Három: a türbe jelen állapotában nem mond túl sokat sem a belföldieknek, sem a külföldieknek, csak az értőknek és a zarándokoknak. Viszont sokat mondhatna, idegenforgalmi és kulturális értéke emelkedne, ha korszerű múzeum kötődne hozzá, és a szelleméhez, jelentőségéhez méltó környezetbe kerülne.
Négy: Törökországnak ez fontos ügy, ezért rendezték meg nemrég Gül Baba emléknapját, és van rá esély, hogy jelentős részben az ő pénzükből gazdagodjon Budapest.
|
| Gül Baba türbéje ma - Móricz Simon/Népszabadság |
Ám az esélyben veszély is van. Törökország fél évvel ezelőtt kulturális intézetet nyitott nálunk. A Gül Baba-emléknapot is ez az új Yunus Emre Intézet rendezte. Délelőtti konferenciával, délutáni türbelátogatással, esti koncerttel. A türbénél a nagykövetség munkatársa, Caglar Fahri Cakiralp elmesélte, milyen terveik lennének. Februárban, amikor Abdullah Gül, török köztársasági elnök idelátogatott, alá is írtak erről egy megállapodást. A kilencvenes évek derekán is járt erre török elnök, abból is profitált Gül Baba. Akkor újították fel utoljára a türbéjét, de azért az időjárást nehezen tűrő anyagok miatt ma ismét aktuális lenne egy felújítás.
Ez most már összekapcsolódna az egész terület átalakításával. Régészeti feltárást végeznének, parkot, szökőkutat és a türbe körüli egykori temetkezőhelyre emlékeztető szimbolikus sírkertet alakítanának ki, múzeumot létesítenének a türbe mellett. Ez a két ország közös projektje lenne.
Egyelőre minden vázlatos és ideiglenes, de azért a kerület lapjában már mutogatják a látványterveket. Ez a múzeum akkor lesz jó, ha tükrözi a kor minden ellentmondását, a sok titkot és bizonytalanságot, ami a korabeli szereplőket és Gül Baba személyét körülveszi, s mindazokat a képzeteket, vágyakat, amelyek a Gül Babáról szóló legendákat éltetik.
A pénz akkor lesz kidobva, ha ideologikus, kincstári változatot rendel, aki adja. Amit az emléknapon megszólaló hivatalos török személyiségektől hallottunk, arra utal, van rá készség, hogy egy ideológiailag és diplomáciailag kényelmes Gül Babát emeljenek hivatalos történelmi alakká, aki egy háborús korban a béke embereként, mindkét néptől tisztelve és közszeretve élt Budán egy évtizedig Mohács és Buda elfoglalása között, egy különösen békés szekta tiszteletre méltó bölcseként.
|
A rejtélyes Gül baba sírja
Móricz Simon / Népszabadság |
Lehet, hogy így volt, lehet, hogy másképp. Például úgy, hogy épp Buda elfoglalására érkezett meg Gül Baba, s rögvest meg is halt. Tán épp a harcokban kapott halálos sebet, tán a török győzelem hálaadó ceremóniáján érte a vég a dzsámivá átalakított Mátyás-templomban. A bektasi rend, melynek dervisei közül Gül Baba kiemelkedett, szorosan együttműködött a janicsárokkal. Békésen műveltek földet, ipart, szúfi művészetet, a földi és égi szerelmet összejátszó költészetet, de olykor harcoltak is lelkesen. A rend harcosságának jelképe, a fakard a türbe falán is ott lógott egy időben.
Sokáig mindent elhittek a Gül Babát halála után százhúsz évvel megjelenítő Evlia Cselebinek, aztán nem hittek el semmit: hogy a török kori Buda jeles monográfusa, Fekete Lajos úgy vélte, Gül Baba nem is létezett. Mások szerint több személyből lett összegyúrva.
Az esti koncerten fellépett Kobzos Kiss Tamás, a Canlar trió és Guessous Majda Mária (röviden Mesi). A török zene iránt elkötelezett magyar előadók legjobbjai. Az ő zenéjük eleven volt és megragadó. Ellenben a török kultuszminisztérium által alapított, kvázi hivatalos Történelmi Zenei Társulat mintha múzeumi tárlóban ült volna. Halott zene, a közönséggel kommunikálni képtelen együttes, lezárt kor kincstári reprezentációja. A koncertet záró közös „örömzenéléshez” sem tudták hozzáadni a maguk örömét, mert nem volt nekik. Kincstári keretbe kerültek, ami kizárja a zenéből (is) az életet. És azt aztán a történelemből is ki lehet zárni, Gül Baba türbéjétől is el lehet szigetelni. Ha arra van igény.
