Hát ez a kupola? Ez hogy kerül ide? – még ki se nyitottam Tomsics Emőke könyvét, a Budapest Atlantiszát, máris leragadok egy képes rejtvény mellett. Az épülő régi Erzsébet híd pesti környezetét ábrázolja a címlapra került fotó, a pillér formájú állványerdő balján a Belvárosi templom, jobbján az Osztálysorsjáték palotája áll. Mögötte pedig, úgy nézem: a Duna utcában egy csillogó hagymakupola vonzza a tekintetet.
Az előző századfordulón járunk, a „régi Pestet" már nagyrészt lebontották, de hát ilyen égbe szökkenő épület, efféle pazar kupolával nem is létezhetett a barokk Rózsa tér–Sebestyén tér környékén, ahová a rejtélyt tippelem. Netán egy olyan házhoz tartozna, amely a második világháború után esett áldozatul a dózernek? Akad abból is bőven: a ma Március 15. térként ismert pusztaság a híd jobbján egykor pompás palotákkal volt tele. Aztán egyszer csak megtalálom: a kupola egy másik fotón odalátszik a Kossuth Lajos utcára, azonosítható, hogy a déli Klotild-palotával átelleni házat ékesíti. Ez a Takáts-ház, egy gazdag csemegekereskedő építtette, aki a legenda szerint a vagyonát akarta fitogtatni a csillogó kupolával. Az épület kétéves volt, amikor a fotó készült, és áll ma is, igaz, a díszei valamelyest megfogyatkoztak. De a tető alatt látható elefánt meg az alsó szintet egykor bérlő Zsolnay-üzemre utaló fazekasfigurák legalább megmaradtak.
A kupola körüli nyomozásom mindenesetre alátámasztja, sőt – a XX. századi változások tekintetében – ki is tágítja Tomsics Emőkének azt az állítását, hogy bármilyen furcsán hangozzék is, Pest történelmi belvárosát megdöbbentően kevéssé ismerjük. A szerző egyik tétele éppen ez, hogy a kortársak szemében a zegzugos, ódon, középkorias hangulatot árasztó városrész semmiféle értéket nem képviselt, és ha Toldy László főlevéltárnok 1894. december 9-én nem hívja fel a városi tanács figyelmét, hogy legalább fényképeken meg kellene örökíteni a részben már lebontott negyedet, akkor valószínűleg semmilyen dokumentum nem állna rendelkezésünkre az elpusztított utcákról. Így viszont kiküldték Klösz Györgyöt, aki a kisvárosias terek és a girbegurba utcák mellett rögzítette magát az elmúlást is: és a megbontott tetőket, a végeladást hirdető cégéreket és a köztük számkivetettként tébláboló polgárokat.
