Talán a hatvanadik évfordulóra készülhetett a fénykép? 1979. június 23-án senkinek nem jutott eszébe külön megünnepelni a hatvanéves első írott magyar alkotmányt, pedig az akkori hatalom még láthatott benne ünnepelnivalót. Ennek a napnak soha senki nem tulajdonított különösebb jelentőséget.
Annyira nem, hogy a Tanácsköztársaság hatvanadik évfordulójára kiadott, Új szavakat hallasz című csinos kötet kronológiájában említés sem tétetik az új világrendet meghatározó Alkotmány megszületéséről. A világtörténelem második szocialista alkotmányáról. 1979. június 23-án a Népszabadság nem foglalkozott a '19-es eseményekkel.
Március 21-én persze igen. Jutott rá nyolc oldal. Beszámoló a parlamenti díszülésről, az ünnepi beszédekről, a baráti országok vezetőinek üzeneteiről, a szovjet vezetőkéről pláne; volt történelmi összefoglaló, visszaemlékező veterán is akadt. Két oldalas fotóösszeállítás: tömeggyűlések, május elseje, tanárok országos gyűlése, a proletárdiktatúra vezetői a lelkes nép körében, hősiesen harcoló vörös katonák, boldog gyerekek, akikre végre rámosolygott a történelem.
Lehet, hogy ehhez az összeállításhoz készült eredetileg ez a kép is? Komolyan gondolta valaki, hogy ez így mond valamit az olvasónak?
Mindenesetre a lapban nem volt benne. (Viszont volt benne egy hirdetés: Color star televízió 20.300 Ft. 24 havi hitelre. Ez szíven ütött. Ez az ár akkor nagyjából féléves átlagfizetésnek felelt meg. Ma félhavi átlagfizetésért ezerszer jobb tévét kapni ezerszer több műsorral. Lám csak, nem vénültünk meg hiába!)
|
A '19-es alktomány első oldala
Népszabadság/archív |
A mi híres íratlan ezeréves történeti alkotmányunk, melynek „vívmányaival összhangban" kellene alkalmazni a XXI. században a ránk nyomorított Alaptörvényt vagy micsodát, a rendi Magyarország felbomlása óta nem igazít el a világon semmiben. Íratlan alaptörvénnyel kizárólag az angolszász precedens jog boldogul el a polgári világban. A kontinensen a francia forradalom után minden komoly országban szépen megírták a hatalom korlátait és a polgár jogait meghatározó alkotmányokat, csak nálunk nem. Erre a kínos hiányosságra volt és lett büszke a magyar. (Már amelyik.)
Az írott alaptörvény tehát 1919-ben régi és súlyos hiányt pótolt. Viszont a pótlás a hiánynál is sokkal súlyosabb volt. A mindenható Forradalmi Kormányzótanács a proletárdiktatúra kikiáltása után rögvest összetákolt diktatórikus eljárásban egy ideiglenes alkotmányt, melynek kiadása után pár nappal már le is bonyolították az új alaptörvénynek megfelelő tanácsválasztásokat.
Erről van kép a fent említett 1979-es összeállításban azzal az aláírással, hogy „Magyarország vagyontalanainak első általános és titkos választása". A választás vidéken sok helyütt egyáltalán nem volt titkos, de az kétségtelen, hogy minden 18 éven fölüli vagyontalan férfi és nő szavazhatott, ha nem volt kereskedő, egyházi személy és nem fosztotta meg a bíróság a szavazati jogától.
A burzsuj persze nem szavazhatott, de a vagyontalanok sem mentek sokra a szavazati jogukkal, mert csak az egyesített munkáspárt jelöltjeit választhatták meg. Az ideiglenes, majd a végleges alkotmány csupán annyit árult el, hogy a szavazás „a jelöltek nevét tartalmazó listák leadásával történik". De hogy azok a listák miként állnak elő...
Nincs a világon alkotmány, mely nemzeti kisebbségeknek több jogot biztosíthatna, mint ez. Az 1919-es alkotmány semmiféle különbséget nem tett az ország különböző nemzetiségű polgárai között.
