Valaha minden háztartásban ott csücsült Ráth-Végh István valamelyik könyve polcon, mint elmaradhatatlan berendezési tárgy. Szórakoztató írások az emberi butaságról, babonákról, a cenzúráról és a kínzókamrákról. Talán ennyi a magyarázat, ezért jutott a Fekete krónika Pajer Róbert eszébe, amikor valamit forgatni akart.
Hogy miért pont Pajer Róbert akar forgatni valamit – na, ez már sokkal nehezebb kérdés. Megy a késő éjszakai rémtörténet az M1-en, ezer sebből vérzik, de az ezerből a legnagyobb a rendező. Az egész videós képalkotás, ostoba, kifejezéstelen fények, felső kameraállások, és valami fölfoghatatlan szappanoperás hangulat.
Nyilván nem tömték ki a stábot pénzzel, de azért kirepültek Loudunba, hogy Mécs Károly ott mondja föl a narrátor szövegét a híres ördögűzési történethez. Meglepő módon napszemüveg van a neves színészen, illetve utóbb kiderül, hogy csak fényre sötétedő lencse, mindenesetre különös a kezdet, valaki beszél hozzánk, akinek nem látjuk a szemét.
