Somogyi Zsolt tulajdonos előtt már hosszú évekkel előtt világossá vált, hogy nyugaton számos nagy múzeum egészen merészen és játékosan bánik legféltettebb kincseivel, azaz nem riad vissza, hogy a üzleteiben (art shopjaiban) a legtriviálisabb tárgyakra is rárakatja a remekműveit. A Victoria és Albert Múzeum (voltaképpen a londoni iparművészeti) például minden további nélkül pompás konyharuhát csináltatott egy tőlünk kölcsönkért Vaszary-faliszőnyeg nyomán. Nálunk ezzel egyelőre nemigen próbálkoznak.
Részint a konzervatívabb szemlélet, részint az ötlethiány, de főleg a pénzszűke miatt. A Museum Maniát ilyenformán tehát egyfajta hiánypótló, kihelyezett múzeumi boltnak szánta az egyébként történész-muzeológus ötletgazda, aki maga készíti tárgyait.
|
A Museum Mania és tulajdonosa: Somogyi Zsolt
Móricz-Sabján Simon |
A februárban nyílt kereskedés kirakatában elsőként lenyűgöző, 18 × 24 cm-es méretben falra akasztható, paszpartuzott jelmezterv-reprodukciók vonták magukra soha nem lankadó figyelmünket. Azok közül is főleg három, amely egyazon mesejátékhoz, a Csodatükör című alkotáshoz készült 1937-ben; az egyiken egy pazarul felszerelt népelem, bizonyos Magyar István látható tükörországi tartózkodása idején, a másikon egy Katalin nevű menyecske, akit Parasztországba sodort
a jó sorsa éppen, a harmadikon pedig egy sejtelmes selyemben himbáló fekete táncosnő, nem tudni, hol. A három rajz a kiváló grafikus, iparművész és pedagógus Jaschik Álmos munkája, akit sok más mellett Kovács Margit egykori mestereként és a színpadi makettépítés oktatásának honi bevezetőjeként tisztelhet az utókor.
Arrébb remek, 1916-os keltezésű Pierrette-jelmeztervet csodáltunk meg, amelynek extra érdekessége, hogy kimondottan Dohnányi Ernőné Galafres Elza számára készült, egy zenés-táncos darabhoz.
Az attrakciók között számos háború előtti, turisztikai célú mestermunkát is megfigyelhettünk, részint plakátrepróként, másrészről bögredíszként, továbbá hűtőmágnesként, valamint poháralátéteteken, különféle méretű táskákon, dossziékon, mi több, bébipartedlin is. Az egyik leggyakrabban felbukkanó ábrázolat a korszak legnagyobb plakátművészei között számon tartott Konecsni György art deco Budapest-promója (1936), amely szűkebb hazánk fürdőváros mivoltát domborítja ki egy pohár vízzel mutatkozó hölgy bevonásával, a másik az ugyancsak jó hírnevet szerzett ifj. Richter Aladár remek hangulatú halászbástyás kompozíciója.
Kedvencünk a vészkorszakban eltűnt Süss-Svéd István kompozíciója, amelyen egy vészjóslóan komor cerkóffal kell farkasszemet néznünk, például egy puzzle-n. Kedvtelve nézegettük a Basch Árpád szecessziós női portréival ékesített söralátéteket, az ipariskola zománcművészeti szakosztályának 1911. évi vizsgamunkáival színesített bögréket, a (mások mellett) Mallász Gitta képzőművész, úszóbajnok és háborús embermentő népies kiskópéjával szerelt memóriajátékot és a kalászos búzaszálakra támadó egerekkel dekorált hátizsákot is.
Múzeum kerestetik
Somogyi Zsolt szívesen tágítaná beszerzési forrásainak körét. Mindenekelőtt a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum, a Róth Miksa-emlékház és a Molnár C. Pál Múzeum, vagy kisebb múzeumok közreműködését remélné.
