Mindketten állami és EU-s pénzből tanulnak németül. Djibril autószerelő szeretne lenni, Rezah még nem tudja.
És amikor a „második hazáról” kérdezik őket, hasonlókat mondanak,mint Reviczky Zsolt képei a berlini Collegium Hungaricum kiállítótermében. Sokszor érzik magukat úgy, mint az a fekete kamasz fiú, aki keresztbefont karjába zárva álldogál az európai menekültpolitika elleni tüntetésen. Vakítóan fehér ballonkabátjával egyszínű baseballsapkát visel. Tekintetét csészealjnyi lencséjű napszemüveg takarja. Hivalkodó, mégis szégyenlős. Érte demonstrálnak; mégis minden porcikájában kilóg a pirospozsgás arccal kiáltozó német aktivisták közül.
Jóval kevésbé emlékeztetnek arra a fekete nőre, aki dacos homloka alól fölfele nézve elszánt határozottsággal fúrja a tekintetét a nála fejnyivel magasabb fehér fiú arccsontjába. Elszántak ők is, de nem magabiztosak.
Reviczky Zsolt a Moholy-Nagy László fotóművészeti ösztöndíjjal, az NKA támogatásával jött nyáron két hónapra Berlinbe. Bevándorlókat és menekülteket fényképezett.
– Kiket másokat? – hangozhatna a fanyar válasz. Mert témája első hallásra roppant hálásnak tűnik egy olyan városban, melynek három és fél milliónyi lakója közül majdnem egymillióan első és második generációs bevándorlók.
Hálás? Mert kézenfekvő?
Dehogy. Hiszen épp ezért veszélyes. Mert túl tágas a kapu és széles az út a sarkított vélemények és közhelyes megoldások mezejére. És elég egyszer fekete vagy fehér állást foglalni, máris hamisan cseng az egész. A tárlat képeit nem fakítják ki sommás kinyilatkoztatások. Már csak azért sem, mert inkább kérdeznek, mint válaszolnak.
Arról, hogy hol kezdődik a „befogadó” kultúrához való alkalmazkodás, és hol az önfeladás.
Hogy mikor hervad el a szívélyes mosoly, amely a történelmi felelősségvállalás kísérője.
Hogy mikor halkul el a harsogó „herzlich willkommen” (Isten hozta).
Hogy miként dugja ki a fejét az új otthon szőnyege alatt kisöpörhetetlenül megbúvó magány.
Hasonlókat kérdez, mint Djibril és Joseph. Vagy Mohammad, a pakisztáni. Aki attól még, hogy az idei foci-vb felét átkoplalta, magánkívül üvöltve szurkolt Németországnak.
A KIÁLLÍTÁS MEGTEKINTHETŐ
Urbánus világok Collegium Hungaricum Berlin, látogatható: január 18-ig. A sorozat további képei: nol.hu
Fotóriporterek
Reviczky Zsolt Moholy-Nagy László-ösztöndíjjal Berlinben, míg Fazekas István André Kertész-ösztöndíjjal Párizsban tölthetett két-két hónapot idén. Ma 18 órától vetítik a két városban készült képeiket, majd tapasztalataikról beszélnek a Capa Központban.
