egy dokumentumkötetben őszintén beszélek a múltról. Ha mégis jönnek, jöjjenek. Nem fogok hazudni, de túlozni sem a kedvükért.

– Amikor azt mondja, hogy kihagyták az Omegából, akkor az Omega Oratóriumra gondol?

– Az Oratóriumra, ami korábbi Omega-számok átirata, és amit Omega-koncertként hirdetnek. Mecky (Kóbor János – a szerk.) ezt szóló projektnek tervezte, és először csak templomokban játszották, aztán átkerült szabadtéri színpadokra, most pedig külföldre járnak vele, ahol a közönségnek teljesen mindegy, hogy ki áll a színpadon. Erről keveset beszélnek, pedig eléggé nagy publicitást kapott a dolog.

Mihály Tamás ma
Mihály Tamás ma
Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

– Mihály Tamás is kaphatott volna nagyobb publicitást, amikor az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára megírta az 56 csepp vér című musicalt.

– Amikor 2006-ban a Papp László arénába összehívtuk az újságírókat a nyilvános főpróbára, azt láttuk, hogy bár sok televíziós és nagyon sok újságíró eljött, a sajtó képviselői kezdenek elszivárogni. Kérdeztem a produkció sajtófőnökét: ennyire nem tetszik nekik a darab? Mire ő azt válaszolta: az utcán éppen a televízió székházát ostromolják, már ég az épület, megmozdulások vannak egész Budapesten, tömegek vonulnak, rendőrök oszlatnak. Szóval, elmentek az újságírók, tévések, mert a városban érdekesebbek voltak az események, látványosabbak a díszletek… Mindez aztán el is vitte akkor a média teljes felületét. Nagy visszhangja ennek a darabnak azóta sem volt, de örülök, hogy megírtam, mert sokkal több energiát éreztem magamban annál, mint hogy folyamatosan a Petróleumlámpát és a Gyöngyhajú lányt játsszam a színpadon. Fontos darabok, de az ember egy idő után unni kezdi őket.

– Azóta készített viszont egy saját lemezt Last minute címmel.

– Gondoltam, a fél évszázados turnéra készítünk egy búcsúalbumot, és erre írtam néhány számot, amit hosszú ideig őrizgettem. Amikor az Omega új zenészekkel, Molnár Gyuri és nélkülem elkezdte azt a bizonyos Oratóriumot játszani, megértettem, hogy nem lesz új lemez, és zenész barátaimmal, Presserrel, Horváth Charlie-val, Somlóval, Pásztor Annával, Meződi Faterral és másokkal elkészítettük a Last minute albumot, ami szerintem nagyon jó lett. Sajnálom, hogy így alakult, mert van rajta néhány dal, ami az Omegának nagyon jól állt volna. Én úgy gondolom, a pályafutást egy nagy búcsúkoncerttel illik lezárni, nem kell addig játszani, amíg az embert lábbal előrefelé ki nem viszik az öltözőből.

Névjegy

Mihály Tamás 1947-ben született Budapesten, édesapja Mihály András zeneszerző. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola gordonka szakán tanult. Ott ismerte meg későbbi zenésztársát, Presser Gábort. Játszott a Scampolo és a Non-Stop együttesben, majd 1967-ben csatlakozott az Omegához. Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, basszusgitáros.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.