A búcsúelőadás a Lear király volt Básti Lajos főszereplésével. Erősen él Kadelkában az az este. Ő engedte le utoljára a függönyt. Arra is emlékszik, az egész társulat a színfalak mögött siratta az épületet. Gelley Kornél zárta az előadást. Az utolsó mondatoknál a sírással küszködött, a bohócot játszó Kálmán György súgott neki.
Hosszú, tüntető tapsorkán zárta az előadást.
Sokan úgy tudják, március 15-én robbantották fel az épületet, a jelenlegi Nemzeti is ezt vette alapul megemlékezésénél. Tévedés, mondja Kadelka, abban a politikai rendszerben kizárt, a jeles dátum miatt az botrány lehetett volna. A színházi világnapon (ezt akkor még nem úgy ünnepelték, mint most), március 27-én kezdődött a bontás, és több robbantás követte. (Ezt a dátumot erősítették meg a kordokumentumok a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményéből.) A társulat az EMKE étterem emeletén nézte zokogva, átkozódva, ahogy leomlik a homlokzat.
|
Gobbi Hilda (szobra) az új Nemzeti parkjában a régi Nemzeti székéből nézi a felrobbantott homlokzatot
Fotó: szinhazkolonia.hu |
Az 1400 nézőt befogadó épületből mindenki vitt magának emléket, ki-ki vérmérséklete szerint. Gobbi Hilda visegrádi nyaralójába beépíttetett sok elemet, Kadelka angyalfejet és az előcsarnokbeli „Dohányozni nem szabad” táblát hozta el, amelyet az új Nemzetinek adományozott. A Hevesi téren 1994-ben mondott fel Kadelka: „1960-ban az ország első színházába szerződtem, mikor eljöttem, a Nemzeti már csak a Rottenbiller utca felől volt az első.”
De van-e szükség Nemzeti Színházra?
Ezt a kérdést már sokan feltették, de a válaszban nincs konszenzus. Az ellenzők szerint azért jött létre 1837-ben, hogy legyen állandó magyar nyelvű színháza az országnak, most ebben nincs hiány. A politikusoknak csak a „nemzeti” része kell, a színház nem érdekli őket.
A pártolók viszont azt mondják, a legtöbb országnak van nemzeti színháza, míg a magyarok nemzeti társulata átmeneti helyeken játszott majdnem 100 évig. (De vajon miért van több vidéki nemzeti színházunk?) Ha az a szempont, hogy ez az ország reprezentatív helye, legjobb színháza, legjobb színészekkel, ki merne megesküdni arra, hogy ez valaha az volt. Hogy nem jobb a Katona, az Örkény vagy a régi Krétakör. Ha az a kívánalom, hogy a Nemzeti kapja a legmagasabb állami támogatást, akkor példálózzunk a drága műfajú, két játszóhellyel bíró operaházzal, amely hatszor annyi pénzből gazdálkodik. Igaz, a Nemzeti büdzséje több, mint az összes független társulatra jutó pályázati pénz.