Kun Béla már a proletárdiktatúra kikiáltásakor leszögezte, nem képzelik, hogy egyedül meg tudnak állni az antanttal és szövetségeseivel szemben. A forradalmi kísérlet arra a meggyőződésre épül, hogy világforradalmi helyzet van, és pillanatokon belül mindenfelé kitörnek majd a proletariátus forradalmai. Június 14-én Kun Béla azzal nyitotta meg a szövetséges tanácsok országos gyűlését, hogy „Jön a nemzetközi proletárforradalom!" „Nem fognak tudni bennünket vérünkbe fojtani, mert mi fojtjuk vérébe mindazokat, akik a magyarországi Tanácsköztársaságot meg akarják semmisíteni."
Mint tudjuk, a kettő nem zárta ki egymást. Ők is vérbe fojtottak, meg őket is. Minden egyébben igen, de vérben és fojtásban nem volt hiány.
Amikor a szövetséges tanácsok gyűléseztek és alkotmányoztak, a Tanácsköztársaság sorsa lényegében már eldőlt. Lenin június 18-án megüzente, hogy ők sajnos nem tudnak segíteni. Szerte az országban lázadások törtek ki, szerveződött az „ellenforradalom". Az alkotmány megszavazásának napján is buzgón gyakorolták a vérbe fojtást a Duna-Tisza-közén a proletárdiktatúra statáriális bíróságai és különítményei.
Azon a napon érkezett meg Foch marsall ultimátuma is, amit másnap elfogadtak. Ezen a másnapon tört ki a fővárosban a monitor-lázadás. A vörös hadsereg bomladozott, egyre csekélyebb volt a harci kedv, a katonák szép lassan haza szállingóztak. A '19-es alkotmány élt másfél hónapot.
Nincs a világon alkotmány, mely nemzeti kisebbségeknek több jogot biztosíthatna, mint ez. Az 1919-es alkotmány semmiféle különbséget nem tett az ország különböző nemzetiségű polgárai között. Nyelvhasználat és minden egyéb tekintetben (elvileg) éppen úgy kezelte a ruszinokat, mint a magyarokat.
Ami nem is csoda, hiszen egyrészt nemzetállamtagadó, internacionalista alkotmány volt, másrészt a soknemzetiségű Szovjet-Oroszország 1918-as alkotmányának mintájára készítette Rónai Zoltán igazságügyi népbiztos, harmadrészt pedig azzal a céllal készült, hogy a világforradalom nyomában mindenfelé megalakuló tanácsköztársaságok szövetségébe be lehessen kapcsolódni vele.
Horthy Miklós királytalan királysága államjogi provizórium volt. Tisztázatlan államformára nem lehet alkotmányt szabni, nem is próbálkoztak vele.
1949-ben pedig már ismét csak a kommunisták alkotmányozhattak. A '19-es alkotmány sokkal őszintébb volt, mint a '49-es. Nem írogattak bele mindenféle emberi jogot, melyek érvényesülését egyébként kizárták. A kizsákmányolás radikális felszámolása tekintetében is sokkal egyértelműbben fogalmaztak. Ellenben a '49-es alkotmány már nem ködösített a párturalommal és a választásokkal kapcsolatban. A '19-es alkotmányban a párt szó elő sem fordul. A '49-es leszögezi, hogy a munkásosztály nevében a Párt gyakorolja a hatalmat, és a választásokon kizárólag a Párt által irányított Hazafias Népfront állíthat jelölteket.
Hetven évvel az első, negyven évvel a második írott alkotmány után megszületett az első demokratikus, polgári alkotmány is. Az első és a második kommunista alkotmány megszületése között harminc év telt el. Ha az első és a második demokratikus alkotmány között sem telik el több, akkor már csak öt évet kell várnunk. És akkor majd együtt ünnepelhetjük az új alkotmányos demokráciánk születését az első alkotmányos diktatúránk bukásának centenáriumával.
De szép lesz!
