Eleinte úgy tűnik, ennél nagyobbat aligha tévedhetett volna. A vadidegenné vált világban eleinte alkalmi munkákból kénytelen fenntartani magát, hajléktalanok és migránsok között tengődik, később egy fordítóirodából hajtják el, mondván, hiába kiváló szakember, a priusz csak priusz. Még később paradicsomkereskedőkhöz veti a sorsa, de kiderül, hogy e derék emberek voltaképpen bruttó drogdílerek, akiknél nincs maradása. Sorsa csak akkor fordul jobbra, amikor egy munkaközvetítő iroda közreműködésével egy előkelő francia házaspárhoz költözik, mindenesként. Nyelvtudása révén hamar megtalálja a helyét és megkapja a rég vágyott respektust. A házaspár annyira barátjaként kezeli, hogy még egy diplomatabálra is magával viszi, természetesen a helyi dresszkódnak megfelelő öltözetben. Itt szúrja ki egy jómódú zöldségesné, aki eltökéli, hogy hozzá adja a lányát, vallván, hogy egy idősödő diplomatánál aligha kell jobb vő. Igen ám, de a hivatkozott paradicsomárusok hamarosan újra felbukkannak, megzsarolják, sőt nyomatékul még be is törnek a franciákhoz, minden gyanút reá terelve. Ezt már nem bírja tovább Fekete Péter, mászna fel a turulmadárra – amikor váratlanul felbukkan a zöldségesék szép Rozalindája, és lebeszéli az ugrásról. A film utolsó jelenetében kart karba öltve távoznak, nyitva hagyva a nagy kérdést: ismét csaló áldiplomata lesz-e Péterünk, vagy marad egyszerű, de becsületes ember.
Mindez természetesen csak az első rész tartalma, a színművész-forgatókönyvíró érthetően nem akarta, hogy tovább szpojlerezzünk, vagyis előre lelőjük a csattanót.
A színész vágya
Harsányi Gábort, mint elárulta, három motívum inspirálta a folytatás megírására. Egyfelől érdekelte, mi lesz a főszereplővel, ha kijön a börtönből, másrészt számos hasonlóságot látott hatvanas évek és napjaink körülményei és problémái között, mindenekelőtt pedig szeretett volna még egyszer valami maradandót alkotni, legalább olyan maradandót, mint amilyen a 1972-es alakítása volt, élete egyik legkedvesebb szerepében.
Sötét ruhás fiú
A Pesti Színházban szeptember 6-án újra bemutatják a Fejes-kisregényből készült musicalt. Az 1977-es premieren a Vígben Hegedűs D. Géza, Halász Judit és Kútvölgyi Erzsébet nyújtottak feledhetetlen alakítást, a zenét Presser Gábor szerezte. A darabot most Szász János rendezte újra, a főbb szerepekben Wunderlich Józsefet, Tornyi Ildikót, Börcsök Enikőt és Bata Évát láthatja a publikum. A tudathasadt lakatost (a Sötét ruhás fiút) az eredeti terv szerint Stohl András játszotta volna, aki azonban már a próbák kezdetén, májusban jelezte: mégsem vállalja a szerepet, mert az nem neki való.
Harsányi eddig csak lapunknak beszélt a tervéről. Azt is megtudtuk, a forgatókönyvből háromrészes sorozatot remél. Hogy kiket látna szívesen partnereiként, azt természetesen tudja, de egyelőre nem kötötte az orrunkra. A folytatás ötletére, egy évekkel ezelőtti találkozás alkalmával Fejes Endre is áldását adta. A múlt héten 92 évesen elhunyt író, a II. világháború utáni magyar irodalom korszakteremtő alakja volt. Körülbelül 15 éve nem jelent meg a nyilvánosság előtt, hiányzott is nagyon a kultúrából – teszi hozzá szomorúan Harsányi.
Filmek Lindától Viktorig
A börtönből szabadult Viktorról szóló reménybeli sorozat producere, Koltai Péter a hárommal szemben viszont tizennégy epizódot lát maga előtt pillanatnyilag. Koltai – aki olyan népszerű tévés produkcióknál működött közre,mint a Linda, a Privát kopó és a Faustus doktor – kiváló dramaturgiai eszközökkel szerelt, borzasztóan aktuális munkának tartja a forgatókönyvet. „Ráadásul remekül beletalál korunk közéletébe a témája is, a stílusa is” – mondja a producer.
Feltételezi, hogy többen meglepődnek majd azon a tényen, hogy a forgatókönyvet egy színész írta, de szerinte ez nem jelent problémát. Koltai a mű szinopszisát már beadta a közmédiának, várja a választ. Esélylatolgatás helyett megjegyezte: az új nemzetközi trend szerint a jelen a tévésorozatoké.
Az eredeti bűnügy
Fejes Endre kisregénye és a Szőnyi G. Sándor rendezte 195 percnyi tévéfilm valós bűnügyön alapult. Szöllősi György csepeli munkás megölt egy fiatal lányt, miután görög diplomatának adva ki magát, elcsábította.
A fiatalembert lincshangulatú, nyilvánosság előtt zajló tárgyaláson halálra ítélték. Fejes felkérést kapott a regényre, két évig nem fogott hozzá, majd egyszer csak meglátta a szörnyszülöttnek tekintett fiú történetében a kilátástalanságot és az elesettséget. Nádas Péter, aki újságíró-gyakornokként látta a tárgyalást, annak idején úgy fogalmazott, a vérszomjas bűnözőre kíváncsi közönség volt valójában vérszomjas.
